Through The Dark

23. fejezet - Sokkal mélyebb, mint hittem

- Öt szálon fut a történet, ami különböző korokban és szituációkban elevenedik meg. A régmúltban, a múltban, a jelenben, a jövőben és a futurisztikus jövőben. A színészek ugyan azok az összes variációban, csupán a szerepük más. Van amikor férfi, máskor nő. A lélekvándorlást mutatja be tulajdonképpen. A film lényege viszont azt hiszem mégsem a lélek fennmaradása generációkon keresztül, ugyanis véleményem szerint ez eltörpül amellett, hogy a személyek, akik az egyik korban kapcsolatban álltak egymással, azok egy másik életben is találkoznak. Mindegy, hogy merre van az ember, a sors összehozza azokkal, akikkel fontos érzelmek kapcsolják össze – fejtegette Liam a számára új filmet, amit tegnap látott. Az egyik betegét hazaengedhette, és úgy döntött a felszabadult idejét filmezéssel tölti. Az volt a terve, hogy megnéz egy csomó olyat, amiről eddig lemaradt a munkája miatt.

- Tehát, mint egy láthatatlan kötél, ami összeköt minket, így folyton egymás felé terel – foglaltam össze, és fűszert masszíroztam a következő csirkemellbe.

Liam bólintott, majd nagyot kortyolt a poharában lötykölődő vörösborból.

– Te hiszel ebben? - kérdeztem. - Hogy az ember életeken keresztül találkozhat a szeretteivel, csupán más felállásban?

- Talán van benne valami. Viszont ha így van, akkor fura belegondolni, hogy előző életünkben is láttuk egymást. Kíváncsi vagyok, hogy néztem ki. Talán nem is férfi voltam, hanem valami pironkodó kis hajadon.

- A fogalmazás igazi úrihölgyre utal – nevettem. - De szerintem lotyó lehettél.

Liam legyintett.

- Gondolj bele, mi van, ha ősellenségek voltunk?

- Az kizárt, mivel meggyőződésem szerint enyém minden életben Dr. Gilbert A barátom majdnem belefulladt poharába a röhögéstől, mert pontosan tudta mennyire véresen komolyan gondoltam, amit mondtam.

- A filmben amúgy volt egy férfi, aki az egyik életében a fiát terrorizálta, a másikban bérgyilkos, a harmadikban egy őrült, vasmarkú gondozónő testébe bújt, aki az idősek otthonába dolgozott, szóval nem kizárt, hogy Gilbert a létezése óta rosszfiú. Biztos korábban is borsot tört az orrod alá.

- Tehát aki rossz, örökre az marad.

- Valami ilyesmi.

Egy óvatlan mozdulat miatt lelöktem a könyökömmel az üveg salátás tálat a pultról, ami egy másodperccel később elkerülhetetlen módon találkozott a padlóval. A szilánkok ezerfelé repültek, a benne összekészített zöldségek kivétel nélkül beborították a fehér konyhaszekrényt.

- A büdös életbe! – Mérgemben a szekrénybe rúgtam. Bátran kijelenthettem, hogy elegem volt a mai napból.

Liam szó nélkül elővette a partvist és a felmosót. Szükségem volt öt percre, hogy lenyugodjak, de amikor át akartam tőle venni, egyszerűen eltolta a kezemet.

- Majd én. Te ülj le – parancsolt rám kimérten, így tehetetlenül néztem végig, ahogy eltakarította az ügyetlenségem nyomait. Alapos volt és precíz. Közben mindketten hallgattunk, de akkor sem szólalt meg rögtön, amikor a munka végeztével elém állt, az ujjait a pultra támasztotta és mélyen a szemembe nézett.

- Mostanában feszültnek tűnsz - állapította meg egyszerűen. Ő persze nem tudhatta, hogy a feszültség pusztán egy kellemetlen tünete a rejtegetni való bűnömnek. Egyébként hamarabb szabadultunk volna mindketten, de pont a helyzet súlyossága miatt, most először nem nyílhattam meg neki őszintén. Ha rossz fülekbe jut a titkom, komolyan aggódni kezdhettem a következmények miatt.