Csak versek

Tiltott csók

Jegesre fagyott vér ujjaimban,
égető vágy ajkaimban.
Láttam valamit abban a lámpafényben,
ami visszacsillant szemeidben.

Szívem kalimpált,
légzésem nehézzé vált.
Ott álltam veled szemben,
szótlanul, némán, csendben.

Készenálltunk mind a ketten,
láttuk egymás szemeiben.
Tudtuk, hogy amit teszünk az bűn,
de ehhez az érzéshez ez volt hű.

Egy apró érintés, egy hatalmas szikra
Érzelmek hada,
kikapcsolt mind a kettőnk agya.

Nem tudtam mi történik,
csak azt mire most vágyunk,
egyre többet és többet akarunk,
egyre többet egymásból.

Forró volt, és édes
lágy, de leginkább szenvedélyes.
Közelebb húztál így összeért testünk,
lelkünk, szívünk.

Felmelegített az a pillanat,
az univerzum félbemaradt.
Te pontosan tudtad mit akarsz,
én félve átadtam magam.

Tudtuk ez a mi titkunk lesz.
Ez abban a parkban marad,
csak az a pad, az a néhány fa,
és mi tudjuk azt, mi is történt,
Novemberben, azon a hideg estén.