Piros! Ő az én színen, és ő annyira csinos! Hasonlít a nyárra! Olykor ő is fázik, ha kékkel vitázik! Mikor vitáznak, egymás arcába golyó havat dobálnak! Zöldel szeret lógni tavasszal, mikor lássák, hogy a fákat zöld felhő lepi el! Sárgával is jól elvan, mikor a lágy szellő, őszben a leveleket szedi le! Piros, mi olykor hideg, ha a földre a felhők könnyei csepeg! Olykor forró égeti a testet, de akkor érzzük hogy jó a kedve! Mikor a nap nevet, mosolyát a sugarával veti ránk! És mi olyankor keresünk, egy árnyékos fát! Általában barna a színe a fának, árnyéka pedig mint minden másnak! Ott az idő kellemes, de ha lepihensz, egy idő múlva, a napsugarai testedet lepi meg!
