Szerelemben az ikremmel

12. Titokban mesterszakács

Másnap mikor hazajött elkezdtem megtanítani neki néhány étel elkészítését és úgy megtanulta, mint egy profi.
Nagyon csodálkoztam mikor megkóstoltam a brassóit, amit készített az után, hogy egyszer elmondtam az elkészítését és ő egyszer sem kérdezett semmit.

-Ezt meg mégis hogyan csináltad?
-Ennyire rossz?!- pánikolt be.
-Nem! Ilyen jót még nem ettem! Mond már! Hogy csináltad!?
-Nos... kisebbként sokat néztem főző műsorokat de nem volt konyhánk így sosem próbálhattam ki magam.
-Hogy érted, hogy nem volt konyhátok?
-Ez egy hosszú sztori.
-Nos, anya 3 óra múlva ér haza tehát van időnk.
-Ez most csak azért csinálod mert tegnap megbasztalak, igaz?
-Még egyszer ilyet mersz állítani!- ragadtam meg a pólóját.- A halálnál is rosszabb szenvedés fog rád várni!
-É-értettem...
-Nem foglak kínozni, a testvérem vagy mostmár így egy csapat vagyunk még ha nem is tetszik az ötlet.
-Tehát nem kedvelsz.
-Még nem, de ez egyenlőre csak szövetség.- nyújtottam kezem.
-Szövetség?
-Nem öljük meg egymást, oda figyelünk egymásra és ha van valami azt elmondjuk a másiknak, mint egy normális testvérpár.- mondtam mire kezét adta.
-Ez fejlődni fog, ugye?- kérdezte mire bólintottam mire hatalmas vigyor jelent meg arcán.- Király!

Később közösen néztünk box meccset és ismét másoknak szurkoltunk, de most random mi is elkezdtünk bunyózni játékosan és csak nevettünk.

-Hazajöttem.
-Szia anya.- köszöntünk egyszerre.
-Rendeljünk valami kaját, mit szóltok?
-Thai kaja!- mondtuk egyszerre.
-Ti aztán egy húron vagytok.- mosolygott anya.

Később a kaja megjött és Hen beszámolt az iskoláról és, hogy mennyi barátja van már ott.

-Hé, anya.- szólaltam meg.
-Mond csak.
-Utána számoltam és Hen születésnapján nem ünnepeltük meg, pedig az előtt jött, mielőtt a születésnapja lett volna.
-Igaz is! Hen, miért nem szóltál rám?
-Mert igen ideges voltál akkor és nem akartam, hogy engem is kerülj vagy ilyenek.
-Jaj te. Mit szólnátok hozzá, ha holnap elmennénk ünnepelni?
-Nekem ez is ünneplésnek számít.
-Ugyan! Ilyet ne is mondj! Egy normális ünneplést fogsz kapni még ha késve is.- mosolygott anya.
-Ez remekül hangzik.

Este Hen főzött és még mindig nem tudtam, hogy hogyan képes így főzni, ha csak látta.

Segítettem neki a háziban és másnap nekem le lettek mondva a tanárok, Hen pedig ki lett kérve az iskolából.
Elkezdtünk a városban körbejárni és vásárolni, aztán rátaláltunk egy vándor vidámparkra amit anya csak gyerekkorában látott eddig.
Hen egy percre nem hagyta el az oldalam és mindenre felrángatott miközben én folyamatos hányingerben szenvedtem, de mivel nem jött ki semmi egyszer sem így fel lettem rángatva a következőre.
Ettünk hot-dogot és vattacukrot, ettünk egy lángos nevű magyar ételt és Hen nem tudott vele betelni, annyira ízlett neki.

Mikor hazamentünk Hen teljesen pörgött az egész naptól és alig bírtuk lelőni alváshoz.
Reggel mikor felkeltem teljesen le voltam döbbenve, hogy Hen nincs az ágyában.

Lementem és ő éppen sütkérezett, de nem engedte, hogy lássam mi az.

-Tegnap kaptam 7 főzős könyvet.
-Annyit vettünk?
-Igen, plusz 2 magazint és még itthon is van 4 könyv és 11 magazin.
-Azta. Miért is számoltad meg?
-Mert kerestem valamit és közben számoltam.
-Mikor keltél?
-Hajnali 4kor.
-Akkor találkoztál anyával is.
-Ja, elvitte a reggelit amit csináltam neki.
-Teljesen megváltoztál néhány hét alatt.
-A suliban ugyan olyan vagyok.
-Miért?
-Fent kell tartanom az imidzsem.- vigyorgott mire elmosolyodtam.
-Hát akkor nagyfiú adj valamit enni kérlek, mert már komolyan éhen halok.
-Mindjárt kész, reszelj sajtot addig.
-Sajtot?
-Majd meglátod.- vigyorgott.

Reszeltem egy csomó sajtot és vettem elő sót a biztonság kedvéért mire Hen egy hatalmas tányért hozott az asztalra tele lángossal.

-Hogy... hogy csináltad meg?
-Ennek kerestem a receptjét.
-De magyar szakácskönyvünk csak 1 van és az is magyarul.
-No ja, nem volt könnyű lefordítani, de találtam egy szótárat, szóval megoldottam.
-Okosabb vagy, mint amilyennek mutatod magad.
-Direkt csinálom.- ült le és tette a tejfölt a só mellé.
-Nem is rossz.
-Jó étvágyat öcsikém.

Elkezdtünk enni és majdnem ugyan olyan volt, mint, amit tegnap ettünk a vidámparkban, ami mindkettőnket meglepte.
Aztán észrevettük az időt és Hen rohant suliba még én elpakoltam.

A nap ment nyugisan, tanárt tanár váltott és semmi gond nem volt még én ajtót nem nyitottam egy gorillának.