No Judgement - Harry Styles Novella

Part 1

Sokan azt mondják, hogy London nem tudja a szép arcát mutatni. Képtelen rá, mert mindig esik, fúj a szél, az emberek rohannak, a rengeteg jármű miatt pedig tele van füsttel. Ha ezt megpróbálod elmagyarázni egy fotósnak, szó nélkül kiröhög. Persze itt nem a stúdióban ücsörgő fotósokra kell gondolni, akik beállítják a fényeket, a modellt, üvöltenek egyet, kattintanak, és jöhet a következő póz. Ők sok esetben egyet is értenek. Ám az olyan természetfotósok, mint Annbeth akár vitát is kezdeményeznének. Ők meglátják a szépet egy ősszel a pocsolyába hulló falevélben is. Így azok az emberek, akik ezt a szakmát választották maguknak, mindig kamerával, és nyitott szemmel járnak a világban, hogy azonnal észrevegyék, és kihasználják a lehetőségeket. 

Annabeth a maga 20 évével még igencsak kezdőnek számít a pályán, sőt, még iskolába jár, de tanárai és átlaga szerint is ő az egyik legjobb az osztályban. Munkáit rendszeresen kiállítják különböző helyeken, néha még Londonban megtartott világkiállításokon is. A lány ma is kamerájával a kezében sétált London utcáin, úton kedvenc kávézója felé, mikor fülhallgatójában szóló zenén keresztül tompa ordibálást halott. A folyamatos háttérzaj, amit a millió ember beszélgetése kölcsönzött, most megtört, ám a járókelők nagy része nem is foglalkozott vele. Mentek tovább, mintha minimum nagyothallóak lennének. Annabeth a fülében teljes hangerőn dübörgő akkordok miatt nem értette, hogy mit kiabáltak, és mire megszabadult Zayn erősen csengő hangjától, a hangzavar elült, és ismét csak különböző nyelvű eszmecserék hallatszódtak mindenhonnan. 

A lány aggódva nézett körül, de minden teljesen normális volt, így végül visszahelyezte a fülhallgatóját a fülébe, és továbbindult, kedvenc bandáját hallgatva. Befordult a kis utcába, ahol le szokta vágni az utat, és megtorpant. Nem mindennapi látvány tárult a szeme elé az üres úton. Ott állt Harry Styles, egyik kezével könnyeit törölve, másikkal pedig folyamatosan hajába túrva. Mindeközben Annabeth fülében éppen szólója volt, rögtön a refrén előtt. A lány gyorsan reagált. Kikapcsolta a muzsikát, ismét kiszedte füléből a headsetet, majd lassan elkezdett Hary felé sétálni. Mindig azt hitte, hogy ha valaha találkozik akárkivel a One Diretionből, a bandából aki nap mint nap megmenti őt, sikoltozni fog, mivel valószínűleg egy koncerten lesz. Ám most az összes elképzelés felborult, halkan lépkedett Styles felé, aki mikor már csak pár méter volt közöttük, felé kapta fejét. Majd rögtön ezután le is hajtotta, könnyes szemeivel a betont elemezve. Ekkor viszont meglátta Annabeth kezében a kameráját, mire a halk szipogás ismét hangtalan zokogásba torkollott. A lány nem tudta mi történhetett, de észrevette, hogy Harry-t a kamera zavarja, amit így le is tett maga mellé a földre.

Odalépett a nála alig fiatalabb fiúhoz, majd vállaira tette kezét, így az végre felnézett rá. A lány nem tudta mire vélni a hihetetlenül tehetséges fiú szomorúságát, de magából indult ki, szóval nem kérdezett rá.

 -Nem hiszem, hogy tudok segíteni, de egy ölelést és jó hallgatóságot fel tudok ajánlani! - szólt Annabeth halkan, végig a fiú könnyező szemeibe nézve, próbálva meggyőzni őt. Pár pillanat múlva Harry ráomlott szinte teljes súlyával, hatalmas kezeit a lány köré fonva, és ismét kitört belőle a megállíthatatlan zokogás. Annabeth gyorsan átölelte Harry-t, majd csönben hagyta, hogy a könnyek eláztassák fekete kabátját. Ringatni kezdte az énekest, aki egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki mindjárt lenyugszik. 

 -Szeretnél beszélni róla? - suttogta aggódó hangon a lány, mire Harry hevesen bólogatni kezdett. Pár pillanat múlva a fiú visszahelyezte súlyát saját lábaira, majd letörölte arcáról könnyeit, és Annabeth szemébe nézett. - Gyere, üljünk le! - mondta lágyan a lány, és leült a padkára fényképezője mellé, és várta a bandatagot maga mellé. Fél perc, és sok mély levegő után Harry már nem sírt, és elhelyezkedett a titokzatos lány mellett, aki felajánlotta neki segítségét. Vett egy utolsó mély levegőt, majd megszólalt.

 -Tudod ki vagyok, igaz? - kérdezte rekedten.

