Kegyetlen sors

Első nap

Nagy levegőt veszek és benyitok a tanáriba amit egy diáknak hála megtaláltam. Bent újdonsült kollégáim beszélgetnek én pedig azonnal Andyt keresem.  Ha Andy nem lenne akkor jelenleg én sem lennék most itt. Még az egyetemen ismerkedtünk meg. Mikor én érkeztem ő abban az évben végzett. Segítséget kértem tőle az egyik tárgyhoz, ugyanis úgy hallottam, hogy neki megvannak azok a jegyzetek amik fontosak lesznek a vizsgán. Persze nem bunkó módjára rohantam le, hogy adja nekem a jegyzeteit, kedvesen oda mentem hozzá amikor a büfébe ment és meghívtam kávézni és leültem mellé beszélgetni. Már akkor furcsán nézett rám, de nem szólt semmit én pedig csak fecsegtem és érdeklődtem. Mintha csak tegnap történt volna úgy emlékszem a szavaira. Miután megitta a kávéját elmosolyodott, kezével megtámasztotta a fejét és megkérdezte, hogy amúgy mit akarok tőle. Szóval a barátságunk elég kínosan kezdődött, de ezután ő lett az egyik legjobb barátom és még miután lediplomázott is tartottuk a kapcsolatot.  A Lincoln gimnáziumba jött tanítani és ahogy közeledett a diplomaosztóm beajánlott engem is. Ez egy elég jó iskola, sőt, ide nem könnyű bekerülni, épp ezért nagyon megörültem, hogy itt kezdhetek. Végignézek a tanárin és már látom ahogy Andy felém tart mosolyogva majd amint elém ér átölel.

- Na csak ide találtál. - mondja majd elindul bentebb a szobában - Gyere, megmutatom az asztalodat. Pont mellettem van.

Követem őt, közben pedig köszönök mindenkinek. Az asztalomhoz érve leteszem a táskám és a bőrkabátomat majd nagy levegőt veszek és elmosolyodom.

- Nem hiszem el, hogy tényleg itt vagyok. Úgy izgulok. - mondom miközben leülök a székre.

- Hát igen. Megkaptad az órarendet az igazgatótól? - kérdezi Andy az asztalnak dőlve.

- Igen. Itt van nálam. - szedem elő a papírt a táskámból és ránézek, hogy megtudjam kikkel lesz az első órám - Tizenkettő "D" osztály. Velük van először Irodalom órám.

- Zsír. Deeee... Figyu. Nagyon örülök, hogy ilyen lelkes vagy, de... Lehetőleg ne tévesszen meg a makulátlan egyenruha.

- Ezt, hogy érted?

- Úgy hogy.. Ne feledd, hogy attól, hogy ez egy neves iskola attól még ugyanolyan emberek vannak itt mint a leggázabb iskolában. Nagyképűek és némelyik buta mint a segg. Mindegyik osztályban vannak gyökér diákok ugyanúgy mint máshol.

- Andy. Ne aggódj, nem számítottam arra, hogy szófogadó mintadiákokkal állok majd szembe akik mindent megtesznek amit mondok. Voltam gyakorlaton és én magam is voltam gimis. Tudom, hogy vannak nagyképű, elkényeztetett diákok. - mondom nevetve és az órára nézek, még van nyolc percem - Meg tudnád mondani, hogy hol van a kétszázhatos terem?

- Persze. Gyere.

Kikapom a táskámból a naplót és elindulok Andy után. A férfi felhúzott szemöldökkel nézi a kezemben lévő naplót.

- Ne nézz így. Szeretnék bevágódni. Most kezdődött a suli, valószínűleg elátkoznának ha már az első találkozásnál sanyargatnám őket. - mondom mire nevetni kezd.

- Szóval te akarsz lenni a jófej tanár. Értem.

Felmegyünk az emeletre és az utolsó teremig megyünk. Andy sok sikert kíván majd elmegy a saját termét megkeresni. Veszek egy mély levegőt és kisimítom az ingemet. Úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb ha egy fekete farmert és halvány rózsaszín ujjatlan inget veszek fel fekete balerina cipővel. Ez így nem is laza de nem is túl hivatalos, szóval nem lehet baj vele. Mosolyogva lépek be a terembe és hallom ahogy a diákok hangosan beszélnek. Akkor sem hagyják abba amikor a tanári asztalhoz érek és leteszem a naplót. az asztal elé lépek és végig nézek a diákokon. A legtöbben észre se vették, hogy bejöttem, így egy kicsit kellemetlenül érzem magam. Csendben várom, hogy észre vesznek-e és szerencsére fél perc sem telik el mire mindenkinek feltűnik, hogy valaki idegen belépett a terembe és elhallgatnak. Érdeklődve figyelnek, néhány tekinteten értetlenséget fedezek fel.

- Sziasztok. Natasa Bloom vagyok, az új irodalom tanárotok. - mondom mosolyogva mire néhány diáknak felszalad a tekintete. - Úgy gondoltam, hogy mivel most találkozunk először ezért most nem az anyaggal foglalkoznánk hanem mondjuk megismerkednénk. Elkezdenéd? - nézek a jobb oldali padban ülő fiúra aki lassan bólint egyet.

- Mike Anderson vagyok. És ömm.. Ennyi. - motyogja mire néhányan kuncogni kezdenek.

- Ooké. Nos bármit elmondhattok. Hogy mi a hobbitok, szeretitek-e az irodalmat, terveteket a jövőre, bármit. - mondom mosolyogva mire í fiú megrázza a fejét úgyhogy elfogadom és a mellette ülőre nézek.

Szépen mindenki elmondja a nevét, néhányan hozzá fűznek egy két dolgot magukról, de a többség inkább tartózkodik. Egy fekete hajú lányhoz érünk aki elég félénknek tűnik.

- Lilian Forbes vagyok. És...képregényeket rajzolok. - mondja halkan mire a hátsó sorban valaki hangosan felnevet.

Oda kapom a tekintetem és egy rövid hajú fiún akad meg a szemem aki szélesen elmosolyogva néz az előtte ülő lányra, majd felpillant és elmormol egy bocsánatot.

- Megtudhatom, hogy mi volt ezen ennyire nevetséges? - kérdezem összefont karral mire hátradől a széken.

- Semmi. Nem rajta nevettem. - mondja és beharapja a száját mintha újra nevetni akarna.

- Akkor min? Szeretnék én is nevetni.

- Sajnálom. Nem mondom meg, de tényleg nem Lilin nevettem.

- Értem. Te ki vagy?

- Taylor Reed - mondja unottan majd előre dől az asztalra támaszkodva.

- Hm... Haladjunk. - mondom majd a Lilian mögött ülő lányra pillantok