Your life

Véletlen egybeesés

Dylan Evans

- Jobb helyen nem is tévedhettél volna el. - mondom idegesen miközben kifordulok az utcából az autóval.

Mondhatnám, hogy azért vagyok ideges mert  Amanda lelépett a suliból és egy egyértelműen veszélyes helyre tévedt, de igazából jelen pillanatban nem ez a problémám. Fő problémám most az a bunkó pasas aki amint rám nézett a "sznob" szó jutott eszébe. Nem vagyok sznob. Azért mert egy jó suliba járok és jó autóm van nem azt jelenti, hogy sznob vagyok. Nem vagyok beképzelt és baromira idegesít a gondolat, hogy csak azért mert egy egyenruha volt rajtam elitélt, pedig még csak nem is ismer.

- Oké, elég kellemetlen környék volt, de nem kell ennyire kiakadni. Nem történt semmi baj. - motyogja mellettem a húgom.

- Nem érdekel. Egy nagyon rossz környékre tévedtél. Legalább arrébb mehettél volna egy nyugodtabb utcába, de neeem. Megállsz egy olyan suli mellett ahol olyan parasztok vannak mint az a pasi.

- Mondom, hogy semmi baj nem történt.  És azért álltam meg az iskolánál, mert úgy gondoltam, hogy könnyebben megtalálsz egy sulinál mint egy ismeretlen ház mellett. Amúgy meg mit mondott neked az a srác, hogy így felkaptad a vizet? - néz rám nagy szemekkel Amanda, kíváncsian várva a válaszomat.

- Sznobnak nevezett. Rám nézett és az első szava hozzám az volt, hogy sznob. - mondom mire a húgom csak nevetni kezdett - Ne nevess. Ez nem vicces. Én is mondhattam volna rá, hogy suttyó, de én udvarias voltam és meg se szólaltam, nem mondtam ki ami először eszembe jutott róla.

- Dylan. Ezen miért kaptad fel annyira a vizet? - kérdezi kuncogva és most én vagyok az aki nagy szemekkel néz őrá.

- Bolond vagy? Sznobnak nevezett. Megsértett.

- Egy olyan suli előtt voltunk ahová valószínűleg olyan diákok járnak akik nem engedhetik meg maguknak, hogy jobb suliba járjanak vagy valamilyen nagyobb probléma van az életükben. Velük ellentétben neked nincsenek anyagi problémáid és a legnagyobb problémád is az, hogy valaki sznobnak nevezett.

- Azért mert nincsenek anyagi problémáim attól még zavarhat ha valaki emiatt beképzeltnek tart. - mondom és boldogan veszem tudomásul, hogy nem sokára haza érünk.

- Féltékenyek. Az emberek nem örülnek ha valakinek több van mint nekik és ilyenkor megpróbálják elnyomni őket. Most ez a srác rád nézett és csak annyit látott, hogy egy elegáns egyenruhában állsz előtte egy drága kocsival.

- Jó mindegy. - mondom és hangosabbra veszem a zenét, hogy ne is folytassuk tovább.

Pár percig még megyünk és végre leparkolunk a ház előtt, Amanda pedig egyből ki is száll a kocsiból és elkezd telefonálni. Én is kiszállok és lezárom az autót majd én is megindulok befelé. Amint belépek az ajtón csörögni kezd a telefonom és a legjobb barátom, Mike neve jelenik meg a kijelzőn. Unottan fogadom a hívást és a fülemhez emelve a telefont köszönök.

- Csá. Figyu. Nem rég értem haza és halálra unom magam. Elindultam egy kávézóba ahol elvileg  nem csak, hogy szuper kávét adnak, de ott dolgozik Sarah is. Tudod az a Sarah aki tavaly ballagott. - mondja boldogan Mike.

- Hogy hogy ott dolgozik? - kérdezem ugyanis úgy tudtam, hogy az a csaj egy másik városba költözött.

- Átjelentkezett a helyi egyetemre és a pasijával él. A kávézóban dolgozik az egyetem mellett. Szóval jössz?

- Aha. Hol van ez a hely? - kérdezem mire nevetni kezd.

- Igazából úgy egy perc és befordulok hozzátok és felveszlek.

Elmosolyodom és kinyomom a telefont. Felmegyek a szobámba, hogy ledobjam a táskámat és átöltözzek. Egy farmert és egy fehér pólót veszek fel majd a lépcsőn lefelé menet összefutok Amandával aki arról érdeklődik, hogy mégis hova megyek. Miután gyorsan elmondom neki tovább sietek és amikor kilépek az ajtón egyből kiszúrom Mike autóját. Azonnal oda megy és beülök az anyósülésre majd köszönök neki. A kávézó felé menet elmeséli, hogy milyen volt a nővérénél lenni két hetet. Mike az a fajta srác akit nem nagyon érdekel, hogy mi lesz a jövőjével, mert ő "a mának él". Bár én ezzel nem igazán értek egyet, nem tehetek semmit, hogy megváltoztassam a véleményét. Szerintem ő úgy gondolja, hogy az apja majd maga mellé veszi és mindenben segít neki egész hátralévő életében, hogy soha ne kelljen nélkülöznie. Bár az apja egyetemre akarja küldeni, neki ehhez nem sok kedve van, sőt ő szeretne mihamarabb megszabadulni a tanulástól.

