Csodás évem Cicciolinával

Prológus

Egy nagyobb faluban élek, nem messze Budapesttől, viszont sűrűn járok be, hiszen sok lehetőséget tár elém, bár mégsem volt soha igazán nagy rajongója a nagyvárosoknak.

Ez a nap igen csodás módon indult, hiszen barátom és én is szabadnaposak voltunk, így  elvitt randizni a Margit szigetre.
Egy nagy túratáska volt a hátán, és  hozott magával egy pokrócot, ebből gyanították, hogy pikniket tervezett mára.
Mikor odaértünk, lecuccoltunk vízközelbe, szépen leterítettük a pokrócot, és kipakoltuk az ételt, ami számomra meglepetés volt, hiszen házi készítésű volt, de olyan, amit nem én készítettem, ami kifejezetten szokatlan volt.
Szúrós szemekkel, gyanakodva néztem rá, ami fel is tűnt neki.

- Ne is kérdezz semmit, - emelte fel mutató ujját - máris megmagyarázom - kezdett bele - tudod jól te is, hogy édesanyám eléggé magányos mióta apám meghalt - bólogattam helyeselte - így tegnap, amíg dolgoztál szövetkeztem vele, együtt készültünk a mai napra - mosolyodott el - ráadásul én is segítettem és megnéztem, hogy is csinálja pontosan.

- Várj - fagytam le egy pillanatra - akkor te tegnap sem voltál dolgozni?
- Nem, direkt kikértem magam , hogy fel tudjak készülni - mondta izgatottan, bár én hirtelen nem tudtam, hogy mérges legyek vagy büszke és hálás, de úgy döntöttem nem tudok rá haragudni, hisz csak azért hazudott, hogy meglepjen engem.

A nyakába borúltam és megcsókoltam, azonban egy hang félbeszakított minket.

- Helóka - kezdett bele, majd pajkos nevetés követte - sajnálom hogy félbeszakítottam a romantikázást, viszont olyan kedves párnak tüntök, nincs véletlen egy kis aprótok, vagy felesleges ételetek? Már napok óta nem ettem, és az utcán alszok.

- Nincsen - vágta rá Boldizsár automatikus módon. Szúrós tekintetet  vetettem felé, majd oldalba böktem a könyökömmel - Jólvan - sóhajtott - hoztam műanyag tálat, úgyhogy tudok adni egy kis almaspitét.

Felvágtam hát a pitét és egy szép emberes szeletet szedtem neki, felé nyújtotta m és rámosolygtam.
- Jaj nagyon szépen köszönöm nektek -  ölelt át minket, ami kifejezetten fura volt - Te amúgy emlékeztetsz egy volt munkatársamra - mért végig engem, majd elvette az ételt, és tovább állt.

Mi is megétkeztünk, ezután egy kis emésztést követően sétáltunk egy jó nagy kört, megnéztük az állatokat és a japán kertet is.
Megvártuk az estét, hogy láthassuk a kivilágított kutat, mert azt mindig nagyon szerettem, már gyerekkorom óta.

Hazaérve fáradtak voltunk, így szinte egyből bedőltünk az ágyba, Boldi hamar bealudt, én még picit fent voltam nézegettem a Facebookot, míg szembe nem jött velem drága édesanyám szokásos posztja arról, mit is készített aznap, milyen új receptvariációt, vagy fejből kipattant sütiötletet, ami megvalósításra került.
- Holnap is itthon vagyok - gondoltam magamba - Boldi úgyis dolgozni fog, úgyhogy szerintem átmegyek holnap hozzájuk, leszek én a szerencsétlen, aki megkóstolja a kísérleteket, mert édesapámra (vagyis leginkább a gyomrára) mindenképpen ráfér a pihenés - nevettem fel halkan, majd ráírtam anyára, hogy felkészüljön a holnapi látogatásra. Ezt követően kikapcsoltam a telefonom és hozzábújtam páromhoz.