𝙸 𝚆𝚒𝚜𝚑 𝙸 𝚆𝚊𝚜 𝙷𝚒𝚖 ⟨𝙼𝚒𝚗𝚂𝚞𝚗𝚐⟩ ⟨𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃⟩

is our secret

Percekig falták egymás ajkait nem törődve a külvilággal. Jisung minden alkalommal belesóhajtott a csókba amikor tanára, púlóverét megmarkolva húzta magához közelebb és közelebb.

Minho megunva a sima szenvedélyes csókukat ráharapott a fiatalabb alsó ajkára aki egy halk nyögést hallatott. A tanár ezt kihasználva átdugta nyelvét Jisung szájüregébe aki ezt egy sóhajtassal díjazta. Nyelvük tánca forró volt és szenvedélyesebb mint bármelyik csókuk valaha.

Jisung kezei amik eddig az idősebb hajával játszottak most a fém szekrényhez vannak szorítva feje mellé. A tanár közelebb simulva hozzá kulcsolta össze ujjaikat majd elvált a puha és édes ajkaktól. Jisung azt hitte, hogy vége a csókcsatának amit már hosszú percek óta vívnak viszont ez közel sem volt így.

Minho csak egy pillanatra vált el tőle azután egyből a mókus fiú ajkain kötött ki és tovább ízlelgette a cseresznyepiros párnácskákat.

Szenvedélyes csókukat Jisung folyamatosan rezgő telefonja zavarta meg. Eleinte nem törődtek vele csak falták egymás ajkait, de végül Minho megelégelte és morogva vált el Jisungtól.

A fiatalabb levegőért kapkodva vette ki telefonját zsebéből majd megnézte a kijelzőn szereplő nevet. A zöld gombra nyomva füléhez emelte a készüléket és próbálta rendezni légvételét.

-Csá töki, otthon vagy már?- kérdezte Felix majd összeráncolta a szemöldökeit  amint meghallotta Jisung lihegését.

-Nem még..nem!- válaszolt majd Minho szemeibe nézett aki egy huncut mosoly kíséretében lépett hozzá közelebb.

-Miért lihegsz ennyire?- érdeklődött kíváncsian majd leendő párja mellkasára hajtotta a fejét.

-A tanár megfutatott!- bökte ki az első hazugságot ami eszébe jutott és hihetőnek bizonyult.

-Mekkora egy szemét, nem elég, hogy pakolnod kell, de még megfutatt is. Remélem a tüdőd legalább a helyén van!

-A helyén van ne aggódj!- mosolyodott el majd szabad kezével Minho mellkasára simított, hogy véletlenül se tudjon kicseszni vele.

A tanár megnyalta alsó ajkát majd Jisung kezét megfogva becsúsztatta sötétkék felsője alá. A diák nyelt egy nagyot amikor megérezte a tanár kockáit, de úgy kezdte el simogatni őt mintha nem lenne zavarban.

-Van mit még pakolnod?- kérdezte barátja ásítva.

-Azt hiszem már nincsen!- vezette feljebb kezeit majd elmosolyodott Minho reakcióján.

Az idősebb mit sem törődve azzal, hogy Jisung még telefonál, közelebb hajolt hozzá és ajkaira mart. A diák azonnal visszacsókolt és hagyta, hogy tanára elvegye tőle a telefonját majd bontsa a hívást.

-Nem tudta megvárni amíg leteszem?- vált el Minho édes ajkaitól, hogy feltudja tenni kérdését.

-Ha kettesben vagyunk tegezz mellesleg nem, nem tudtam!- válaszolt egy halvány mosollyal az arcán majd újra birtokba vette Jisung ajkait.

Ennél jobb napom nem is lehetne. A testnevelés tanárommal smárolok a szertárban. Normális vagyok?

-Jisung..-vált el tőle pár perc múlva Minho. -Ez maradjon a mi titkunk!- törölte meg hüvelykujjával a fiatal fiú alsó ajkát majd amint bólintott egyet ismét birtokba vette a finom párnácskákat.