Maybe

1.fejezet

Mintadiákhoz hűen kialvatlanul ébredtem fel, mint ahogy általában minden nap, amikor suliba megyek. Mégis ez a nap más lesz mint a többi. Reggel hajnali fél hat van és ma indulunk el a 3 napos osztálykirándulásra. Még csukott szemmel az éjjeli szekrényem felé hajoltam, kinyomtam az idegesítő hangon szóló ébresztőmet a telefonomon, majd megpróbáltam visszaaludni egy keveset, tudva, hogy az elkövetkező napokban nem sokat fogok tudni aludni. Kemény 5 perc után szólt a következő ébresztőm. Tudva, hogy ez lesz már előző este több ébresztőt is állítottam be. Sóhajtva nyúltam ismét a szekrényem felé, ahol kinyomtam az ismét a fülsüketítő ébresztőmet. Hátamra fordultam, majd kinyitottam a szemem. Fél hathoz képest már világosodott kint, a lehúzott redőnyömön át láttam, hogy már ébredezik kint a világ.

Pár másodpercre megint sikerült lehunynom a szemem, de megelőztem azt, hogy visszaaludjak. Kitakaróztam, majd az ágyam végére ültem. Hallottam, hogy a házban már nagy mozgolódás van folyamatban. A szüleim esküszöm nagyobb izgalomban vannak, mint én, aki a kirándulásra megy.

Felálltam, majd pizsamában az ablakhoz lépve felhúztam a redőnyt és kinyitottam az ablakot. A nyári pizsamám egy rövidnadrágból és egy sportmelltartóból állt, de a reggeli nem annyira meleg hőmérséklet hatására megborzongtam. Megfordult a fejemben, hogy visszamegyek a meleg ágyamban, de ezt már sajnos nem nagyon tehettem meg. Készülődnöm kellett. A szekrényemhez léptem, ahol már tegnap kikészítettem, hogy mit is fogok felvenni. Ennyi időt is spóróltam magamnak reggel, hogy tovább alhassak, igaz 2 perccel, de akkor is. Felkaptam magamra egy fekete melegítő rövidnadrágot, egy rövid, has felett véget érő trikó szerű fehér felsőt és egy fehér NIKE zoknit. Felkaptam a sminkes neszesszeremet és az ajtóm felé indultam. A bőröndöm már készen állt az utazásra, már csak le kellett vinni a kocsiba. A közepes nagyságú bőröndbe pakoltam be mindent, amire szükségem lehet 3 napra. Igaz ebből 1 teljes nap az utazás lesz. Lényegében az utolsó kirándulásunkra ofi szeretett volna velünk egy szép helyre menni osztálykirándulásra. Tudni kell, hogy az osztály nagyobb fele máshová szeretett volna menni, így ők az egyik diák szüleivel egy másik helyre mentek. Úgyhogy ez igazából egy fél osztálykirándulás. És mivel mi vagyunk magatartás szerint a rosszabbak, velünk jött osztályfőnök. Ofi választása Ausztriára esett. 3 napos kirándulást tervezett, hogy ne csak kiutazzunk meg vissza, hanem megnézzünk néhány szép helyet is a szomszédban. Sosem tudhatni, hogy ott igazából milyen idő is van, néha rá is kezdhet az eső semmi előrejelzés nélkül. Én is így pakoltam. Mindenből ruhadarabból próbáltam berakni egy-egy darabot. Így került hát a bőröndbe 1 hosszú szaggatott farmer, 1 melegítőszett, 2 rövidnadrág, 4 póló, egy plusz kapucnis felső. Egy esernyőt is beraktam, ha netán leszakadna az ég. Meg még néhány apróságot: fehérneműket, fürdőruhát, egy plusz cipőt azon kívül, amit felveszek stb. Kilépve az ajtómon a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy vegyek azért valamit, hogy nézzek is ki valahogy. Beléptem a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót, elvégeztem a dolgom, majd odaálltam a tükörhöz és kiborítottam a kistáska tartalmát a csap melletti területre. Nemrég sajátítottam csak el a sminkelés alapjait, de már teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy mindennap megcsinálom. Már csak azért is, hogy jobb legyen napról napra. Először felvittem egy kevés alapozót, majd erre a kontúroztam, majd felvittem egy réteg púdert. Amíg ez beszívódik megmostam a fogamat, megfésülködtem és szembenéztem a tükörképemmel. Igazából sose értemmel, hogy miért is sminkelek, hiszem semmi szükségem rá. Sose voltam annyira pattanásos, hogy el akartam volna tüntetni, nincs semmilyen bőrbetegségem, elkezdtem, mert láttam mások mennyire szeretik ezzel tölteni az idejüket. Végül én is úgy döntöttem, hogy megtanulom a nagyon alap dolgokat. Ebben persze Alison segített, aki már csak 2 éve benne van a témában. Ő segített elsajátítanom a dolgokat. Miután végeztem a fogmosással a szememre egy enyhén barna árnyalatú szemhéjpúdert, de végül leszedtem, mert nem tetszett és csak egy szempillaspirált használtam. Majd egy szájfénnyel fejeztem be a hosszan tartó „kifestésemet", ahogy anya mondaná. Sose szerette azt, ha valamit rakok az arcomra.

