ʙᴜʙʙʟᴇ ɢᴜᴍ ✔

sᴢᴇᴅʀᴇs ʀᴀ́ɢᴏ́ɢᴜᴍɪ

Magamra maradtam. Senkivel nem beszélhettem Konorról. Az anyám először kizárva. Apuval nagyon furcsa lenne erről beszélgetni. Andris szerintem azt se tudja, mi az a szerelem. Vince Konor haverja is, ráadásul nem hiszem, hogy értene ehhez. Villőt nem akarom ezzel fárasztani, hisz meg van a maga gondja. Izának egy nagyon picit tetszhet Konor, így az is kizárva. Borzhoz nem engednek el, de amúgy is beszéltem már vele. Nem is tudom miről kéne pontosan is beszélnem. Csak azért jól esne egy kis támogatás. 

..❤..

Hánynom kell magamtól. Sose voltam ennyire romantikus alkat. Most meg folyton csak róla álmodok, ő jár a fejemben, az ő hangját hallom. Látom magam előtt a gyönyörű szemét, és ahogy nem érti, miért haragszom rá. Egyszerűen szeretem. És ez nagyon durva.

Úgy döntöttem hogy Konor már most rengeteg időt vett el az életemből, úgyhogy amikor délután Apuék elmentek focimeccsre, feltettem egy kókuszos arcmaszkot, kiszedtem a szemöldököm, legyantáztam a lábam, és egy csomag szedres rágógumival ledőltem sorozatot nézni. Azonban kopogást hallottam, és a tervem azonnal meghíusult. Konor.

- Na jó, Konor, hagyjál már, tudom, hogy nem érted, de én meg nem fogom elmagyarázni, szóval nem kell magad törni feleslegesen. - nyitottam ki indulatosan az ajtót, és nem törődtem a hülyén kinéző arcmaszkkal a fejemen. 

- De Emma. Muszáj megtudnom, nem akarlak elveszíteni. Hisz barátok vagyunk. - tördelte a kezét a fiú szomorúan.

- Éppen ez a baj!

- Nem értem! Miért? Mit tettem?

- Ha barátok lennénk, akkor tudnád hogy mi a bajom. - jelentettem ki a könnyeimmel küszködve.

- De barátok vagyunk és nem tudom! - mondta kétségbeesetten.- Ez azt jelenti, hogy el kell mondanod, különben én nem fogom tudni, és egész életemben ezen fogok gondolkodni.

Megráztam a fejem. 

- Nem fogom tovább törni magam. Remélem most örülsz. Hogy elvesztettél egy olyan barátod, aki jól ismert, csak egyet hibázott, és te azonnal kizártad az életedből. Te vagy az egyetlen hibás. - mondta ki érzelemmentesen a szavakat, majd sarkon fordult és elment. 

Becsaptam az ajtót, és magamba roskadva bömbölni kezdtem. Mert minden szava, amit a fejemhez vágott, nem csak egy ártatlan veszekedés szavai voltak, amiket az ember csak úgy mondd, hanem az őszinte igazság. Az, hogy én egy szörny vagyok. És elveszítettem egy embert. Aki a legtöbbet jelentett nekem.

..❤..

A következő napokban már nem bújkáltam a suliban. Konor se. Úgy tett, mintha nem léteznék. És én is. Vagy csak próbáltam. Ami a legszörnyűbb volt, hogy Villő, Iza és Vince érezték a feszültséget, és Konor volt a közelükben, így őt kérdezték meg erről. És ő pedig elmondta. Mert miért ne mondta volna el? Közölte velük, hogy én voltam a bunkó. Én zártam ki. És igaza volt. Megint. Újra. Mindig. 

..❤..

- Fontos közölni valóm van. Nem mehettek anyátokhoz egy darabig. -  sütötte le a szemét a vacsora rágása közben apu. Én megsimítottam a kezét, és aprót bólintottam, hogy értem, mire céloz.

- Mi? Miért? - háborodott fel Andris.

- Nincs jó állapotban. - dünnyögi apu. 

- Beteg? Mi a baja?! 

- Nem beteg, semmi ilyesmiről nincs szó, csak nagyon durva. - szögeztem le.