Egy keddi hajnalon | DNF

Túl hamar

Minden lezáródik egyszer, de nem mindegy mikor és miképp. Azonban legyen ez akármikor, a vég egy új kezdetet indít. S csak reménykedhetünk benne, hogy hasonló élvezettel lépünk majd át az újba. Ott hagyva a régit, teljesen túl lépve azon. S elhagyva új emlékeket szerezve rájövünk felesleges volt ennyit aggódni ezen, hiszen minden jól alakult a végén.

Szép gondolatok ezek. Pont ezeket fogalmazta meg George tanárja a pályaorientációs napokon. S minden diák unalommal hallgatta végig ezeket. A séma szövegek már senkit se érdekeltek, így hát egyik fülükön be a másikon ki ment a beszéde.

Bár George akámennyire is tartotta felszínesnek ezt valamennyire egyet érett. Ő már régóta készül megtenni ezeket a lépéseket, s nem félt ott hagyni régi életét.

S ahogy az ágyán hasalt a laptopja előtt feküdve olvasta át még egyszer a kinézett egyetemének honlapját. Minden nap felment ide, azon álmodozva, hogy megkapja az ösztöndíját amire jelentkezett. Minden vágya volt bekerülnie oda. De ahhoz keményen kellett dolgoznia, így átnézte még egyszer a tanult anyagot, a mellette lévő tankönyvéből. Unalmasnak találta, de annyit küzdött ezért most nem adhatta fel. Így fáradtan de olvasott tovább.

Órák teltek el, a szavak a lapokon lassan kezdtek elmosódni s a fiú szemei is egyre inkább az üres helyet nézték a sorok között. Időközben már be is sötétedett és csak a falán lévő égősorok világították be a szobát. Feladva a tanulást csapta be könyveit majd döntött úgy, hogy mára végzett, így hát hátra dőlve hunyta le szemeit, kiélvezve megérdemelt pihenőjét.

Nyugodtan feküdt s teste belefúródott a puha paplanba. Kizárva gondolatait és idegességét, akkor csak ő volt és az ágya. Bárcsak örökké így maradhatott volna. De akkor hirtelen kizökkentve az eddigi tevékenységéből, az éjjeliszekrényen lévő telefonja villogva rezzent egyet.
George felugrova nyúlt a mellette lévő eszközhöz, majd az értesítés láttán akaratlanul elmosolyodott, s egyből elfelejtette az esetleges irritációját ami felriasztása során keletkezett.

"Fent vagy?"

Legjobb barátjától, Dream-től jött.

George elgondolkozott majd várva egy kicsit válaszolt miközben felült törökülésbe az ágyán.

"Attól függ."

Írta, szemét vakargatva. Csak most vette észre már mennyire beesteledett s lassan éjfél múlt.

"Mitől?"

"Hát ha most akarod el kérni a föci beadandót akkor nem."

Küldte el egyből, majd hozzá adott még egy üzenetet.

"De ha másról van szó, akkor még meggondolom."

"Most, hogy mondod lehet nem ártana az a beadandó. De nem azért írtam."

George szemét forgatva olvasta a sorokat, miközben jól tudta holnapra úgyis elfelejteni majd az utolsó percben fogja lemásolni a szünetben róla. Mint mindig.

"Akkor?" küldte el érdeklődve. Mégis mit akarhat ilyenkor tőle.

"Van kedved elmenni valahova?"

Érkezett az üzenet. Válasz azonban semmi. George nem igazán értette mit akar másik. Vagy ,hogy neki mit kéne erre visszaírnia. Hova akar és miért?

"Mármint így most." jött még egy tőle.

De későre járt, és hétköznap volt. Nem mehetett ki ilyenkor.