 -Igen, tudom. De ha szeretnéd kisujjesküt teszek arra, hogy sírba viszek mindent, amit mondani fogsz! - emelte fel jobb kisujját mosolyogva a lány, mire Harry arcára apró mosoly került, és összeakasztotta kinyújtott ujjaikat. - Amúgy Annabeth vagyok, ha érdekel.

 -Köszönöm Annabeth. Sokat jelent amit teszel! - nézett Harry mélyen a lány-Annabeth-szemébe.

 -Bámikor Harry! Na mesélj!

 -Szóval, nem tudom hallottad e az ordítozást, de az nekem szólt. Nem rajongók voltak, hanem paparazzik. Elkezdtek... beszélni hozzám, de nem kérdeztek, hanem rendesen hozzámszóltak, ami nagyon ritka. Nem is nagyon figyeltem arra, amit mondtak, de aztán kiabálni kezdtek. Azt mondták, hogy egy szívtelen hímringyó vagyok, aki annyi lánnyal volt, hogy már nem is számolják. Meg hogy engem nem zavar, ha bántom a lányokat. Ez... fáj, mert... egyáltalán nem igaz - Harry az utolsó mondatot már szakdozva tudta csak kimondani, ismét záporozó könnyei miatt.

 -Harry - szólt Annabeth szomorúan. - Remélem az azért tudod, hogy azok, akik szeretnek, tudják, hogy nem vagy ilyen. A helyzet az, hogy én nem találkoztam még olyan emberrel, aki nálad jobban tiszteli a nőket. Akárki akármit mond, bármit csinál veled a Modest, vagy a Syco, kötelezzen rá bármire a patkány, te az igazi rajongóid szemében ugyazón az maradsz. Nem azokról a "fanokról" beszélek, akik pillanatok alatt Niagarát teremnek tőled a bugyijukba, de nem tudják hogy mennyire oda vagy a romkomokért, hanem azokról, akik igenis ismernek. Ha csak felszínesen is, mert nyílván nem tud rólad mindent a média. Mi akár tetszik, akár nem, egy család vagunk, Payno és Paul az apukáink, Zayno az anyukánk, Ni, Lou és te pedig az idióta bátyáink vagytok. Szeretünk titeket, és ha megölnétek valakit is ugyanúgy szeretnénk. Ha Simont ölnétek meg, akkor egyenesen istenítenénk titeket. Ne higgy nekik, kérlek! - Annabeth végig Harry szemeie nézett, a fiú pedig tudta, hogy igaza van. De nem hinni az utálkozásnak nagyon nehéz. Mégis megmelengette a szívét minden, amit az idegen lány mondott, az pedig, hogy láthatóan nagyon utálja Simont, csak tetézte a különös hálát amit érzett.

 -Köszönöm Annabeth! Nagyon nagyon köszönöm! - kezdett hálálkodni ismét könnyfátyolos szemekkel.

 -Ne sírj, mert én is fogok! És ma kivételesen van rajtam szempillaspirál! - nevetett fel a lány, Harry pedig képes volt vele együtt kacagni. 

Harry nem ismerte a lányt, de mégis valamennyire a bizalmába fogadta. Alig negyed órát töltöttek együtt, de máris a szívébe zárta Annabethet, aki természetesen eleve imádta a fiút. Ami Harrynek a legtöbbet jelentette, az az volt, hogy képes volt vele emberként viselkedni. Nem ugrott rá, nem kért aláírást, vagy szelfit, annak ellenére, hogy nagyonis tagja volt a Directionerek családjának. 

 -Annabeth... szeretnél eljönni egy londoni koncertünkre? - kérdezte Harry félénken.

 -Ez az egyik álmom Harry! De... - kezdte Annabeth.

 -Nincs de! El sem tudod képzelni, hogy mennyit segítettél, az a minimum, hogy meghívlak egy koncertre. Cseréljünk számot, és ha meglesz a dátum, majd egyeztetünk! - mosolygott szélesn Harry. Remélte hogy sikerül majd egy Meet&Greet-es jegyet szereznie, mert szeretett volna még találkozni Annabeth-el. 

 -Jólvan. Cseréljünk telefonszámot! Teljesen normális dolog. Elindultam egy kávért, és most éppen Harry Styles mellett ülök egy padkán, és számot cserélünk... - a lány egy cseppet sem bánta a dolgot, ezt mind a ketten jól tudták. De lehetelen volt megállni hogy kimondja hangosan ordító gondolatait. 

A cserekereskedelem után egy hosszú öleléssel köszöntek el egymástól, Harry boldogan indult haza a fiúkhoz, Annabeth pedig izgalommal telve lépett be a kávézóba. Ki ne izgulna, miután maga Harry Edward Styles hívta meg egy 1D koncertre? 

Sziasztok Babák!

Ezt a sztorit egy kép inspirálta, megtaláljátok fent, lehet rajta dühöngeni. Én személy szerint tényleg nem értem Harry a Nőfaló dolgot, de kinek mi.

Remélem tetszett, és még az is lehet, hogy két részes lesz a dolog, mert ha kapok elég támogatást Messengeren, akkkor megírom mi történt a koncerten.

Illetve a This Town-t dúdolom, szóval ide jöhet a szöveg!

Puszi minden pocira!