Te szemszögöd
Félek Hoodietól. Ő egy gyilkos... Lehet hogy azt mondta hogy nem fog bántani de látom rajta hogy bármikor megtenné... Itt fekszik mellettem de mozdulni se merek... Lehet az lenne a legjobb ha megpróbálnék aludni.. De az sem fog menni mivel nagyon közel van hozzám. Le kell lépnem- fogalmaztam meg halkan majd szoros öleléséből könnyedén kicsúszva menten az ajtóhoz.
H: Neved hova mész?
N: é-én s-eho-sehova-mondtam félve a következménytől
H: látod ezt a kulcsot?
N: i-igen
H: akkor látod ujra amikor én felkelek reggel. -ezzel a lendülettel hátralökött és bezárta az ajtót..
N: most mit.... -elcsuklott a hangom
H: shhh-ezzel a mozdulattal neki szoritott a falnak. Nagyon kozel voltam már a síráshoz
N: e-engedj e-el-könyörögtem neki
H: talán nem félsz? -kérdezte beteg mosollyal
N: de igen félek tőled!-kezdtem el sírni
H: hmm haladás... Gyere ide-mondta majd megölelt
H: nem láttál még embert ölni.. Akkor na akkor kell nagyon félned..
N: engem is bátani fogsz igaz?
H: nem soha nem bántanálak. Szeretlek mint mondtam
N: De-mondtam volna tovább de közbe szólt
H: shh túl sok a kérdés...
N: igen sok a MEGVÁLASZOLATLAN kérdés
H: amúgy milyen magas is vagy hozzám képest?
N: (.... Cm)
H: elég kicsi. Az én 190 cm hez képest. Na gyere aludni. Nem lesz semmi baj
N: r-rendben
