𝙊𝙪𝙧 𝙨𝙪𝙢𝙢𝙚𝙧 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

ೄྀ࿐ 𝙨𝙚𝙘𝙤𝙣𝙙 𝙙𝙖𝙮 𝙤𝙛 𝙨𝙪𝙢𝙢𝙚𝙧 𝙄𝙄𝙄. ˊˎ-

｡･ﾟﾟ･ Jimin ･ﾟﾟ･｡

Az egész nappali romokban hever, minden pia kiburogatva, a kaják a földön, míg a többiek kiütve fetrengenek a kanapén. Ennyi ideig elvoltunk? De hát, maximum háromnegyed óra volt. Mi a fenét csináltak addig a többiek, míg mi egymással voltunk elfoglalva?

Jungkook eszmél fel legelőbb a sokkból, majd magából kikelve ordítozni kezd és felrángat mindenkit az eddigi fekvő helyéről.

- Kurva gyorsan takarodjon innen mindenki! – kiabálja, majd egyenként megfogja mindenki cuccát és nemes egyszerűséggel kibassza őket az ajtó elé.

Ekkor tudatosul bennem, hogy nekem is közbe kène avatkoznom, mert nem tudom, hogy Jungkook milyen mikor ideges, de az eddig látottak alapján nem igen tetszik.

Közelebb lépkedek hozzá és megpróbálok vállára simítani, hogy valahogy lenyugodjon, de ellök magától. Nem veszem magamra a dolgot, mert látszik rajta, hogy ideges. Én is ilyen vagyok, ilyenkor meg jobb, ha hozzám sem szólnak, szóval Kook helyzetét is megértem.

A szekrényhez siet és elővesz egy kukás zacskót, majd eszeveszetten pakolni kezd.

- Ha ezt anyáék meglátják én halott vagyok! – mondja kétségbeesetten. Közben megmondom a többieknek, hogy menjenek haza, mivel eldöntöttem, hogy én itt maradok és segítek a fekete hajúnak.

ˏˋ°•*⁀➷

- Hála isten, hogy anyáék holnap jönnek csak haza. – mondja Kook halkan, miközben a konyhaasztalt törli le.

Bólintok egyet, majd egy kukászsákot elővéve, minden kiürült piás dobozt beleszórok. Persze figyelek arra, hogy mivel Kookék szelektíven gyűjtik a hulladékot, ezért mindent eszerint válogassak szét.

- Ne aggódj megleszünk addigra. – mosolygok rá, miközben mélyfekete szemeibe nézek.

Egyből abbahagy minden tevékenységet és közelebb lép hozzám, így most előttem áll, míg én a földön guggolok.

Leteszem a zöld kukás zacskót a földre, majd én is felegyenesedek. Kezeit rákulcsolja derekamra, én pedig nyakát ölelem át, ujjaimmal tarkójánál lévő babahajait cirógatva.

- Bocsánat az előbbiért. Köszönöm, hogy segítesz, sokat jelent. – kezdi el pólón keresztül simogatni derekam és csípőm, majd ajkaimra hajol. Sóhajtva viszonzom, miközben hajába túrok, minden ilyen pillanatot ki akarok élvezni. Biztos vagyok benne, hogy Jungkook számára csak egy nyári kavargatás lesz, hisz előbb mondta, hogy bejön neki valaki. Én viszont ismerve magamat tudom, hogy nemsokára erősebb érzelmeket fogok táplálni egykori ellenségem iránt.

- Baj van? – kérdezi a magasabbik, miután elhajolt tőlem. Megrázom a fejemet, de látom rajta, hogy nem nagyon akarja elhinni.

- Csak haza kéne mennem lassan. – pillantok fel rá, hiszen minimum egy fejjel magasabb nálam.

- Haza? Miért mennél haza? – vonja fel szemöldökét, én pedig furcsán nézek rá. Nem értem. Miért ne mehetnék haza? Úgy is mindenki elment már, akkor én miért maradjak itt?

- Aludj itt. – hajol közelebb és számra pusmogja a szavakat. Lehunyom szemeim és felsóhajtok az érzésre, mikor lágyan a fenekemre simít.