Szerelem a kővilágban

{2.}

Sziasztok!:D
Elnézést a hosszas kihagyásért!
Igazából nincs semmi indoka annak, hogy egy ideje nem volt új fejezet, egyszerűen csak elfelejtkezdtem a könyvről. Most viszont hoztam nektek egy részt.:)
Igaz, elég rövid és gyenge lett, bocsii:/
Jó olvasást, pusziii<333

02. - Idegállapot

Gen mindig vidáman gondolt vissza azokra az időkre, amikor még minden normális volt. Nem kellett Tsukasa-ék ellen harcolni, aggódni egy nagyobb csoport biztonságáért. Csak magával kellett törődnie, sohasem izgult más emberek testiépsége miatt. Mindig rendesen felkészült az előadásaira is, de nem foglalkoztatta túlzottan a közönség véleménye. Persze, örült a mosolygó és tapsoló tömegnek, viszont nem nekik akart megfelelni, hanem magának. Pozitív visszajelzéseket kapott minden alkalommal, de előfordult olyan, hogy nem tetszett neki a saját előadása. Ilyenkor magában elkönyvelte, hogy ez a műsor rendkívül rossz volt, és nem volt hajlandó meghallgatni azokat, akiknek tetszett. Kissé gyerekes volt, de őt így szerették a rajongói, nézői.

Hazafelé menet ezen törte a fejét.

A mellette haladó Senkuu észre sem vette, hogy a mentalista milyen mélyen gondolkodik. Ahogy az sem tűnt fel neki, hogy milyen mély érzései vannak a barátjának iránta.

Pedig simán észrevehette volna a Genből áradó szerelmet.

Asagiri Gen nem az a fajta ember volt, aki elsiettetné a dolgokat. Mindig kivárta, hogy a másik fél kezdeményezzen, csak a legvégső esetben tette meg az első lépéseket a társa felé.

Vele ellentétben Senkuu-nak még az első csókja se csattant el, mivel nem igazán foglalkoztatták az ilyesfajta érzelmek. A szerelem vagy a szex egyáltalán nem érdekelte. Az iskolában jól szórakozott a kísérletezéssel, nem illetek bele ebbe az izgalmas időtöltésbe a lányok.
Éppen ezért, a tudós nem is gondolkozott a szerelmen, főleg nem egy férfival való szerelmen.

Gen ezt jól tudta, mégis beleszeretett. Ő akart lenni Senkuu-nak mindenben az első. Az első csókot ő akarta adni neki és a testét is Gen szerette volna érinteni először. Bár ez már nem valósulhat meg, mivel Tsukasa megelőzte. Igaz, nem feküdtek le, de majdnem megtörtént.

Fájdalmas dolog a szerelem, az egyszer biztos. - gondolkodott Gen. - Bár ki lehetne választani, hogy kibe szeretünk bele!

- Gen. - szólt a tudós.

- Igen?

- Feleséget akarok magamnak.

Mégis miért? - kérdezte magától Gen. - Miért kínoznak engem az égiek? - omlott össze a felemás hajú. - Bárcsak heterónak születtem volna! Akkor nem lennének ilyen gondok!

A mentalista hirtelen a nők iránt akart érzéseket táplálni, de nem ment neki. Őrült ötlet volt. Ez lehetetlen küldetés. Neki a férfiak iránti vonzalom volt a természetes. De ő nem tehetett róla! Asagiri Gen meleg és kész. Punktum.

- Hogy jutottál erre a döntésre?

- Magányosnak érzem magam. Meg egy vezetőnek kéne örökös, nem igaz?

- Csak emiatt akarsz megházasodni? Dehát nemrég váltál el! Ez csak egy vicc, ugye?

- Gen, ez nem vicc. - nézett Senkuu a mentalistára - Kezdek komoly dolgokon gondolkodni. Mintha valóban felnőtté váltam volna. Az a pár ezer év most érződik igazán. Felnőttem, érted?

- Már én is rég felnőttem, és mégsem vagyok ennyire idióta, mint te. - nézett dühösen Senkuu-ra. - Eltűnsz egy csomó időre, majd hirtelen előkerülsz egy barlangból. Kiderül, hogy Tsukasa-val enyelegtél, de közben természetellenesnek gondolod a melegeket. Most tartunk hazafelé és előállsz azzal, hogy te feleséget akarsz. Te normális vagy? Teljesen felidegesítettél! Menj haza egyedül, majd utánad megyek!

-Gen, én- Nem érdekel! - vágott közbe a mentalista. Hihetetlenül forrt benne a düh. Ő tényleg egy ilyen érthetetlen alakot szeret? Szűz Mária gyere le! - Indulj már! Nyugi, majd én is megyek!

- Rendben, de ígérd meg, hogy hazajössz! - szólt halkan Senkuu.

-Megígérem. - szólt még mindig ingerülten, de egy fokkal szelídebben Gen.

- Jó. Gen, bocsáss meg. Nem akartalak kiakasztani.

- Értem, csak menj már! - a mentalista már a sírás határán volt. Teljesen elcsesződött az élete a kövülés óta. Ha így folytatja, bele fog őrülni.

Miután Senkuu távozott, főhősünk könnyei eleredtek. Ő nem akart beleszeretni a tudósba. Igazából senkibe sem akart beleesni.

*********

Az idő rohant, akárcsak a késő gyerek a busz után.

Gen nem akart hazamenni, de muszáj volt elindulnia. Nem akarta, hogy a többiek aggódjanak érte.

Felállt a farönkről - amin ült már egy ideje -, majd leporolta magát. Lelkierőt gyűjtött még pár percig, s rávette magát az indulásra. Az első lépést tette volna meg, mikor egy hihetetlen nagy pók esett a nyakába.

- Bassza meg! Ennél szarabb nap nem is lehetne! - morgott magába Gen. - A szívbajt hozod rám!

Mintha a pók élvezte volna, hogy a férfi megijedt tőle. Gen szinte látta a pici fején az ördögi vigyort. Gyűlölöm a pókokat! - gondolta.