I fall in love with you (Wyatt Oleff Fanfiction)

1.rész(Prológus)

Kedves Naplóm!
Húzz a faszomba. Vagy is, hogy kurvára nem tudom mit kéne ide írnom. Anyu szerint jót tesz, ha leírom a gondjaimat, mert így kiadom magamból a sterszt, vagy valami ilyen faszság. Mivel ötletem sincs mit tudnék írni, ezért magamról írnék pár sort. A nevem Laura Wright. Egy átlagos 16 éves lány. Vagy is inkább majdnem átlagos,mert gondolom az átlagos embereknek nincsenek dühkezelési problémáik. Könnyen felhúzom magam bármin, és a szüleim is most vállnak el, mert apám valami kurvával kavart,Szóval a lelkiállapotom is el van cseszve, és hát arról ne is beszéljünk, hogy pánik rohamom is sokszor van. Anyu és a tesóim, mondjuk sokat segítenek, mivel anyám pszichológusnak tanult, a húgom meg az öcsém pedig szimplán megnyugtatnak. De a barátaim sem kis pályások. Ott van Sophia egyszerre költöztünk ide. Mi voltunk az új csajszik szóval hamar meg barátkoztunk. A legjobb barátnőm. Neki hála megismertem Jack-et, Jaeden-t, Finn-t és Wyatt-ot. Ők rendkívül jó barátaim. Jack olyan, mint egy kis gyerek, Jaeden egy nagyon kedves fiú, mindig mindenben segít, Finn a móka mester, és Wyatt.. Wyatt élete szerelme 1 éve. Csak ő erről nem tudd. Na mindegy. Imádom mindegyikőjüket. - írtam az első oldalt meg a naplómból.
-Kicsim! Ideje suliba menned! - jött be a szobámba anya.
-Muszáj? - nyavalyogtam.
-Igen!
-Rendben. - álltam fel nehézkesen az asztalomtól. Beraktam a füzetet a táskámban, majd azt a vállamra vettem, és kimenetem a szobámból.
-Jó reggelt Laura. - futott hozzám a húgom, Maya.
-Szia törpe! - kaptam fel az ölembe.
-Muszáj elmenned az iskolába? - nézett rám a boci szemeivel.
-Sajnos igen, de ha haza érek, majd játszunk egy jót. - Mondtam neki.
-Kicsim! Mostmár tényleg indulj! Elfogsz késni! - figyelmeztetett anya.
-Rendben! - tettem le Maya-t majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Sziasztok! - mentem ki az ajtón.
Ahhoz képest, hogy utálom a sulit, mindig boldogan mentem be, mert tudtam, hogy a barátaim ott fognak várni a bejáratnál. Ez most sem volt másképpen. Ott vártak engem majd amikor megláttak egy széles mosollyal fogadtak.
-Szia Laura. - ölelt át Sophia.
-Ne folyts meg kérlek. - próbáltam viccesen felhívni a figyelmét arra, hogy nagyon szorosan ölel.
-Oh, bocsi. - nevetett mikor elválltunk egymástól.
-Szóval, az ilyen fajtát, mint én már megszólítani sem kell. - viccelődött Jack.
-Na gyere ide. - Mondtam ő pedig azzal a lendülettel az ölébe kapott, én meg körbe fontam a derekát a lábam al, hogy megkapaszkodjak. Azt hiszem értem, hogy miért hiszik azt, hogy egy pár vagyunk...
-A szerelmes pár hölgyeim és uraim! - gúnyólódott Finn.
-Kérsz egyett? - úgrottam ki Jack öléből.
-Isten ments! Nem akarok orrtörésben szenvedni. - nevett.
-Miért vagy ilyen csendben Jaeden? - fordultam felé.
-Csak nincs jó kedvem.. - mondta.
-Gyere ide. - öleltem meg szorosan.
-Wyatt hol van? - néztem körbe.
-Késik. - mondta Sophia.
-Értem.. - húztam össze a szemöldököm.
-Azért menjünk be. Nem szeretnék pont az utolsó előtti nap elkésni az óráról. - mondta Jaeden.
-Miért aggódsz érte? Nyári szünet előtt 2 nappal nem mindegy, hogy késel 2 percet az óráról?! - mondta Finn miközben sétáltunk be.
-Elmondta már neki? - húzott hátra Sophia, hogy egy kicsit lemaradjunk a fiúktól.
-Kinek és mit?!
-Wyatt-nak.. Tudod. - utalgatott.
-Ja.. Nem... - hajtottam le a fejem.
-Csajszi! Ha így haladsz akkor 85 éves korodra se fogod neki elmondani.
-Addig sem égetem le magam. - vontam válat.

