Véres csapdába esve

Bűntudat

Hakyeon

-Kérem, könyörgöm, kegyelmezz!-jajveszékelve, esedezve imádkozik előttem az életéért, mint ahogy azt általában mindegyik szokta. Csak azért kellett idejönnöm erre az elhagyatott roncstelepre, hogy behajtsak valakin egy régebbi adósságot. Az elmúlt egy hétben nagyon zavart vagyok, folyamatosan azon jár a fejem, hogy mit tettem Lee Chansunggal. Nem tudom feldolgozni, hogy megöltem őt hiszen minden olyan gyorsan történt.  A bűntudat lassan és fájdalmasan felemészt legbelül, ehhez pedig bőven társul elegendő düh is.

-Nem megmondtam neked, hogy hó elején kérni fogom a pénzt? Azt hiszed, hogy ez valami kívánságműsor? Úgy gondoltad te mondod meg, hogy mikor fogsz fizetni? Elfelejted, hogy itt én vagyok a főnök, ami azt jelenti, hogy az lesz amit én modok. Ha azt mondom, hogy a hónap legelső napjára kérem a tartozásodat, akkor a legkevesebb amit megtehetsz az az, hogy lemész nekem kutyába és mint egy okos eb, teljesíted amit mondok neked. Tehát mi lett volna a teendőd?  Szépen ide beloholsz és átadod nekem a pénzt, mint egy hűséges kutya. Bizony, nem vagy más, mint egy kis pincsi.-próbálom őt észhez téríteni, minél aljasabb és mocskosabb módon.

-Én elhoztam volna, de ellopták tőlem! Értsd meg, kifosztottak azok a pimasz kölykök.-próbálja menteni a bőrét mire én csak megrázom a fejemet és nyelvemmel csettintek egyet.

-Te most tényleg az arcomba hazudsz? Képzeld, vannak embereim akiknek az a dolga, hogy a magad fajta kutyákat kövessék és jelentsenek nekem. Szerinted nem tudok arról, hogy eljátszottad a pénzt? Nem szégyenled magadat? Nem veszel engem komolyan, ez pedig nagyon elszomorít. Ha jól tudom van két lányod, nem őket kellene etetned, nem a feleségedet kellene ellepned mindennel? Netán nem a családoddal kellene foglalkoznod? Akkor még talán azt mondtam volna, hogy jólvan, kapsz még egy kis időt, de így sajnos nem tudok többet várni. Minden egyes másodperc pénz számomra.-veszem elő kedvenc revolveremet és egy gyors mozdulattal kibiztosítom. Erre a megmoccanásomra szinte azonnal ijedtség ül ki az arcára és térdre borulva kezd el zokogni, mint egy kisgyerek akitől elvették a nyalókáját.-Jaj..mi legyen veled? Vajon jól meglenne nélküled is a családod? Szerintem simán elboldogulnának, hisz nem lenne aki költi a pénzüket faszságokra.-leguggolok vele szemben, felpillantok két testőrömre akik a férfi mögött állnak, jelzek nekik egy bólintással, hogy vigyázzanak, nehogy elfusson majd hátra tekintek titkáromra aki egyben jobb kezem is.-Jaeyong..menj és készítsd elő a kocsit, itt mindjárt végzek.-küldöm ki, hogy ne kelljen végig néznie ahogy végzek adósommal.-Ide figyelj, Kang Suchang, elmondom szépen, hogy mi lesz.-teszem kezemet tarkójára és közelebb rántom magamhoz-Ne aggódj a családod miatt, itt és most végzek veled és akkor elengedem az adósságodat, nem kell szenvednie a lányaidnak és a feleségednek se kell vállalnia plusz 3 munkát.-kezdem az első ajánlattal majd elengedem tarkóját, felállok és kiegyenesedek-Vagy..elengedlek és kapsz 3 napot, hogy visszaszerezd nekem a 10 milliót, ha pedig esetleg nem sikerül összeszedned, megöllek téged is és a családodat is. Na, hogy döntesz?-döntöm oldalra a fejemet egy elégedett mosoly kíséretében. Látom, ahogy megfagy a vér is az ereiben, hirtelen felpattan és megfordulna, hogy elszökjön, de embereim ebben azonnal megakadályozzák. Nevetve nézem végig ahogy vergődik, hogy mentse az életét-Úgy látszik az A lehetőséget választod. Hah, ez most nagyon jól fog esni-veszek egy nagy levegőt majd hirtelen elsütöm a pisztolyt gerincére célozva, így szinte azonnal összeesik, lassan fölé lépek majd még kétszer hátba lövöm és végül egyszer fejbe. Vigyorogva nézem végig ahogy teste elernyed és egy hatalmas vértócsa veszi körbe élettelen testét. Revolveremet visszateszem a helyére és végig simítva öltönyömön, ismét a két gorillára tekintek.-Tudjátok mi a dolgotok..-adom ki a parancsot és megindulok nagy léptekkel kifelé. Ahogy kilépek az ajtón, a nap sugarai arra késztetnek, hogy hunyorogjak.-Aish..faszom ebbe a világosba.-veszem elő Ray-Ban napszemüvegemet és felhelyezem, nem nagyon vagyok hozzászokva a nappalhoz hisz javarészt éjszaka intézem a dolgaimat. A nap mellett ami még kikészít, az a rohadt büdös abroncs és olaj szag. Sietek egyenesen a kocsihoz, hogy minél hamarabb elhúzhassak innen. Amint beülök egy nagy sóhaj kíséretével, szólok barátomnak-Jaeyong-ah..küldj pénzt a családjának.-nézek ki az elsötétített ablakon miközben elindul az autó.