Mindig is egy védelmező anya volt, nem szerette a tetováláskat, piercing-ket sem és így a sminket se. Fontos azt mondogatja nekem, hogy semmi szükségem az ilyenekre, mert a természetes szépség a legszebb. Nem a tetoválás meg a hasonlók tesznek széppé. És ebben teljesen igaza is van, de azért még valahogy a tetoválásra szeretném rábeszélni valahogy.

Visszaraktam a sminkkellékeket a kistáskába, majd mégegyszer megvizsgáltam magam a tükörbe és visszamentem a szobámba. Bedobtam a neszesszert a bőröndbe, majd véglegesen bezártam és kihúztam a folyosóra az ajtóm mellé. Ezen kívül még egy mini hátizsát terveztem vinni, amibe a létfontosságú dolgaimat pakolom be. Telefontöltő, rágó, zsepi, füles, pénztárca, kaja az útra. A kistáska bepakolását követően bevetettem az ágyamat, majd mindkét ablakomat kinyitottam és próbáltam rendben itthagyni a szobámat. Szétnéztem, hogy nem-e hagyok itt valamit, mert semmi kedvem nem lesz visszafordulni út közben. Úgy láttam, hogy nem felejtettem el semmit, így azán felkaptam a kistáskát a telefonommal együtt, a napszemüvegemet feltettem a kiengedett hajamra, majd elindultam kifelé a szobámból. Miután bezártam az ajtót elindultam lefelé a lépcsőn a szüleim felé.

Anya a konyhában készítette el az elemózsiámat a vonatútra, apa pedig épp akkor lépett be a konyhába, amikor én.
- Jó reggelt! – köszöntem kissé álmosan, majd helyet foglaltam az egyik széken az étkezőasztalnál.
- Neked is! Szeretnél valamit reggelizni? – kérdezte anya, miközben csomagolta be a szendvicseimet.
- Nem nagyon tudok ilyenkor enni semmit, de megeszek egy szelet kalácsot, ha van itthon. – mondtam neki egy ásítás következtében.
- Van, csinálok neked egyet. – mondta mosolyogva, majd kenyeres ládához fordult.
- Apa a bőröndömet a szobaajtóm előtt hagytam. – mondtam apának, aki a reggeli kávéjába kortyolt volna bele.
- Megreggelizünk és aztán indulhatunk is, ha gondolod. -mondta, majd a kávéja mellé megkapta anyától a rántottáját és pedig a kalácsomat.

Megreggeliztünk, majd apa elindult az emeletre a bőröndömért, én pedig anyához léptem, aki már felém nyújtotta az elkészült szendvicseket.
-Direkt többet csináltam, ha kellene valakinek a barátaid közül, nyugodtan kínáld meg őket is. – mondta anya, kis mosollyal az arcán és ezzel tudom, hogy kire célzott. Wayne-re. Mióta fél éve beiratkozott hozzánk, jó kapcsolatban vagyunk. Mondhatni barátok vagyunk, hiába én ezt egy magasabb szintre is emelném szívem szerint a dolgot, de tudom, hogy neki semmit nem jelentek csak egy szimpla jó barátot.

Felkaptam a fehér Nike Force cipőmet és egy melegítőfelsőt. Bevártam aput, majd a táskámat a kezembe véve együtt indultunk el kifelé. Apa elindult a garázs felé, én addig megvártam a bejárati ajtó elé. Sajnos nem úszom meg a vigyázz magadra meg a hasonlókat, mert anya kilépett az ajtón és szoros ölelésbe vont:
-Nagyon vigyázz magadra. Tudod, hogy megengedtem, hogy igyál, de nem sokat és ne nagyon tedd rendszeressé a 3 nap alatt. Rendben? -mondta, majd a szemembe nézett.
-Megígérem. – mondtam, majd elengedve őt a kocsihoz indultam, amivel már apa időközben kiállt.

A bőröndömet bedobta a csomagtartóba, beszálltam, majd indultunk is. Ölembe vettem a kistáskámat, kivettem belőle a fülhallgatómat, majd elindítottam egy lejátszási listát és ablakhoz dőlve néztem az elsuhanó tájat.

Egy bő negyedóra múlva az állomásra értünk, ami már nem is volt annyira kihalt. Nagyon reméltem, hogy már van itt valaki az osztályomból és nem kell apuval együtt várakoznom a többiekre. Kiszálltunk a kocsiból és kivette a bőröndömet, addig én körbeszemléltem, hátha meglátok egy ismerős arcot, de az épület előtt nem volt senki, akit ismertem volna. Megelőzve apa ottmaradását hozzáfordultam:
- Mehetsz nyugodtan, bent megvárom a többieket. – mondtam neki.
- Vigyázz magadra. Ha szükséged van valamire, csak csörögj ránk, okés? -mondta mosolyogva.
-Rendben. -válaszoltam neki, majd elindultam befelé a bőröndömet húzva, ő pedig beszállt a kocsiba és egyet dudálva elhajtott.

Mindig is jó kapcsolatban voltam a szüleimmel. Mondjuk persze ez még változhat, de fő a pozitivitás. Lol xd
A testvéremmel (Logannal) együtt mindig mi voltunk nekik a legfontosabbak. Munkájuk elé helyeztek minket, ha versenyre mentünk, ha nem is mind a ketten megalább az egyikőjük ott volt, ha hülyeséget is csináltunk akkor is számíthattunk rájuk.