- Valami fehér pöttyöt láttam, ami egyre nagyobb lett.
- Mögöttem volt valaki, de az nem annyira érdekelt, inkább az egyre nagyuló pöttyöt figyeltem.
- Menjél már te hülye izé! -mondta Márkó, mert természetesen ő került hátrébb, ami neki nem igazán tetszett.
- Hhhhaaaaaaaa - tört ki belőlem valami üvöltés amikor teljesen kiértem a fehér pöttyből. Olyan fura volt, minden világos és olyan nagy. Eddig csak egy kis helyen voltunk a sötétbe azzal a másik izével.
- Woooooooooow! - Márkó érdeklődve nézte a kinti világ gyönyörét és semmi oka nem volt a sírásra. Mindaddig amíg meg nem fogták és be nem rakták az ágyba. Az már kevésbo volt érdekes, inkább unalmas
- Most komolyan ideraktak emellé az ízé mellé?? Nekem ez nem tetszik -mondta Kevin és újra nekiáltt a sírásnak
- Mostmár mindketten sírtak, egyikőjüknek sem tetszett amit láttak.
\\ 𝙏𝙞𝙢𝙚 𝙨𝙠𝙞𝙥 \\
- Mostanra már hazaértek és már pár napja otthon is vannak, de még elég sokat sírtak.
- Éhes vagyok, adjatok enni! - Bőgte oda Kevin az anyjának
- Bekakiltam - Márkó egyáltalán nem volt sírós és ezért ugye nem is sírt
- Szegény anyjuk, ide - oda kapkodva próbált mindkettőjüknek a kedvébe lenni, de ez azért már neki is sok volt
Ez a nagyjából 2 - 3 év így telt el, de aztán jött az óvoda tüm tüm tüüüüm
- Az első pár napot végig bőgték, mert hiányzott nekik anya, de aztán megszokták
- Elég rossz kisgyerekek voltak. Verekedtek, eltörtek minden játékot, és volt, hogy még az óvónőt is megrugdosták
- Ezért nagyon sokszor sarokba kellett állniuk és akkor természetesen már nem volt akkora arcuk.
- Ezek az évek így teltek el, és minden nap volt egy sírás.
- De ami utána következik az az iskola...
𝘼𝙯 𝙞𝙨𝙠𝙤𝙡𝙖, 𝙖𝙢𝙞 𝙢𝙖𝙟𝙙 𝙘𝙨𝙖𝙠 𝙖 𝙠𝙤̈𝙫𝙞 𝙧𝙚́𝙨𝙯𝙗𝙚𝙣 𝙡𝙚𝙨𝙯, 𝙣𝙚𝙧𝙩 𝙚𝙜𝙮𝙚𝙣𝙡𝙤̈𝙧𝙚 𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞 𝙚𝙡𝙚́𝙜 𝙡𝙚𝙨𝙯, 𝙚́ 𝙣𝙞𝙣𝙘𝙨 𝙝𝙤𝙨𝙨𝙯𝙪̀ 𝙤̈ 𝙗𝙚𝙩𝙪̈𝙢 𝙢𝙚𝙜 𝙪̈-𝙨𝙚, 𝙣𝙖 𝙢𝙞𝙣𝙙𝙚𝙜𝙮
𝙎𝙯𝙞𝙖𝙨𝙯𝙩𝙤𝙤𝙤𝙤𝙤𝙠