Bár ő a legjobb barátom, róla tényleg el lehet mondani, hogy reménytelen és lusta, ugyanis semmittevés nélkül szeretne a családja pénzén élősködni. Egyszer próbáltam vele erről beszélni, hisz jó baráthoz méltóan megpróbáltam a jó útra terelni, de ő teljesen biztos abban hogy jó sorsa lesz anélkül is hogy megerőltetné magát úgyhogy azóta én nem is szólok erről. Le fog érettségizni, talán egyetemre is eljut ha az apja eleget mondja neki vagy megfenyegeti, a többi pedig az ő dolga lesz. A kávézóhoz érve Mike leparkol majd megindulunk befelé. Elég szép kávézó, nyugodtnak tűnik és ha még a kávéjuk is jó akkor elmondhatom, hogy valószínűleg többször is meg fogok itt fordulni, főleg mivel nincsenek olyan sokan. Beállunk a sorba és türelmesen várjuk, hogy az az egy ember aki előttünk áll megkapja amit rendelt és mi következhessünk.

- Nem látom sehol Saraht. - mondja Mike letörten.

- Lehet ma nem is dolgozik. - válaszolom nevetve és pont ekkor mi következünk.

Mosollyal az arcommal lépek előre, de amint megpillantom a pultost le is hervad a mosolyom. Az a srác az akinek neki ütköztem az iskolánál. Az a srác aki sznobnak nevezett majd elhúzott onnan. Nagyra nyílt szemekkel bámulok rá, ő pedig a pulton támaszkodik és unottan várja, hogy kinyögjük mit szeretnénk. Fekete inget visel, ami gondolom a kávézó egyenruhája mivel a másik pénztárnál álló lányon is fekete ing van. Ebben a pillanatban megbánom, hogy nem választottuk a másik sort, hiába volt ott egy emberrel több mégis csak jobb lett volna oda várni. Mike elmondta már, hogy mit kér és kérdőn néz rám ő is és a pult mögötti srác is, hogy megszólaljak.

- Eldöntötted már, hogy mit akarsz vagy még várjunk fél órát? - kérdezi a srác én pedig végre kinyögöm, hogy csak egy kávét kérek feketén. Amíg elfordul, hogy megcsinálja a rendeléseinket Mike felém fordul.

- És mi van azzal a Nate gyerekkel akit korrepetálsz? - kérdezi én pedig fujtatok egyet.

- Ahh. Feladtam.

- Igen? Annyira esélytelen?

- Nem az, csak.. Feladtam neki egy kevés feladatot. Könnyű is volt meg kevés is. Mondtam neki, hogy hétvégén csinálja meg. Erre hétfőn mikor mentem hozzá elkezdett magyarázkodni, hogy nem tudta megcsinálni mert dolgozni ment és nem ezért magyarázzam már el mert amúgy el is felejtette amit magyaráztam. És ez nem az első eset. Mondtam neki, hogy én is tanulok, és nekem nincs időm arra, hogy feleslegesen járjak hozzá úgyhogy leléptem. - válaszolom Mike pedig egyetértően bólogat.

- Hát jól tetted. Más is dolgozik és tanul és mégsem megy az egyik a másik rovására. Nem értem az ilyeneket. Azt hiszik, hogy mindenkinek olyan sok ideje van. - mondja és amint befejezi a pultos srác lerakja elénk a poharakat és mogorván elmotyogja, hogy mennyibe került. - Hagyd. Meghívlak. - mondja Mike nekem és oda nyújtja a kártyáját, hogy fizessen.

Megköszönöm a pultosnak és feltűnik, hogy megint úgy néz rám mint a véres rongyra, sőt, most mintha képes lenne megölni is ha nem húzok el előle azonnal. Barátommal egy asztalhoz ülünk és beszélgetünk miközben a kávét isszuk, amiről meg kell mondjam, hogy tényleg nagyon finom. Már csak az a kérdés, hogy tényleg akarok-e ide többet járni azután, hogy megtudta ez a srác itt dolgozik. Mike lehúzza a kávéját majd feláll, hogy elmenjen a mosdóba és amint eltűnik a pultos srác egy kávéval a kezébe egy tőlem nem messze lévő asztalhoz ül. Felpillant, mintha megérezné, hogy valaki bámulja, és amikor észre veszi, hogy én vagyok az a valaki megforgatja a szemét és elfordul, hogy a kávéjába kortyolhasson.