dik miez. anya megette az utolsó melegszendvicset, pedig már elkapott az öröm, hogy befaljam. kár érte.
a kávémért nyöszörögtem.
*nem, kizárt! már többet ittál reggel óta, mint amennyit kellett volna!* szólt meg anyám, ahogy az övéjéhez nyúltam. a francba. elveszi a kajámat, de az már megengedhetetlen, hogy a kávémat vegye el.
*de anya!* kérleltem. mondott egy nemtörődöm "nemet", aztán elmosogatta a délben fenmaradt tányérokat. inkább kiviharoztam, és elmentem az autómmal a Starbucksba. 21 évesen kemény az élet, ha kávét akarsz. az anyád elveszi, és nem kapsz. fhúú.
beértem, és vettem egy jó nagy adagot. mellettem egy fiú elment, rámpillantott párszor. a helyére ültem. észrevettem valami szart az asztalon. elolvastam.
"aki ezt megtalálja, az jelentkezzen. levelezzünk így."
furcsálltam ezt a szöveget. faszom foglalkozik vele! kidobtam a kukába. nem érdekelnek a hülye barmok szövegei. nem csípem.
YOU ARE READING
Elhagyott papírdarabkák
Romance"- Tudod... - kezdte. - Mit tudjak? - feleltem. - Ha nem szórtam volna el a lapokat, most nem itt tartanánk - nyögte, miközben a nyakát csókoltam. - Hm... Jól tetted - mondtam." finnegan harries fanfiction. magyarul.
