tengeren túlról (bts fanfiction)

1. fejezet

Hirtelen a telefonom hangjára riadtam fel.

- Mi a szar? – kérdeztem leginkább magamtól álmos hangon. A kijelzőn a legjobb barátnőm neve villogott, megnéztem az időt, hajnali kettő, jézusom...

- JÖN A BTS MAGYARORSZÁGRA, ELVILEG MÁR ITT VANNAK A LEGFRISSEBB HÍREK SZERINT! – sikította a telefonba Lilla.

- Ki az aki ilyenkor így sikítozik? – jött az egyik fiú hangja a galériám alól. Egy „kuss" pillantást löveltem felé.

- Ez meg mi volt? Tisztára mintha.... – a vonal másik végén szünet állt be.

- Az öcsém felkelt..és...ennyi... - mondtam álmos hangon – köszi az infót, de én két óra múlva kelek – mondtam lassan kifújva a levegőt.

- Oké, bocsánat, csak AAAAH – még egy sikítás.

- Jézusom..... – nevetett fel Jungkook is, nem tudta megállni. Megint csönd lett a vonal másik végén.

- FIÚK, KUSS, VAGY NEM MEGYÜNK HOLNAP SEHOVA – mondtam mérgesen, tettetve az idiótát. Jimin behúzta a nyakát – Bocsánat, mennem kell rendet tenni, szia – kinyomtam a hívást, meg sem várva, hogy Lilla elköszönhessem.

- NORMÁLISAK VAGYTOK?! LEBUKHATTUNK VOLNA – néztem rájuk mérgesen.

- Oké, többet ilyen ne fordul elő...anya – tette hozzá V szórakozottan, Suga meg nevetni kezdett a beszólásán.

- Feladom, felmondok, itthagylak titeket – mondtam tettetve a sértődöttet, V, Jimin, Jin, Suga, Rém (Ezt a becenevet adtam neki, egyrészt mert lusta voltam kimondani a teljes nevét, másrészt pedig kedvem se volt hozzá), J-hope, egyszerre fordultak Jungkook felé, aki továbbra is szórakozottan figyelt.

- Csak nem hagynál itt – mondta a reménykedő hangot próbálva játszani.

- Pedig de, itthagynálak – mondtam, teljesen komoly arckifejezéssel.

- Én azt nem hiszem – mondta, majd magához húzott és megcsókolt, a többi tag hangos tapsban és füttykoncertben tört ki, Jung elengedett majd rámnézett.

- Hány óra is van? – kérdezte hirtelen, azt hittem hogy valami szépet mondd, ez kikészít.

- Hajnali kettő – mondtam fáradtan, majd elindultam vissza a galériára.

- Ha jung azt is akarta hogy vele aludj akkor most adta fel – nevetett fel Jin.

- Kuss és jó éjt – mondtam majd lekapcsoltam a lámpát.

Két órával később az ébresztőm hangjára keltem fel, nem éppen frissen, de felkaptam a törölközőt és a ruháim ami egy egyszerű magós felső és egy fekete rövidnadrág volt, betelepedtem a fürdőszobába, miután megcsináltam az összes teendőmet (pl: smink, öltözés, reggeli kávé, reggeli a fiúknak (én nem ettem)). A terv szerint el kell játszanunk, hogy Jiminnek a barátnője vagyok, hogy Jimint elengedjék Lillához, hogy vele lehessen. A manager egész napi programot szervezett, de ha ezt eljátsszuk az jót tesz Jimin imidzsének, és akkor lehet hogy elengedik.

Lilla szemszöge:

Reggel felkelés után, teljes pánikban keltem, még nem öltöztem fel, káosz. Matyi bejött a szobámba és miután jól kiröhögött, kiment. Kezdődött az, hogy nem tudom, hogy mit vegyek fel. Jimin szereti a kéket, úgyhogy valami kéket akartam felvenni, volt egy pulcsim, ami talán megteszi, de nem, nem fog neki tetszeni, nem baj, maradt. Kicsit idegesen, de kimentem enni, senki nem mert hozzámszólni, inkább nem is ajánlottam nekik.

- Smink megvan, pulcsi, táska, ami kék, karkötő, fülbevaló, ÚRISTEN A NYAKLÁNC! – kiáltottam fel, majd visszarohantam a házba. Teljes pánikban felvettem a nyakláncot majd kimentem a taxihoz ami már kint várt rám. Behuppantam.

