Kegyetlen sors

Másnap

Azt gondoltam, hogy nem tudom magam elengedni, hogy nem fog hatni az alkohol és, hogy másnap teljesen jól leszek. Igen... Hát nagyobbat nem is tévedhettem volna. Most csörgött az órám és egyszerűen borzasztóan érzem magam. Tegnap este miután megjelentek a diákjaim kicsit feszültté váltam, de megittam az italomat. Nem is volt akkor még semmi bajom, minimálisan éreztem az alkoholt, de semmi több. Viszont miután haza értem olyan rosszul lettem mintha legalább kocsmatúrát tartottam volna. Nyöszörögve kelek ki az ágyból és indulok el zuhanyozni. Egy hideg zuhany, az kell most, hogy helyre jöjjek. Percekig állok a zuhanyzóban és egyszerűen nincs energiám kilépni innen, viszont mikor meghallom, hogy csörög a telefonom kikászálódom, magam köré tekerek egy törülközőt és kimegyek a fürdőből.

- Szia Andy. - veszem fel a telefont és közben elkezdek a ruháim között válogatni.

- Szervusz. Hogy vagy? - kérdezi jókedvűen mire csak morgok egyet - Szóval szarul. Mindent értek. Na de siess, kapd össze magad mert itt vagyok a ház előtt. Gondoltam eljövök érted ha esetleg nem bírnál felkelni.

- Nagyon kedves vagy. - motyogom. - Pár perc és lent vagyok.

Most egy fehér blúzt veszek fel bézs nadrággal, a hajamat pedig leengedem. Mondanám, hogy azért engedem le, mert a szőkés hajam megy a ruhámhoz és büszke vagyok arra, hogy a derekamig ér, de nem ez a helyzet. Igazából csak szeretném ha takarná az arcomat valamennyire mivel eléggé rosszul nézek ki. Felkapom a táskámat és elindulok kifelé. A ház előtt tényleg ott áll Andy kék autója benne pedig ő maga napszemüveggel.  Beülök mellé a kocsiba és mosolyt erőltetek magamra.

- Csak nem te is másnapos vagy? - kérdezem a szemüvegre mutatva. - Felhős az ég.

- Nem másnapos csak a tequilától nem bírtam aludni. Égett a gyomrom és konkrétan úgy nézek ki mint aki napok óta nem aludt. Tessék. - mondja majd felém nyújt egy kávés poharat.

- Isten vagy! Köszönöm!

Belekortyolok majd elindulunk az iskola fele. Az úton nem nagyon beszélünk. Andy túl fáradt, nekem pedig túlságosan fáj a fejem. Csak akkor szólalok meg amikor meg amikor megállunk a gimnázium parkolójában.

- Soha többet nem megyek veled inni. Nem hiszem el, hogy miattad másnaposan kell órát tartanom. Te pedig mindjárt bealszol. Ha nem rúgnak ki minket az kész csoda lesz.

- Nyugi már. Csak próbálj meg nem furcsán viselkedni. Adj nekik valami feladatot amivel elvannak egy ideig és addig te meghalhatsz csendben az asztalnál. Nekem ez a tervem. - motyogja majd kiszállunk az autóból.

Besétálunk az épületbe majd az órámra nézek és szomorúan veszem tudomásul, hogy igazából csak arra van időm, hogy letegyem a táskámat és utána mehetek is az órámra. Így is teszek, Andy viszont azt mondja, hogy neki szüksége van még öt percre úgyhogy a tanáriban hagyom és elindulok a termem felé. Mielőtt belépnék a terembe ahonnan zaj szűrődik ki megdörzsölöm a szememet és csak utána nyitom ki az ajtót. A diákok egy része elhallgat, azok akik nem vettek még észre pedig folytatják a beszélgetést. Az asztalomhoz sétálok, leteszem a könyvemet majd az osztály felé fordulok.

- Jó reggelt. - szólalok meg hangosan mire a többiek is elhallgatnak. - Ma már tartjuk az órát ugyhogy mindenki vegye elő a könyvét. - mondom, de észre veszem, hogy Cindy és a mellette ülő lány kuncogva beszélgetnek.

- Cindy. Megtudhatnám, hogy mi olyan fontos, hogy most kell megbeszélni? - kérdezem a lány pedig elpirul, de mégis megszólal.

- Maga és Mr. Willson járnak? - kérdezi nekem pedig felszalad a szemöldököm - Csak mert láttam, hogy ma együtt jöttek, és tegnap este is együtt iszogattak, szóval..

- Nem vagyunk együtt, de ez magánügy. Semmi közötök hozzá. Szóval folytassuk az órát. - mondom majd leülök az asztalomhoz - Nyissátok ki a könyvet az ötvenedik oldalon. Edgar Allan Poetól A holló című művet olvassátok el és elemezzétek. - mondom majd amint befejezem kinyílik a terem ajtaja és Taylor lép be rajta.

- Bocsánat. - mondja majd indulna a helyére, de én rászólok és ezért felém fordul.

- Magyarázat esetleg? Késtél.

- Nem indult az autóm. A busz pedig késett. - mondja hanyagul és elindul a helyére.

Csend van és egy pillanatra l is bambulok, de egy mély hang kizökkent a nyugalomból.

- Mit kell csinálni?

- Taylor! Nem tudnád ezt halkabban? - kérdezem mire elmosolyodik.

- Csak nem másnapos a tanárnő? Pedig tegnap nem is ittak sokat. Vagy azután is szórakoztak miután elmentek a bárból? - kérdezi és megtámasztja a fejét a kezén, a többiek pedig úgy tesznek mintha nem figyelnének pedig halkan kuncognak.

- Sajnos nem kell beszámolnom arról, hogy mit teszek a szabadidőmben, de nem. Nem másnapos vagyok, csak szeretném ha csendben csinálnátok a feladatokat. - Mellékes, hogy ezt azért szeretném mert tényleg másnapos vagyok - Kérdezd meg a padtársadat halkan, hogy mi a feladat.

- Rendben. Viszont tanárnő, lehet egy kérdésem?

- Lehet.

- Ha nekünk magázni kell akkor maga miért tegez? Nem akarok akadékoskodni, de Mr. Brown és Mrs. Anderson is úgy szólít, hogy Mr. Reed. - mondja mire többen felnéznek és kíváncsian várják a válaszomat.

- Igazad van. Sajnálom. Ezentúl Mr. Reednek szólítalak, Cindyt Miss McCartynak és így tovább. - mondom mosollyal az arcomon. Valószínűleg zavarba akart hozni, de abból nem eszik. - És most mindenki folytassa a feladatot. - mondom és látom, hogy a fiú még szélesebben elmosolyodik majd a barátjához fordul.