𝐌ú𝐥ó 𝐬𝐳𝐞𝐬𝐳é𝐥𝐲

Romantika

Férfiak: Hol vannak az egyszerű, mégis nagyszerű férfiak a világban?

Olyanok, akik romantikusak, figyelmesek, és akik miatt nem sírunk?

Az összes nő, ha nem az összes feltette már magának ezt a kérdést. Választ viszont azóta sem kaptunk és sejtésem, hogy soha nem is fogunk. Nem halhattak ki, mert néha itt-ott feltűnnek, de a végén róluk is kiderül, hogy bizony szörnyen bonyolultak, vagy egyszerűen csak nemtörődömök... Nagyon ritka manapság egy tökéletes, vagy legalábbis egy tökéleteshez közeli férfi. Jó, senki sem az, hisz mindenkiben megvan az a fajta tökéletlenség, amit vonzónak találunk, de az a helyzet, hogy ezeket a hibákat egy idő után visszataszítónak érzékelünk. A romantika az, ami minden férfinek „jól áll", viszont a romantikus férfi mára már nagyon kevés van a világban. Kiment a divatból? Vagy mi történhetett? Úgy érzem erre sincs válasz, hisz senki sem tudhatja a teljes igazságot.

Nők: Milyen fajta romantikára vágynak a nők valójában?

Filmekből, sorozatokból, könyvekből sokszor megmutatkozik az a jellegzetes romantika, ami a valóságban csak borzasztó ritkán történik meg. Ilyen például a szakadó esőben való csókolózás, egy-egy vita utáni „egy szál vörös rózsával várlak az ajtód előtt" szituáció, a különleges éttermes vacsorák, az „átkarollak, megmutatom, hogy hogy is kell fogni azt az ütőt" típusú golfozás vagy teniszezés, közös medencézés vagy dzsakuzzizás, és társai. Azért szerepelnek ilyenek olyan sűrűn a médiában, mert ezek lennének a nők valódi vágyai? Vagy ezek már mind elcsépelt, unalmas és nyálas dolgoknak számítanak? Véleményem szerint az előző, az utóbbival pedig a férfiak érthetnek jobban egyet. Pedig mi, nők mennyire vágyunk ilyen gesztusokra! Legalábbis én... De meggyőződésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

És mi történik ezek helyett valójában? Semmi. Randevúra járni manapság már nem felkapott, az étterembe járás még éppen szokás, de oda is ritkán, különleges alkalmakkor, a "virágot ajándékként"-ról már inkább ne is beszéljünk...

Férfiak: Nem mondom, hogy erről teljes mértékben ők tehetnek, de azért csak a férfiak „dolga", hogy ezeket észben tartsák. Félve, de kijelentem, hogy ezek alap dolgoknak kéne lenniük. Legalábbis a randi, étterem, esetleg még a virág is. Nem minden nap, dehogyis. De azért milyen jól esne, ha munka után csak úgy egy szál virággal jönne haza és azt mondaná, hogy „Öltözz Kicsim, ma egy étteremben vacsorázunk." csakhogy kimutassa a felénk érzett szerelmét.

Nők: Viszont, ha ezt mi ki is mondanánk, hogy „kérlek, vegyél nekem virágot"...hát...nem. Szerintem egyértelmű, miért is nem állná meg ez így a helyét. Hogyan lehetne mégis őket erre emlékeztetni? Hogy hahó, mégis csak nő vagyok, egy kis romantikára vágyom! Nem szabadna, hogy ezek a kis apróságok eltűnjenek. Hogyan lehetne ezeket újra divatba hozni? Vagy pont azért jó, hogy ezek a szokások ritkák, mert így jobban tudjuk értékelni, ha valamilyen szerencse által találunk egy olyan pasit, akinél ezek mind alap dolgoknak számítanak?

Végszó: Bárhogy is van, minden nő megérdemel néha egy szál virágot.