- Az arénába – mondtam majd elővettem a telefont és dobtam egy sms-t Rékának.

Sms-ek:

Én: Szia, egy fél óra és ott vagyok az aréna előtt, te?

Réka: Lehet, hogy egy kicsit kések, de ott leszek nyugi, ki nem hagynám.

Én: Mi történt?

Réka: Családi vészhelyzet, bocsánat.

Én: oh...oké, de siess, mert lekésel

Réka: k, szia

Én: szia

Mikor az autó begördült az aréna elé, kiszálltam és odaadtam a sofőrnek a pénzt, sietnem kellett, hogy még kezdés előtt lássam Jimint. Hátramentem az öltözőkhöz lassan, úgy, hogy a biztonságiak ne vegyenek észre. Sikerült teljesen hangtalanul hátrajutnom, ami egy ilyen koncerten elég sokat ér. Óvatosan benéztem a kulcslyukon, egy kisebb helységet pillantottam meg, Suga és V bent beszélgettek, bár nem lehetett hallani hogy mi mondanak.

- Hát te meg?  - jött egy halkabb hang a hátam mögül, összerezzentem és felkészültem a legrosszabbra, hogy lebuktam és hogy belefutok egy őrbe, megadóan hátra néztem, de legnagyobb meglepetésemre Jungkook volt, felvont szemöldökkel és összevont karokkal állt előttem.

- Én...csak...várjunk....te...tudsz magyarul? - kérdeztem, miközben a fejemben egymást kergették a gondolatok.

- Én kérdeztem előbb de mindegy, igen tudok mint látod, félig ez is az anyanyelvem, a másik a kóreai, az összes bts tag tud - világosított fel laza stíluban.

- És...és Jimin hol van? - kérdeztem kifújva a levegőt, zakatoló szívvel.

- Kicsit késik, de ne aggódj, itt lesz - kacsintott rám, amitől a pulzusom még jobban az egekbe szökött.

- És... esetleg csinálhatok veled egy képet? - a hangom mintha elveszett volna, egy nagy motor zúgásban, a kijárat felé kaptam a fejem.

- Ezek ők lesznek - mondta egy picit idegesen Jungie amitől a torkom egy kicsit összeszorult, lehet, hogy csak ösztön, de igazából nem tudom.  "Ők lesznek? De hát kik? Motorral? Ki szokott motorral járni? És az a valaki ismeri Jungkookot? Vagy csak Jungkook ismeri? Azért lett ideges?"- ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben folyamatosan, de mégis a kiváncsiságom győzött, Jungook elkezdett kifelé rohanni, ami engem is futásra ösztönzött. Kirohantunk, amitől kivágotott az ajtó, ott állt egy motor, Jimin és...és Réka, a lélegzetem elállt, azt hittem hogy megfulladok, teljesen leblokkoltam. Csak tátogni tudtam, mellőlem Jungkook elindult oda. Jimin a mindig sármos mosolyával várta hogy lepacsizhassanak. Olyan volt az egész mint egy lassított felvétel, amíg Jimin és Jungkook pacsiztak, Réka elégedetten körbenézett, mintha keresne valakit, de úgy látszott hogy nem találta meg, úgyhogy a cipőjét kezdte nézni, Jungkook Rékához lépett, majd szorosan megölelték egymást, közben Réka meg is találta akit keresett, engem, ahogy észrevett, bocsánatkérő tekintettel nézett a szemembe. Egy ideig még figyeltem a történéseket, majd elegem lett, utáltam Rékát, utálni fogom Rékát, minden erőmmel azon voltam, hogy a pillantásomból lássa, hogy mennyire kinyírnám és, hogy ha bármit merészel tenni Jiminnel, saját kezüleg nyírom ki. Jimin ebből semmit nem észrevéve átkarolta a lány derekát, megfordultam, nem bírtam nézni, elindultam a tömegben befelé, vagy kifelé, már azt se tudtam hogy merre megyek az arcomat ellepő könnyektől, angolosan terveztem távozni, de ez nem igazán sikerült.

- LILLA! Lilla várj! Várj m.... - még egy kicsit hallottam Réka kétségbeesését, de nem érdekelt, nem érdekelt semmi, csak az hogy eltűnjek onnan gyorsan, a hangja végül beleveszett a tömeg zsivajába. Olyan gyorsan futottam amilyen gyorsan tudtam, de beleütköztem valakibe...