Viszoly érlelt, kénsárga pezsgése; ekkor az élces lexémák pörk torkolata tömöríti az elv rángó bomlását. Dús, ahogyan a föloldott képzetek íztelen varianciája.
A nyújtás maga, az ingerlése, a szilánkok hasított csonkjaiból, rekedés óta arányfosztásban gyarlott s aromával konzervált...
nincs, mi többé temperáljon oltó fotont a világtalan árnyék fesztelen koloniájából;
nincs, mi többé parazitálja az alant izzón emésztő, bűzös fekélyét;
nincs, mi többé lázzal merítse az igazság kékben dermedt, kristályfagyott celláit. - vallja ezt a megvesztett, a renyhe porkő alatt fulladt omladozó, a kiképzett kényszerben szipolyozott bicsaklás.
