Éjjeli gondolatok

mozi után

Az érzés amikor ki jövünk este nagybátyámmal a moziból, nem szól egyikőnk se semmit csak végig sétálunk a szinte már kihalt plázán.

Én a még megmaradt már kipangott kólámmal. Tudom, hogy nem kéne meg inni mert rosszul leszek tőle, de finom, olyan mintha a viszonzatlan szerelem lenne pohárba töltve, fájni fog de nem tuddsz betelni vele... a gondolattal, hogy talán szeret pedig legbelül tudod az igazságot.

Ahogy ballagok kifelé, az üzletekre már rég ráhúzták a rácsot és amint benézek egy-egy boltba csak kietlen sötétség és érzéstelen próba babák néznek vissza rám. Néha elgondolkodom azon, hogy a termékek mennyi dicséretet vagy éppen kifigurázást hallanának... márha hallanának.

Ki érünk a plázából és bár késő este van fiss hűs szellő helyett enyhe meleg levegő csap meg. Beülük a kocsiba majd elindulunk haza.

A rádióba már éjjeli mixek mennek amiket nehinném, hogy oly' sokan hallgatnának. Miközbe az ablakból figyelem az estét látom ahogy nálam pár évvel idősebb fiatalok vágnak neki az éjszakának.

Így telik az idő mígnem egy olyan zene szólal meg a rádióban amit eddig soha nem hallottam nem tudom miről szól de élvezem. Egy pillanatra újra színes lesz a világ, végre elfeljtenéd minden gondod és csak a dalra figyelnél, de akkor a zene véget ér és újra vissza kerülsz a szürke, érzelemmentes világba és már csak az emléke marad annak a boldog 3 percnek.