A múlt mindig visszavág

Szeptember 13. Hétfő

Reggel fáradtan keltem ki az ágyból, lassan több mint három hónapja nem aludtam rendesen. A sulis év végi buli óta nem. Körülbelül azóta nem beszéltem apával sem. Ő haragszik rám a balhé miatt, én meg őrá mert tönkre teszi az életemet. Ha beszélünk is, csak ordítozunk a másikkal. A fejébe vette, hogy nekem itt káros a környezetem és el kell költöznünk. Szerinte ez megoldás lesz mindenre. Viszont az én véleményem nagyon más. Oké, hibáztam, amit nagyon sajnálok, de emiatt nem kell felborítani az egész életemet, vagy tévedek? Ja, és kicsaptak a suliból is a sok hiányzás miatt a múlt évben. Ha ez nem lenne elég, az igi. elnézte volna a sok hiányzást ha nincs a bulis balhé, amit én vittem el egyedül, pedig nem csak az én kezem volt benne. A másik nagy hibám pedig az volt, hogy megbocsátottam azoknak akik egyedül hagytak a szarban. Kivéve a pasimnak, aki azon az estén megfenyegetett, hogy szó nélkül vigyem el a balhét helyettük. Azután nem beszéltem vele, kerültem.
A kicsapás után apa beszigorított, de magasról tettem rá, szóval két fesztiválra is ellógtam a haverokkal. Abban a pillanatban még jó ötletnek tűnt.
A haverjaim és két szuper fesztivál. Mi is sülhetett volna el rosszul? Már tudom...minden, de apa erről semmit sem tud, csak amit a rendőrök mondtak el neki, a többiről hallgattam. Úgy sem értene meg, sőt nem is akart megérteni soha.

Apa a második fesztivál után minden mozdulatomat megrögzötten figyelni kezdte, ja, meg közölte hogy pakoljam össze az egész életemet dobozokba, mert ma kettőre jön a nagybátyám egy furgonnal, hogy vigyük a cuccainkat az új otthonunkba. Nos, igen... apa egy röpke hét alatt mindent eldöntött ( a második fesztiválom ideje alatt), vett egy új házat, valahogy elintézte, hogy a balhém ellenére felvegyenek a másik suliba, és eladta a régi házunkat, nehogy legyen visszaút. Csak a munkája miatt maradtunk őszig. Azt állíja, hogy nem fogjuk megbánni a döntését, és ha nem is most, de idővel én is hálás leszek neki ezért. Nem válaszoltam neki semmit, mert ugye nem vagyunk beszélő viszonyban, de szívesen felvilágosítottam volna, hogy mekkorát téved. A laptopomon maximumra tekertem a hangerőt és elindítottam youtube-on az egyik zenelistámat, majd folytattam a tegnapi doboz pakolását. Apa csak hétszer jött szólni, hogy halkítsam lejjebb a zenét, mert a szomszédok is hallják, de csak vállat vontam és pakoltam tovább. Reggeli gyanánt csak a kávémat ittam meg pakolás közben, majd elmostam a kávéfőzőt és azt is elpakoltam a konyha feliratú dobozba. Az egy életmentő masina, vétek lenne véletlenül otthagyni. Az már csak plusz öröm, hogy apa emiatt nem tudott kávét inni.

Délre már mindent bepakoltam a szobámban ami maradt, szóval folyattam a konyhával, amit apa elkezdett, de mindig talált valami "roppant fontos" eltennivalót, és utána megfelejtkezett arról amit eredetileg pakolt. Mivel a konyhát is összepakoltam, körülnéztem a házban, hogy mit hagytunk ki, de nem találtam semmit ami nekem fontos, apára meg haragudtam, szóval az ő cuccai nem érdekeltek (volt egy pár amit elfelejtett bepakolni). Apa két pizzás dobozzal a kezében jelent meg a nappaliban. Ő a régi kanapéra ült és evett, én meg inkább a konyhapult tetején fogyasztottam el az ebédemet, tőle elég távol ahhoz, hogy ne akarjon velem kommunikálni. Mire végeztünk az ebéddel megérkezett a nagybátyám akit a hosszú út után megkínáltunk a maradék pizzával. Egy "csak az asszony meg ne tudja" felszólalással, betömte az összeset. Szerintem nem sokszor kap otthon gyors kaját, szóval most bepótolta. Ezután bepakoltunk a furgonba, meg a mi kocsinkba. Apa beszállt a kocsiba, a nagybátyám meg a furgonba. Amikor behuppantam a nagybátyám mellé, furcsán nézett rám, de tudta miről van szó, ezért elfordította a kulcsot és elindultunk. A visszapillantóban láttam, ahogy apa elindul utánunk. Betettem a fülhallgatómat és elindítottam a zenét. Senkivel sem volt kedvem beszélni. Hat órás út után megérkeztünk olyan este kilenc körül volt. Még sosem jártam itt. Néhány közös nyaralás alkalmával találkoztam velük és ennyi, a gyerekükre se nagyon emlékszem, csak azt tudom, hogy egy könyvmoly és egy évvel fiatalabb nálam. Mint kiderült, hatalmas házuk van. Ezek szerint nem új házat vett, hanem beköltözünk a testvére házába. A nagynénim széles mosollyal és egy nagy öleléssel üdvözölt, majd kihívta a lányát Annát, hogy ő is üdvözöljön minket, természetes könyvvel a kezében jött ki. Ezután kipakoltuk a dolgokat a furgonból, aminek nem lenne hely, azt meg a garázsban hagytuk. A nagynéném, kérte, hogy szólítsam csak Verának a Vera néni helyett, majd megmutatta, hogy melyik szoba lesz az enyém. Valamiért Hello Kitti-s ágyneműt kaptam. Nem mondtam rá semmit de azért elég fura. Segített bevinni a cuccaimat a "szobámba", amíg apa meg Tibi a nehezebb dobozokat cipelték az ő szobájába.

Este filmet néztem a laptopon, amit az ágy mellé tettem egy székre (éjjeliszekrény híján), majd kopogást hallottam.

- Igen? -szóltam, apa nyitott be.

- Gondoltam szólok, hogy holnap iskola. Reggel fél nyolckor indultok Annával.

- Ok - feleltem szűkszavúan. Láttam rajta hogy vacillál, szeretett volna mondani valamit, de végül szó nélkül kiment.

Még mindig nem bocsátottam meg neki, hogy felbolygatta az egész életemet. Még pár hónap és 18 éves leszek, azután már nem lesz ekkora befolyása az életemre. A baj csak az hogy még két átkozott évig az iskola padját kell koptatnom...