Only angel

chapter one

Petra

-Gyerünk! Írj neki! -Bíztat Heni, a nővérem.

-Dehogy írok! Nem vagyok hülye! Úgyse válaszolna, csak egy lennék a sok rajongó közül...

- Petra! Szedd össze magad! Emeld fel a segged a telefonodért és írj neki!

- Ismersz... Tudod, ha nem válaszol akkor összetörök.

- Én meg itt leszek neked mint mindig- ölel át, aztán kicsit meglök, jelezve, hogy menjek már.

- Jó na! -Ülök vissza a telefonnal. - De... Mit írjak?

- Édes istenem Hugi, ne szenvedj már!
Fogalmazd meg szépen, hogy imádod és, hogy vegyen feleségül, mert ha a nem a nővéred megkeresi! - magyarázza, mire mindketten hangosan felnevetünk.

- Hülye!- szólok rá, majd nagy nehezen neki állok.

Petra:
Szia Harry!
Remélem elolvasod majd
ezt a kis üzenetet és nem
pörgetsz tovább. Persze
ha nem látod azt is
megértem. (Haha rám
szólt a nővérem, hogy ne
szarakodjak.)
Szóval tudnod kell, hogy
nagyjából hét éve hatalmas
rajnogód vagyok. És nagyon
bírlak, imádom a zenédet,
és persze a 1D-t is. És úristen
fogalmam sincs mit írjak
kérlek nézd el nekem hehe.
Igazából ennyi, tudd, hogy
nagyon sokat jelentesz nekem❤

- Asszem meg vagyok- fújom ki a levegőt, és nyomok rá a küldés gombra.

- Uuu hadd nézzem!

- Nem! Ez az én dolgom!

- Ne hülyéskedj már! Nélkülem meg se írtad volna!

- De... Nagyon gáz lett.... Ahh kitörlöm mielőtt megnézi.... -szomorodok el rögtön.

- Ne már naaa! Hugi! Ki ne merd törölni! Lecsaplak!- fenyegetek, mire felteszem a kezeim, mert kinézem belőle, hogy tényleg megüt.

- Nagyon durván be égtem... Végem... Ennyi... Ez rohadt gáz...

- Basszus én komolyan lecsaplak érted? Eskü jó lett, szóval hagyd abba!

- De... Mi lesz ha..- itt félbe szakít, azzal, hogy hozzám vág egy párnát.

Pár másodpercig lesokkolva meredek rá, majd én is fel kapok egy párnát és elkezdem püfölni. Ahogy hirtelen kialakul a csata mindent elfelejtek. Nem aggódom az üzenet miatt, csak jól érzem magam. Imádom Henit. Sosem voltunk azok a veszekedős testvérek, mindig közel álltunk egymáshoz. Ha anyáék nem értettek meg engem, vagy őt, mindig egymás vállán sírtunk és elhordtuk együtt anyuékat mindennek. Nem mintha őket nem szeretnénk, csak akkor éppen haragudtunk. Azért persze mindketten nőttünk, és már nem a szülők miatt sírtunk, de ez nem jelentette azt, hogy nem voltunk jóban. Szinte már legjobb barátnők vagyunk, bár persze mindkettőnknek meg van a maga társasága. Ami sok ponton egyezik... Mindegy.

- NE! Elvetted az összes párnát! Ez nem ér!

- Nem ér, nem ér, persze persze! Gyenge vagy hugi! Én nyertem!- nyújtotta ki rám a nyelvét mire hozzávágtam egy plüss állatot.

- Mi az, hogy gyenge!? - kiáltok fel, majd eldobok még egy plüsst... Ami egyenes apukám arcán landol....

- Khm.. Khm... Petra a szobád úgy néz ki mint amin átment egy hurrikán! És lányok! Hajnali egy van! Mi a fenéért kiabáltok ilyenkor? Heni! Nem arról volt szó, hogy albérletet néztek a hugodnak? - rivall ránk apa, de semelyikünk nem tud komoly maradni.