Amikor az osztályterembe értünk mindenki a helyére üllt.
Sophia az előttem lévő sor,jobb szélén üll, mellette Finn és Wyatt, a következő sorban Jack, én és Jaeden ülünk ebbe a sorrendben. Csak a Wyatt széke volt üres, de nem sokáig. A csengővel egyszerre lépett be az osztályba.
-Mr. Oleff. Jó időzítés. Büntetés! - mondta a tanár.
-Ezt nem tartom igazságosnak! - pattantam fel.
-Hogy mondja?
-Nem igazságos Wyatt-al szemben! Anna-t egyszer nem küldte büntetésbe, pedig az óra feléről elkésett! - álltam ki Wyatt-ért.
-Szóval felesel?! Ez esetben maga is megy a büntetésbe!
-Esetleg még valaki?!
-Maga egy rohadék! - állt fel Sophia.
-Sőt még annál is rosszabb! Egy szemét rohadék! - csatlakozott Finn,majd Jack és Jaeden is.
-Rendben akkor mind a hatan büntetésbe vannak! - mondta a tanár majd mindannyian elégedetten ültünk le.
Egésznap nem zavart minket az, hogy büntetésbe kerültünk. Egészen addig amikor is délután 2-kor be nem kellett ülnünk a tornaterembe várva az igazgatót, hogy ki ossza a feladatot.
-Miért akartatok ti is büntetésbe kerülni? (
-kérdezte Wyatt, pedig szerintem tudta a valaszt.
-Megesküdtünk, hogy ha valamelyikünk bajba keveredik, akkor a többi ugrik utána.. - idéztem fel az esküt amit még 4 éve tettünk le.
-Jaj, már megint ez a banda?! - szörnyülködött el az igazgató amikor belépett.
-Hadj találjam ki az egy barátot nem hagyunk hátra dolog?
-Igen, jól mondja. - Mondtam büszkén.
-Nézzetek nagyra értékelem, hogy kiálltok egymásért, de már nem tudtok nektek semmi feladatot adni. Hála az égnek holnap jösztök iskolába utoljára. - úgy hangzott mintha hálát adott volna az égnek, hogy legközelebb majd csak szeptemberben kell látnia.
-Tudjátok mit, holnap inkább ne is gyertek be! Leigazolom a napotokat is csak ne gyertek be! - konkrétan könyörgött.
-És csináljatok akármit, csak maradjatok itt ameddig le nem jár a büntetés ideje. - (ez 2 órát jelentett.) sétált ki a tornaterem ajtaján.
-Úgy látom nem szeretnek minket. - kacagott Sophia.
-Nem igazán. - kezdtem én is nevetni.
-És mit akartok csinálni a következő 2 órában? - feküdt el a lelátón Jack.
-Játszunk felesz vagy merszet! - vetette fel az ötletet azonnal Sophia. Éreztem, hogy nagyon fájni fog ez a játék, de ha ár a többiek is játszanak, akkor nem különcködöm.
-És bátorítónak itt van ez. - húzott elő a táskája mélyéről egy jó nagy vodkás üveget Finn. Mindenki ivott belőle. Én különösen meghúztam azt az üveget.
-Én nem iszom. - adta tovább az üveget Wyatt amikor oda ért hozzá.
-Miért?
-Vezetek. - indokolta.
-Rendben. - forgattuk mind az öten a szemünket.
Amikor már harmadjára körbe ment az üveg már mind az öten vigyorogtunk mint a tejbe tök.
-Na akkor Jack felelsz vagy mersz? - kérdezett először Sophia.
-Felelek. - mondta már a kicsit sem szomjas fiú.
-Mondd meg nekünk, hogy valaha is éreztél bármit Laura iránt?
-Micsoda?!Nem! Laura a legjobb barátnőm! - mondta döcögősen.
-Persze.
-Most én kérdezek! Akkor azt mondja, hogy Sophia vissza nyal a fagyi. Felelsz vagy mersz?
-Felelek!
-Megmondanád nekem, hogy valaha is gondoltál arra, hogy lefeküdj egy lánnyal?
-Phfu. Lehet. - mondta a kicsit sem egyértelmű választ!
-Wyatt! - nézett rá Soph.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek!
-Ha mersz akkor smárolj Laura-val! - mondta egy ravasz mosollyal, én pedig legszívesebben a halálra kívántam volna magam.
Wyatt nem cicózott. Felém fordult közelebb húzott magához és megcsókólt. Kurva jó érzés volt. Ahogy a derekamon maradt a keze egyre közelebb húzott magaház, mégnem a mellkasunk össze nem ért. Pillangók több ezre vívott harcot egymással.
-Jólvan elég lesz! - szakított félbe minket Jaeden. Mi pedig azonnal elválasztottuk ajkainkat egymástól,de nem húzodtunk el egymástól,egy centit sem.
-Talán féltékeny vagy? - kezdte a gúnyólódását Finn.
-Nem dehogy is!
-Persze. - amint Finn elkezdtett nevetni, úgy egyszerre mindenki más is.
A további 1 órában nagyjából elszáll belőlünk az pia és tovább is maradtunk.
-Na most, hogy józanok vagytok. Mit akartok holnap csinálni? - kérdezte Wyatt miközben kiértünk az iskolából.
-Ezt hogy érted?!
-Holnap nem ke bejönnünk.
-Akkor alszom. - fogta a fejét Jack.
-Az tuti. Otthon fogok dögleni. - helyeselte a dolgot Finn.
-És te Laura?
-Én? Fogalmam sincs. - Mondtam.
-Akkor átjöhetnél. - vetette fel az ötletet.
-Öhm.. Oké. - egyeztem bele.
-Mi indultunk haza. - mondta mosolyogva Sophia és elindult a fiúkkal a másik iranyba.
-Akkarod, hogy haza vigyelek?
-Isten ments, hogy furikázz!
-Hiszen pár háztömbnyire laksz! Na gyere! - vezetett a kocsijához.
Beszálltunk a kocsiba és 5 perc alatt haza is vitt.
-Köszi a fuvart. - Mosolyogtam.
-Bármikor, és holnap várlak. - mosolygott.
Kiszálltam a kocsiból, majd bementem a lakásba. Este 7 óra volt ami azt jelenti, hogy a kicsik alszanak és gondolom már anyu is. Szóval iszonyatosan halkan felmentem a szobámba és ledőltem az ágyamra. Tombolt bennem a boldogság. Idővel egyre álmosabb és álmosabb lettem, ameddig az álom a nagy boldogságomba el nem aludtam