Szóval, a nevem [név]. 15 éves vagyok. Szüleimmel nem vagyok jóban már régóta. Már kiskoromtól kezdve felnéztem a NEKOMA röplabda csapatra. Mikor 5.osztályban meg kaptam az esélyt hogy elkezdjek röplabdázni minden féle hezitálás nélkül mondtam igent. Ezt így vissza nézve lehet meg kellett volna gondolnom........ na mindegy. A csapat ahoz képest kedves volt. Sokat nevettünk és viccelődtünk, de sokszor kerültünk súlyos vitákba. Ezek a veszekedések csak egyre rosszabbak és rosszabbak lettek, egészen odáig fajultak, amíg 7.osztályban fel nem oszlottunk. Ja! Nem is mondtam! Én Japánban élek, Tokyo egy kicsit eldugottabb részén. Na vissza oda ahol tartottunk. Ekkor kerültem egy új csapatba. Ezt a csapatot sokkal jobban szerettem. Nem voltak viták, ha baj volt mindent megbeszéltünk, és mindenkinek ugyan az volt az álma. Sok versenyt jártunk meg, amiket több részben megnyertük. Viszont az iskola vége miatt felkellett oszlanunk. Az utolsó meccsünkön odajött hozzám egy lány. Nekomás ruha volt rajta, ezért gondoltam ő is játszik velük. Ekkor hozzám szólt.
-Szia! A nevem Violet! Én vagyok a NEKOMA csapat menedzsere! Láttuk ahogy játszottál és elképesztően ügyes vagy! Hallottam hogy nagy álmod bekerülni a Nekomába! Ezért is van egy ajánlatom!- fejezte be egy hatalmas mosollyal a barna hajú lány.
-És mi lenne az?- mondtam érdeklődően, mi közben elkezdtem inni egy kis vizet mert majd meghaltam a szomjússágban.
-Felszeretnénk venni a nekoma csapatba!-mondta hangosan egy mosollyal.
Én erre a mozdulatára kiköptem a vizet meg leptségemből. Ém csak ott áltám és próbáltam összerakni, hogy most tényleg valóra válik az álmom. Erre mint megtudtam Violet megszólalt.
-Na? Akkor elfogadod? Mi szívesen várunk!-mondta.
Erre a mondatra felcsillantak a szemeim. Ekkor impulzusból mondtam hangosan ki hogy:
-Igen! Persze! Elfogadom a meghívást! Nagyon szépen köszönöm!-mondtam már majdnem hogy ordítva.
-Jaj nincs mit! Szeptemberben kezdünk. Meccs után bemutatkozhatsz a többieknek, mint új csapattag!- mondta boldogan.
-Értem! És köszönöm szépen még egyszer!
-Ugyan semmiség!-mondta lágy hangon.
-Na de viszont én megyek! Szia!
-Oké, szia!- köszöntem a lánynak.
"Úristen, most tényleg bekerültem, ezt el sem hiszem. Olyan mint egy álom. De vajon ebből is egyszer fel fogok ébredni?" Mentek ezek a gondolatok a fejemben. Ekkor hallottam a hangosbemondó hangját ahogy ezt mondja:
-És az utolsó meccsünk mára! NEKOMA X KARASUNO! Vajon melyik fog nyerni? A macska, vagy a holló? Vajon melyik az erősebb? Melyiknek van jobb teknikája? Ezt nemsokára meg tudjuk hisz itt jön fel a pályára a NEKOMA csapata!-mondta harsongva.
Mikor ezt meghallottam egyből oda kaptam a fejem. A pályára a kapitány vezérlésével jöttek fel. A kapitány egy olyan kb 18 éves magas, fekete hajú srác. Mindenkit végig néztem amíg meg nem akadt a szemem a feladón. Egy kb 16-17 éves, festett szőke hajú, magas (kb 174cm magas) fiú volt, akinek már szinte arany szemei voltak. Ja, és ugye csapat társam lesz.-kicsi time skip-
A meccs után az első dolgom az volt, hogy oda menjek jövőbeli csapatomhoz. Nem nagyon történt semmi érdekes. Mindenki bemutatkozott és nagyon kedvesek voltak. A beszélgetés után majdnem mindenki haza ment, csak az új csapatomból a kapitány, a feladó, és még valaki maradt. Mikor már csak így voltunk az arénában meg kérdezte a kapitány, más néven Kuroo, hogy van-e kedvem beszélgetni vagy csinálni valamit velük.
- Amúgy nem akarunk csinálni valamit? Annyira unatkozom!- mondta nyűgösen Kuroo.
-Én nem.- mondta a feladó, más néven Kenma.
-Igen, igen tudom de akkor is! Sőt! Itt van [név] is, aki új csapattag! Mondjuk elmehetnénk csillagokat nézni!- mondat Kuroo.
-Aha.-mondta Kenma.
-Ömm, szerintem elmehetnénk sétálni is.-mondtam kicsit félénken.
-IGEN! MEGVAN! GYERE KENMA! GYERE [név]! ELMEGYÜNK SÉTÁLNI!- mondta üvöltözve. Ő egy konkrét energia bomba!
-Jaj csak ne ilyen hangosan mert beszakad a dobhártyám!- mondtam neki miközben már pakoltam is. Kenma erre csak egy eggyet értő bólintást csinált.-kicsi time skip-
-És itt is vagyunk!- mondta Kurro.
-Ez micsoda?........óh szóval elhoztál minket kajálni! Amúgy is éhes voltam.- mondtam.
-Akkor indulás!!!
-A dobhártyám......-mondta halkan Kenma. Szegényt tudom sajnálni nem is kicsit egy ilyen hangos energia bomba mellett.
Kuroo vett 3 rament nekünk. Miután megettük elköszöntünk és mentem volna haza, amikor is Kenma meg állított.
Na szóval itt az első rész! Lehet még kicsit zavaros, de ígérem igyekszem! Általában majd ilyen hosszú fejezetek lesznek! Remélem tetszeni fog nektek! Puszika❤️