New Dark Age ( Befejezett)

4. Rèsz

Elena

Ez lehetne életem legszebb napjan. Hiszen minden lány arról a napról álmodik, egy csodaszép ruhába férjhez menjen. Èn is erről a napról álmondttam, hogy a szeretett férfivel beteljesüljön szerelmünk a házassággal. Ez az álom akkor lett porrá, mikor apám úgy döntött Draco lesz az a férfi akihez férjhez kell mennem, mit sem törődve az érzelem hiányaval. Pontosítanék, erzek iranta valamit, csak hogy nem szerelmet, inkább megvetest es nagy mértékű ellenszenvet.

Itt állok a tényleg meseszép ruhamba, hajam kontyba fogva melyről a fàtyol omol le. Én mg sem érzem a határtalan boldogságot, inkább mérhetetlen keserűsèget. Nem bírom visszartartani a könnyeimet, egy pillantásom után egymást követik a cseppek. Mindig azt mondják sírás megkönnyebülést hoz, ha fájdalmat érzünk sírjunk. Ez rám nem igaz, bármeddig is tenném, rajtam nem segít.

- Elkészültél? - lépett be a szobámba Luna, mögötte egy olyan ember kire legkevésbè sem számítottam. - Gyönyörű vagy!

- Fizikailag igen, de lelkileg soha! - sütöttem le tekintetem - Késő lenne a menekülésre? - kérdeztem egy fájdalmas mosoly kiséretében

- Ne akarj menekülni a sorsod elől! - szólalt meg az eddig csendben álló nő  mosolyogva.

- Ezt nem a sors akarata Pansy, csak az apám és Lucius.

- Az mellékes. - nevetett fel. - Tudom hogy meglep a jelenlétem. Soha nem ápoltunk jó viszonyt. Ezért most szeretnék bocsánatok kérni, mindenért amit ellened követtel el.

Meglepett Pansy bocsánat kérése, két év telt el mióta befejeztük tanulmányainkat, én teljesen elfelejtettem az ott történt dolgokat. Kivéve egyett, ma meg pont ahhoz a személyhez készülök feleségül menni aki elkövette ellenem.

- Semmi baj Pansy. Az már a múlt, gyerekes cselekedetek voltak.- moslyogtam rá mire Ő a nyakamba borult.

- Pansy engedd el mielőtt öaszegyűröd a ruhàt. - szedte le rólam Luna hangossan nevetve. Mire mi is felnevettünk. Felhőtlen jókedvem anyám megjelenése űzte el.

- Nem akarom megzavarni a csajos csevegést, de Elena ideje elkezdeni a ceremoniát.
Csak egy szomorú bolintásra tellet tőlem. Luna baratnőm egy bíztató mosoly küld felém, míg Pansy áttkarolja a vallam. Szokatlan a lány baràtságos közeledese, még meg kell szoknom. Van egy sejtésem sokat fogunk összejárni, Draco és Blaise baratsága levén.

-Lányom. -szólt anyám türelmetlenül - Tényleg indulnod kellene lefelé!

Anyám elém állt, jó anya lévén egy lágy puszit lehelt arcomra és a fátylat hajtotta arcom elé. A lányok kimentek anyámmal együtt. Még utoljára a tükörbe vetek magamra egy pillantást, majd egy nagy levegőt veszek és màr indulok is.
Szinte csiga lassúsággal lépkedek le a lépcső fokain, nem áll szándékomba elsíjetni.

Szépen díszitett hátsó kertbe érve végig nézek a díszes társaságon, mindenki itt van aki szàmít. A szemem megakad a vőlegényen, levakarhatatlan a mosoly van az arcán, amit nem tudok mire véljek. Már szinte barátságos a megjelenése, a szokásos fekete viseletét ma hátra hagyta. Féhér öltönyt visel, haja mint mindig tökéletessen áll feje tetején.

Lassan remegő lábakkal indulok meg, gyomrom görcsbe rándul, a torkomba mintha ezernyi gomboc lenne, tenyerem izzad. Ez nem az a jóleső izgalom amit a menyasszonyok èreznek a esküvő előtt mikor készülnek igaz szerelmükhöz felesègűl menni. Ez inkàbb a félelemmel teli. A jövőtöl való rettegés, ami számomra ismeretlen. Nem tudom milyen közös élet várhat rám Draco oldalán, mire számíthatok tőle. Szerintem semmi jóra!
Oltqr felè vezető úton megtorpanok, szaporábban kezdem venni a levegőt, úgy érzem itt helyben vesztem el eszméletem.