Egy érdekes este

115 6 0
                                    

Egy hűvös téli éjjel volt aznap. Midoriya fázik-zik-zik. Éppen hazafelé sietett, mikor egy váratlan fordulat következett be érdektelen, kicsiny életébe.

Elütötte egy autó. Buta fiú. Szegényke. A szóban forgó autót pont a suli leghelyesebb palija, Bakugou vezette, akiért Midoriya is úgy odáig volt. Senki sem tudta, mert sosem mutatta ki, de egyébként Bakugou is nagyon szerette őt. Azt pedig végképp nem tudta senki, hogy van már olyan fiatalon jogosítványa, biztos valami csodagyerek ez a fiú. Visszatérve történetünkhöz, Bakugou kiszállt a gépjárművéből, és odarohant a földön fekvő Midoriyához. "Nem vagyok nekrofíliás, de azért őszintén szólva, betenném" - gondolta magában.

Aztán később, valami óriási csoda folytán Midoriya kinyitotta gyönyörű szemecskéit. Bakugounak nagy kő esett le a szívéről, mert ezután legalább nem kell elmondania magáról, hogy megkívánt egy halott fiatalembert. Bakugou felsegítette a földről Midoriyát és megkérdezte, jól van-e. Valahogy nem esett semmi baja, ami eléggé nem reális, de hát milyen erős már ez a fiúcska, ő megteheti. Viszont nem akarta csak úgy szó nélkül hagyni az esetet, nem ám.

"Elütöttél, szerinted hogy vagyok?" - mondta sértődötten és szemrehányóan Midoriya.

"Bocs, nem én közlekedtem szabálytalanul..." - jegyezte meg halkan Bakugou.Bakugou morálisan helyesnek tűnő ember módjára felajánlotta, hogy hazaviszi az édes kis Midoriyát.

Beszálltak az autóba, de nem jutottak messzire...

"Szeretetem irántad olyan nagy, mint a faszom" [Bakudeku izés miaszösz]Where stories live. Discover now