Prológus: A kémcsöves emberke

5 1 0
                                    

A munkahelyemről, egy kávézóból kilépve mélyet sóhajtottam. Végre véget ért ez a nap is. Nagy forgalmunk volt ma. Szerettem volna gyorsan hazajutni, hogy megússzam a hozzám hasonlóan rohanó embereket.

A kereszteződésnél majdnem fellöktek, emiatt kis híján elütött egy motoros. Aztán a kulcsaimat ejtettem bele majdnem a csatornába. Áh, ez csak egy átlagos nap. Szoktak velem ennél rosszabbak is történni. Például, körülbelül két és fél, három éve voltam olyan szerencsés, és eltörtem a lábamat, mert megbotlottam egy kőben, és beleestem egy 436 centis víznyelőbe.

Otthon vettem egy gyors, forró fürdőt, és a kanapéra leheveredve elindítottam a Loki-sorozat első évadának negyedik részét. Jót nevettem Gyerek Loki magyarázkodásán, hogy az az aligátor is egy variáns, meg amikor a hüllő leharapta Elnök Loki kezét. Ezt pedig a TVA-dolgozó Loki végignézi röhögés nélkül.

Már éppen kapcsoltam volna be az ötödik részt, mikor erőteljes dörömbölés hallatszódott az ajtómon. Az előszobába futottam, felkaptam egy esernyőt, hogy megvédjem magam, majd kinyitottam az ajtót.

Egy szakadt fehér ruhás, a negyvenes éveiben járható pasas állt, vagyis, inkább görnyedt a küszöbömön. Első látásra orvosnak, vagy valamiféle kutatónak tippeltem volna. Világosbarna, kormos, megtépázott haja, és félig félelemmel, félig őrülettel teli, zöld, fáradt szeme volt.

- Elnézést, segíthetek valamiben? - kérdeztem az esernyőt szorongatva.

- Igen... Kérlek... Vedd el ezt! - hörögte, és a szabad kezembe nyomott egy, a kémialaborokban használatos kémcsövet, ami tele volt rikítóan sárga folyadékkal - Vigyázz rá! Nagyon nagy... Hatalma... Van... Visszajövök érte...

- Hát, rendben - néztem a kémcsőre, majd vissza az emberkére, de annak már hűlt helye volt - Ez furcsa...

Bevittem a kémcsövet a nappaliba, letettem a dohányzóasztalra, és pár percig csak szemezgettem vele. Majd óvatosan vizsgálgatni kezdtem. Pontosabban mondva: Szórakozni.

Körbelötyögtettem a folyadékot, az olvasólámpa fényébe tartottam. A harmadik ilyen ,,kísérletem" az volt, hogy megszagolom, milyen.

Óvatosan kihúztam a dugót, és magam felé legyeztem a levegőt. Finom alma illata volt.

Több ,,kísérlet" nem jutott eszembe, ezért úgy döntöttem, el megyek aludni. A dugót még nem dugtam vissza a helyére, gondoltam, elég lesz csak a szobámban. Mekkora hiba  volt!

A folyosón megbotlottam egy Bosszúállók-figurában (Jane-t ábrázolta, és egy Rosie nevű kislány felejthette itt. Tudom, eddig sehol sem említettem, de bébiszitterkedek is). Nagyot sikoltva hátraestem, a kémcső pedig kicsúszott a kezemből.

- Ne! - kiáltottam, de már késő volt. A rikító sárga tartalom kiömlött, egyenesen rám. Lényegében a nyakam, és a mellkasom lett ,,folyadékos" - Jajj, ne, ne, ne... Az az ember ki fog nyírni! Képes lenne rá...

Nagyjából feltakarítottam, majd a fürdőbe szaladtam, hogy lemossam magamról a dolgokat. De a tükörbe nézve teljesen száraznak tűntem. Mintha meg sem történt volna.

Homlokomat ráncolva elfordultam a tükörtől. Ez is furcsa. Mint derült égből villámcsapás, szédülni kezdtem. Furaa...

Nagy nehezen kibitorkáltam a fürdőből. A lábaim meg-meg rogytak. Nem jutottam messzire. A folyosón a padlóra ájultam.

Catvengers Assemble |LokixOc|Место, где живут истории. Откройте их для себя