Carl Grimes és Chloe Hopper története

1.rész/ Egyedül

Csak mentem a kihalt utcákon és azon gondolkoztam, hogy miért neki kellett meg halnia? Miért nem én haltam meg helyette? Már ki sírtam mindkét szemem de még mindig nem tudtam bele törődni, hogy meg halt a bátyám...Csak ő maradt nekem, mióta anyáék meg haltak.Épp egy régi boltba tartottunk valami enni valót keresni amikor jött egy kisebb horda.Futottunk ahogy a lábunk bírta de el esett,el esett és ki ficamodott a bokája.

~Fuss Chloe, fuss!-kiabálta.
~Nem hagylak itt!-mondtam könnyes szemekkel.
~Nem tudok fel állni és a horda mingyárt ide ér,fuss!
~Bróbálj meg fel állni,gyere segítek.-mondtam neki.

Aztán rám támaszkodott és amilyen gyorsan csak tudtunk úgy futottunk.

~Gyere!-mondtam neki kissé meg ijedve, mert a horda már egyre közelebb került hozzánk.
~Nem tudok gyorsabban menni!-mondta.
~Ne ne ne ne ne!-ordítottam.
~Mi az?-kérdezte a levegőt kapkodva.
~Ki van dőlve egy fa!!-ordítottam kétségbe esetten, gondolom a tegnap esti nagy vihar miatt dőlhetett ki.
~Itt nem tudsz át emelni.-mondta majd rám nézett.-Itt kell hagynod!
~Nem Mike nem hagylak itt!-mondtam már sírva.
~De muszáj lesz!-mondta, azzal el engedett.
~Mit csinálsz? Kellj fel, gyere!-mondtam neki kétségbe esetten.
~Fuss Chloe itt a horda!! Egy valamit ígérj meg,ne nézz hát...-nem tudta végig mondani mert el kapták!

Teljesen le sokkoltam. A lábam a földbe gyökerezett, egyszerűen nem tudtam meg mozdulni. De aztán közeledni kezdtek felém és rá eszméltem, hogy futni kéne ha nem akarok meg halni. Gyorsan át másztam a kidőlt fán és ahogy csak tudtam úgy futottam.-emlékeztem vissza.

Már 3 napja, hogy el ment. Teljesen össze vagyok törve. Magamat okolom a halála miatt! Nem szabadott volna ott hagynom! Nekem kellett volna meg halnom, nem neki! Ő nem csak a bátyám volt, hanem a legjobb barátom is egybe. Mindent meg lehetett vele beszélni. Hiányzik!