kristálypillangó // xiaoven [hun|completed]

4

A szeles, napsütötte Mondstadt hangulata összehasonlíthatatlan Liyuével. Nyilván Xiaot többezer éves szerződés Liyuéhez, Liyue az otthona, amit bármi áron meg kell védenie, de be kell ismernie, hogy Mondstadt szintén gyönyörű.

Persze, a tény, hogy az anemo archon - hiszen ő egyben a szabadság istene is - nem nyújt állandó védelmet és biztonságot az országnak folyamatos jelenlétével, igencsak meglátszik: Lumine és Xiao egész úton mást sem csinálnak, mint szörnyeket ölnek és embereket mentenek.

Bár a Favonius Lovagrend teszi, amit tőle telik, Xiao fejében nem egyszer fordult meg az a gondolat, hogy Barbatosszal is szerződést köt, mert ez egy igazán siralmas állapot.

Amire a városba értek, már kezdett besötétedni.

— Huh, — lihegte Lumine — nagyon hamar végeztünk.

Xiao nem válaszol semmit, de kicsit meglepődik a szőke lány kijelentésén; most fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy az Utazó lényegét tekintve két ország védelmezésében is az egyik legfontosabb szerepet játssza. Hogy őszinte legyen, kocsit megsajnálta a lányt.

— Min gondolkodsz? — mosolyog a szőke.

Xiao megrázza a fejét.

— Menjünk.

Lumine bólint. Elkergetik a kőhídról a galambokat, és belépnek a szabadság városába.

Xiao elámul. Igaz, otthonához, Liyuéhez, és a meseszép Lantern Rite fesztiválhoz Mondstadt nyilván nem ér fel, de a levegőben terjengő virágillat és napsütés szaga szinte hipnotikus hatással van az adeptusra.

— Gyere, Xiao, erre megyünk! — indul el Lumine a jobboldali utcácska felé. Xiao követi.

Egy Angel's Share nevű kocsma elé érkeznek. Xiao felvont szemöldökkel néz Lumine-re.

— Ne aggódj, biztos, hogy jól fogod érezni magad! — mosolyog a lány.

Xiao bólint - végül is, ha Venti ott lesz...

A kívülre kiszűrődő halk hangzavar az ajtó kinyitásával százszor hangosabb lesz. Fél Mondstadt - sőt, ha Xiao szeme nem csal, néhány liyuei vendég is akad - iszik, táncol, énekel a kocsmában.

Xiao már a küszöbön megpillantja.

Természetesen ő van a középpontban: valami, a saját hőstetteiről szóló, kissé sértőnek is tűnő, de minden bizonnyal népszerű balladát énekel, kezében egy pohár borral.

Az adeptus, ha nem ismerné, azt gondolná, hogy csak egy Mondstadt alkoholista bárdjai közül - ki nem nézné belőle, hogy ő a többezer éves anemo archon, Barbatos. Bár Venti jelenléte semmiféle tekintélyt nem parancsol, személye mégis elkerülhetetlen és figyelemfelkeltő; mintha ő lenne a főszereplő.

Xiao szemében persze mindig ő lesz az.

Venti veszi őket először észre. Rögtön félbehagyja az előadását, és mosolyogva integet:

— Alatus! Lumine!

„Alatus!"

Xiao észre sem veszi, hogy Venti kijelentésére a vendégek egy pillanatra elhallgatnak, majd még nagyobb hangzavar kíséretében mindenki feléjük indul.

Xiao fejében egyetlenegy gondolat van csak: nem akar itt lenni. Mégsem akar Ventivel találkozni. El akar menekülni, vissza akar menni a Wangshu Inn-be, erre ő még nem áll készen.

A yaksha nem is mer odamenni a szélistenhez. A pult mellett, a sarokban foglal helyet, onnan figyeli a buli eseményeit.

Mint kiderült, a meglepetés Lumine búcsúbulija volt. Ezek után Inazumába indul, ahonnan nyilván nem lehet csak úgy ki-be járkálni; így egy rövid időre elbúcsúzik hosszú útján szerzett barátairól, és hogy ne legyen túl depresszív a hangulat, alkohol és zene kíséretében teszi ezt meg.

Hogy Xiao őszinte legyen, már most hiányzik neki a szőke lány. Bár sosem ismerné be senkinek, a liyuei Lantern Rite fesztiválért még most is elmondhatatlanul hálás Lumine-nek. A gyönyörű lámpások, a csodálatos liyuei fények, a boldog halandók, a finom illatok... Xiao már csak az esemény emlékébe is beleborzong; nagyon örül, hogy Lumine rávette, hogy mégis elmenjen.

Gondolatmenetét a vörös hajú kocsmáros szakítja félbe.

— Kérsz valamit inni? Lumine állja a ma estét, — Diluc Venti felé tekint — csak az a bárd az egyetlen kivétel.

Xiaonak egy jó percbe tellt, amíg felfogta, mit akar tőle a férfi. Bár Teyvat egy nyelvet beszél, a dialektusbeli különbségek Liyue és Mond között - főleg ekkora hangzavarban - még az adeptus számára is nagy kihívássá teszik a másik megértését.

— Nem, köszönöm, nem iszom. — feleli végül Xiao.

Diluc bólint, de az adeptus válaszának ellenére mégis egy sötétvörös folyadékot tesz a pultra.

— Szőlőlé. — mondja, amikor Xiao értetlenül a képébe pislog.

— Oh. Öhm, köszönöm.

Xiao most iszik életében először szőlőlevet.