PENNA👒MOMENT

1.👒

            

──────────────────────────────────────────────────

                         Egyszer, hol nem volt. Ahol a Discord bugyrai között, egy Penna ház nevű szerver gurult  mint a sajt a holdról úgy gyülekezett a csoport. Van itt minden szem - szájnak ingere, Anime világok fellege, vagy írók pezsgő pennái sercegnek, ott bújik meg a gamerek világa, néha csendesen. Művészek ecsetvonásai színezik a világot be.

   Ki itt belép hagyjon fel minden reménnyel, a csevegő heves üteme talán elnyeli köszönésképpen. Van itt romantika, szerelmek szála, még ha nem is vagy vevő reája. Hamar hitvesed lehet. Talán épp háremed, a döntés itt már a te kezedben hever el. Amit mesélni tudok az rengeteg, de kis krónika talán még beleférhet.

✷ 　 　　 　 · 　 ˚ * . 　 　　 *　　 *       ⋆ 　 . · 　　 ⋆ 　　　 ˚ ˚ 　　 ✦ 　 ⋆ · 　

    Régen  a messzi tengeren, volt egy kocsma. Csöndes, kis szelíd közösség járt arra. Többségük bort lefetyelt, akadt ki Pepsit Coolával kevert. E közösségbe három hangos tag toppant  csörtetve be. A történet innen vesz fura fordulatot, Sajt, Pepsi és Oposszum lépte át küszöbét a helynek. Hamar felittak a garatra, talán az utolsó mézes vodka nem kellett volna. A kocsmáros egy ideig tűrte a lármás csapatot, de mikor huszadjára jajveszékelt a dobozos coola, barista rongyát a pultra dobta.

— Ha nem birtok magatokkal, akkor keressetek más kocsmát amarra! - morranása okkal volt oly magas, hiszen kedves szavai, aligha jutottak a banda füléig el.

Várt a csapos összefont kézzel, eközben főnöke szúrós szemmel nézte, mi kellemetlenséggel töltötte el. Eddig ilyen zűrös társaság nem mérgezte környezetüket, ezért orrolt oly mérgesen főleg, hogy törzsvendégeik is fogyatkoztak ez idő alatt.

— Most már tényleg elég ebből! - Csapot az asztalra, majd a banda tagokat fülüknél fogva, kirakta, hogy a megmaradt vendégeket ne zavarja.

— Ezt jól megcsináltad te üdítők réme! - vonta össze szemöldökeit a sajt.

— Mondja a Sajt ki macskának hiszi magát, és visít ha valaki a farkára lép. - Vicsorogtak szinte, mire a kótyagos társuk lassan pislantott.

— Hangosak vagytok ti ketten rémek, a srác ki hozzánk csapódott is elfutott, ettől a hangzavartól! - Szólalt meg szelíden Oposszum.

✷ 　 　　 　 · 　 ˚ * . 　 　　 *　　 * ⋆ 　 . · 　　 ⋆ 　　　 ˚ ˚ 　　 ✦ 　 ⋆ · 　
     

A hármas  gondolkodni kezdett, merre töltse az estét el. Lyukas zsebük már messzire nem vitte őket, de gyomruk jajveszékelve éhezett ezalatt.

— Van emitt egy puszta, hol gombát gyűjthetnek az emberek, szerintem vessük meg a lábunkat, és keressük fel. - Javasolta az Oposszum társainak, kik kótyagosan de követték mozdulatait azonban.

Messzi bandukoltak, s unták már a sok sétálást, ugyanis a puszta, mi említve volt, olybá tűnik, elhagyták. Az erdő mélyére jutottak, de csak girbegurba rohadt fák vették körbe őket. A csoda gomba itt nem teremt, csak moszat ami zöldesre festett mindent.

— Miért hallgattunk megint a borzra! — Csattant fel a Coola, majd buszszúsan a földet rúgta.

— Oposszum volnék te löttyedt konzerv! — Fújtatott rá egyet, majd kis kezeivel álla alatt töprengett. Emlékezett az útvonala, mégse leli azt a mezőt amarra- — " Tán balra kellett volna menni az odútól, nem pedig jobbra" — gondolta magában, de hiába ha elvesztek a sötétben. Gyomruk korgott, fejük fájt és szemük is álomra szenderült már.