Kávézó <Kihyun OS> [6/4]

[6/4]

Újabb nap a kávézoban. Lee Haru vagyok, egyetem melett dolgozok egy kis kávézoban. A jövőben egy Sporthotelt szeretnék vezetni a tesvérimmel. Hárman könnyebb mint egyedül, nem?

Az ajtó feletti kis csengő ébresztett ki a gondolataimból, megjött a titokzatós törzs vendég. Minden nap ugyan akkor ugyan abban a sapkában, napszemüvegben, maskban és mindig ugyan azt kéri. Egy kicsit creepy de mosolygosnak kell lennem vele.

- Szia, ugyan azt? - bólintott. Bingo! Mondjuk nem volt nehéz dolgom. Két kávét kér mindig egyiket helyben fogyasztja el a másikat elviszi.

- Elnézést. - szólt utánam. - Ma elég nehéz napom lesz, tudnál valami szépet írni kérlek. Mondjuk a telefon számod? - kérdezte, mire megállt bennem az ütő. Feléfordultam és felvontam szemöldököm.

- Sajnálom, de nem adom meg olyan embernek meg akinek még életemben nem láttam az arcát. - mondtam polerarrcal.

- Hát akkor nincs más választás. - sohajtott. Levette a szemüvegét és a maskját, ajkaim elnyiltak egymástól. Kihyun? MonstaX-ből Kihyun?

- Te vagyis Ön szeretné a telefonszámom? - kérdeztem sokkolva.

- Tegezödjünk, nevez Kihyunnak én pedig nevezlek Harunak. - mondta, mire bolintottam nem jött ki hang a torkomon. Nem ilyen vagyok! Szólalj meg Haru!

- Rendben, ahogy szeretnéd. Vigyem ki az asztalodhoz? - kérdeztem.

- Igen kérlek. - tette fel újra szemüvegét és maskját. Bolintottam utána neki álltam a kávéjának.

Elkészítettem és kivittem az asztalához. Belülről égtem, de kívülről felvettem a nyugodt arcom.

- Tessék. - tettem le elé, majd újra útba vettem a pultot, de megfogta kezem ezzel megállított.

- Valami nem stimmel a kávéval? - kérdeztem.

- Leülnél ide? Szertnék veled egy kicsit beszélgetni. - mondta, megremegtek a lábaim. Na ne! Haru a félős nyuszi úristened! - Omo! Jól vagy? - reagált arnyosan.

- Igen. - foglaltam helyet vele szembe. - Miről szerettél volna beszélni velem?

- Szeretnélek megismerni, megfogott a személyiséged. - mondta aranyosan.

- Köszönöm.

- Van kedved velem este elmenni valahová? Lehet egy kicsit gyorsnak találod. - mondta.

- Lenne kedvem. - mosolyogtam.

- Remek zárás után jövök érted, az úgy megfelel? - kérdezte.

- I-igen jó. - mondtam.

- Lehet egy kérdésem? Lehet egy kicsit gonoszul fog hangzani, de nincs ilyen számdékom veled szemben.

- Mond nyugodtan, nem szoktam megsértődni. - mondtam szemeibe nézve.

- Egy rajongó vagy? - kérdezte.

- Nem mondanám magam annak. A neveiteket tudom és hallottam a rádióban pár dalaitokat, de nem nagyon tudom a címeiket. - mondtam, lehet nem fog hinni nekem. Végülis nekem mindegy.

- Értem! Mesélj magadról. - dőlt előre mosolyogva.

- Lee Haru vagyok, 23 éves. Részmunkaidős vagyok itt, a jövőben egy Sporthotelem lesz a testvéreimmel. Nagyon sok sportot szeretek és probáltam, de a kosarazás, focizás és a táncolás a kedvencem. - mondtam, talán túlságosan bele éltem magam. Kihyun érdeklődve nézett egy aranyos mosollyal. Hófehér fogait kimutatva kápráztatott el, szép sőtétbarna szinte már fekete szemei eltűntek, mosolygás közbe. Mindig is őt tartottam a leghelyesebb taganak és most el sem hiszem, hogy itt ül velem szembe kéri, hogy meséljek magamról.