Your lie in april continuation(I think.)[HUN]

Bevezetés és a múlt felidézése

Sziasztok!
Arima Kousei vagyok,15 éves.
Tavaly tavasszal ismertem meg egy csodás lányt,Kaori Miyazono-t. Tsubaki kért meg rá hogy kísérjem el őket és úgy láttam meg.
Melodika volt nála és könnyezet ahogy rám nézett.
Ő egy  szabadszellemű hedegűművész volt.
Ő inspirált arra hogy visszatérjek a zongorához mivel 3 évvel ezelőtt, egy versenyem előtt anyám meghalt és én beleroppantam ebbe. Kaori zökkentett ki ebből az állapotból. Mikor elsőnek láttam Watarival és Tsubakival a hedegűversenyére akkor amit ott előadott csak ámultam hogy mennyire gyönyörű és hogy saját személyiségét belevitte a darabba. Utána tovább jutott Kaori és felkért hogy legyek a kísérője. Nehezen de belementem. Olyat mutatott nekem akkor amit a saját szememmel is akartam látni.
Ahogy megérinti a közönséget a hangod és egyesül a szívetek az csodás. Nagyon azt akarta hogy zongorázzak újra és ő hit bennem ahogy én is ő benne. Teltek a hetek, hónapok és egyre gyönyörűbb emlékek és képek vésődtek az agyamba. Eljött a nyár ami azt jelenti hogy nyári suli is van itt Japánban. De nyáron Kaorival nem pihentünk mivel június 31-én a gála koncertre meglettünk hívva. A zene terembe gyakorolgattunk amíg elnem jött a 31. A koncert napján Kaori nem jelent meg és a koncert előtt szidják és én úgy döntöttem hogy színpadra lépek egyedül és megmutatom mennyire csodálatos. Pár napra kiderült hogy kórházba került. Ezelőtt már egyszer elájult mikor én kísértem. Azt mondta hogy vizsgálatok miatt maradt a kórházba de nem így lett.
Látogatások során egyre vékonyabb és fehérebb lett egyre jobban a bőre. Ott tudtam hogy nincs valami rendbe. Egy este a kórházba meglátogattam és mondta hogy nem túl fényes a jövője. Ott lepergett előttem minden emlék mikor anyámat látogattam a kórházba és nem akartam elhinni hogy olyan lenne mint az anyám.
Nem nagyon látogattam utána de felhívott egy nap ahogy suli után tartottam haza. Camele-t akart enni és én mondtam hogy viszek neki látogatás folyamán. De Hiroko-sensei egy tanítványt adott nekem. Ő neve pedig Aiza Nagi, Aiza Takeshi kishúga.
Őt tanítottam és gyakoroltunk a sulis gálájára. Azalatt Kaori-hoz is bejártam meg otthon is gyakoroltam zongorán.
Egy napra a kórházból is kiengedték. Watarirra várt volna de megvallásom szerint rám várt. Vásárolni voltam vele.
Csodás nap volt és hogy újra vidámnak láthattam újra de sorba álltunk és adtam vissza a juice-t neki elejtette. Nekem eléggé feltűnt hogy nem tudja megtartani.
Aiza Nagi sulis gáláján megkértem Watarit hogy vegye fel a darabot és küldje el Kaorinak. Utána nap el is mentem hozzá. Láttam rajta hogy reményt adtam neki.
Megkértem hogy lépjen fel velem újra.
Teltek a napok és egy éjszaka Hiroko-sensei tanítása után hívott és megkért hogy ne látogassam többet hanem a decemberi Kelet-Japán versenyre gyakoroljak inkább de én megmondtam hogy látni akarom őt. Egy nap elmentem Watarival együtt a kórházba de ahogy felértünk az emeletre Kaori szobájának az ajtaja nyitva volt és nővérek rohantak be hozzá. Benéztünk és Kaori szörnyű állapotba volt. Remegett a keze és alig kapott levegőt, végül pedig eszméletét vesztette.Intezív osztályra került ahogy mi elmentünk.Onnantól féltem hogy meghal.
Utána való nap bementem hozzá és a szobájába volt. Kimentünk az épület tetejére és ott ette a Camele-t a hóesésben velem együtt. Mondta hogy február 18-án lesz egy műtéte. Előtte gyakran láttam járószobában ahogy újratanult járni.
Egy nap meglátogattam ott és elmesélték a szülei hogy Kaori úgy döntött hogy beválalja a műtétet akármennyire kockázatos. És mind én miattam.
Nekem volt a Kelet-Japán döntő február 18-án. Akkor azalatt a szelleme megjelent. Tudtam onnan már hogy elbúcsúzni jött akkor oda. Temetésére elmentem és utána a szülei egy levelet adtak át nekem amit Kaori írt. Ott leírta hogy 5 éves kora óta rajong értem és hogy középsuli után gyakran volt járóbeteg a kórházban. Kiderült hogy valójában nem szeretett bele Watariba és a levélbe szerelmet vallott nekem és bocsánatot és köszönetet mondott nekem mindenért. A levélhez egy képet is berakott amin rajta vagyunk és én ezt emlékként elraktam.