Harry Potter szösszenetek, avagy ingyen unaloműző terápia

✌🏻34✌🏻

Pár perc múlva a Tekergők már szélsebesen száguldottak a folyosókon, egyenesen a Mardekár klubhelyisége felé.

- Most akarunk cserét? - kérdezte meglepetten Holdsáp. A sápadt fiú nem gondolta volna, hogy ilyen hamar el is akarják követni a csínyt.

- Hát mikor máskor? Csak most tudjuk, ugyanis órák vannak. - közölte James.

A Mardekár klubhelyisége előtt megtorpantak.

- Van terv? És amúgy hol van Tapmancs.

Pár pillanat múlva Sirius állt keg előttük kutyaalakban lihegve.

- Rossz kutya vagy Buksi, miért szöktél el? - röhögött James.

Válaszként Sirius két lábra ágaskodott és a két mellső lábával ellökte Jamest.

Tapmancs gyorsan visszaváltozott, majd hadarni kezdett:

- A mardisok seprűi a klubhelyiségben, hoztam mugliknak való seprűket. Tervet is találtam ki, egész úton azon gondolkoztam. Bemegyünk, Holdsáp és Ágas a lányokhoz, Ágas amúgy is lány, őt felengedik, Holdsáp meg biztos tud valami speckó igét, amivel fel tud jutni könnyebben. - Ennél a résznél Sirius kapott egy tarkón vágást Jamestől, de Sirius folytatta. - Féregfark velem jön a fiúkhoz. Ott elkél a fürgeség, ami egy patkánynak és egy kutyának megvan. Mehet?

- Várjatok! - szólt Peter. - Jelszó?

- Aranyvér. - szólt Remus, mire a fekete kőből készült ajtó kitárult, ezzen bejutást nyerve a klubhelyiségbe.

- Honnan tudtad? - kérdezte suttogva James.

- Hallottam, amikor megvertek. - vont vállat Remus. A fiúk vigyorogva pacsiztak.

A Mardekár klubhelyisége komor volt és sötét, valamint hideg. A falak méregzöldek voltak, a bútorok többnyire feketék. Középen egy nagy fekete üvegasztal foglalt helyet, amibe Peter sikeresen belerúgott, de a többi fiú befogta a szájáty hogy ne kiáltson fel fájdalmasan.

James biccentet Siriusnak, mire Remus elmormolt valamilyen varázsigét és így már fel tudtak jutni a lányokhoz.

Eközben Sirius és Peter is ügyködtek. Sirius kuytaalakban szögdelt fel a lépcsőn, míg Peter emberi alakban. Patkányként elég nehéz dolga lett volna.

A fiúk nagyjából egyszerre értek fel, majd elkezdődött a keresés. Sirius és Peter hamarabb megtalálták a seprűket, ugyanis a fiúk elég rendetlenek voltak, a seprűik szanaszét hevertek a földön és az ágyakon is.

A lányoknál nehezebb volt a helyzet. Minden apró zugba bele kellett pillantani, ugyanis bárhová eltehették a figyelmes lányok.

Végül James és Remus is sikeresen megtalálták a seprűket, majd boldogan rohantak le a lépcsőn.

Viszont egy valamit elfelejtettek: a lányok szobáiban voltak és Remusnak újra el kellett volna mondania a varázsigét, hogy ne változzon hatalmas csúszádává a lépcső.

Viszont Remus elfelejtette, ezért a második lépésnél már csúszva mentek le.

Pechükre valami riasztó is beindult, ezért nagyon kellett sietniük, hogy ne kapják el őket.

- Merlin rózsaszín csipkés buggyos bugyogójára, mi a jó eget csináltatok ti ott fent?! - kiabált Sirius, de James leintette.

- Cshak...fussunk!

Így is tettek. Öt perc múlva már rég a Griffendél klubhelyiségében voltak. A dundi Peternek le kellett ülni, mert annyira elfáradt a sok rohanásban.

A fiúk vigyorogva pacsiztak össze.

- Sikerült! - állapította meg Ágas.

- Az még nem olyan biztos... - somolygott Holdsáp. - Ki szeretné ma megnézni velem a Mardekár kviddics meccsét? - vigyorgott a fiú.

*pár órával később*

Holdsáp, Tapmancs és Ágas már rég a lelátókon ültek, amikor a duci Féregfark is befutott - kezében négy nagy tál popcorn-al. A fiúk kitörő örömmel fogadták Petert, valamint a kaját.

- Most jönnek. - suttogta Ágas. A többi fiú is csendben figyelte, ahogy a mardekáros csapat bavonul a pályára - kezükben a hagyományos mugli seprűkkel.

- Úgy letörölném azt az átkozott mohó képet Avery pofájáról. - morgott Tapmancs.

- Nézd már, ott megy Piton! - röhögött Ágas. Kicsit hamgosan mondta, ezért az emlegetett szamár - azaz Piton - egy nem túl diszkrét mozdulattal bemutatott nekik.

- A pályára! - harsogta a Mardekárosok kapitánya, Flint. Ágas ideges tekintettel figyelte a kapitány minden mozzanatát. - Nocsak, nocsak! Úgy látom James Potter megtisztelt bennünket a jelenlétével. Csak nem taktikákat akarsz csórni tőlünk, Potter? Nem is csodálom, ami a Griffendélnek van...pfff - röhögött rajtuk, csakúgy, mint a társai. James megfeszült, de tartotta magát. Tudta, hogy nemsokára nagy durranás lesz.

- Nézzétek már, mennyi diák! - nézett körbe Sirius. - Fú, ez mekkora lesz!

És az is volt. Amikor sípszóra mindegyikmardekáros fel akar volna szállni a seprűjére, tanácstalanul vették tudomásuk, hogy nem akarnak működni. Volt, aki a földre dobta tehetetlenségében, a többiek felszállni próbáltam vele, így szerencsétlenül ugrálgatva próbáltak magasabbra jutni. Sikertelenül.

Nagyon sokan nézték a meccset és mindegyik diák dőlt a röhögéstől, a Tekergőkkel együtt.

Ezután hetekig erről beszéltek a Roxfortban.