A viszony

1. fejezet

Hmmm...első nap egy új suliban,hány alkalommal is volt már ilyen?Már számolni sem bírom....

A nevem Aria, 16 vagyok, egy átlagos "depis" (ahogy anyámék mondják) tini.Ó,hogy miért is? Apám katona,ezért nagyjából félévente költözünk, már nagyon unom. Mire összebarátkozhatnék bárkivel, már megyünk is. Anyám tanár, szóval neki is nehéz, főleg így, hogy apával olyan keveset vannak együtt,meg azért nekünk is hiányzik. Jajj, még nem is említettem, hogy van 3 tesóm is. A bátyám Liam,18 éves, igazi "rosszfiú", még szerencse, hogy ilyen keveset vagyunk mindenhol, mert szerintem amúgy is kirúgnák a suliból, nagyjából minden balhéban ott van,  jóképűnek tartják a legtöbben, szóval a csajok futnak utána. Focizik, ami elég jól megy neki, na de róla ennyit. Ott van még a húgom, Chloe, aki 14, kicsit stréber, de bírom, egész sokat szoktunk beszélgetni,ha úgy van. Jól gitározik és énekel, viszont szégyellős, általában csak a családnak szokott előadást tartani. Sokat olvas...áhh,inkább úgy mondanám, hogy könyveken él, ellenben az öcsémmel. Dylan utál olvasni, tanulni, még mindig csak játszana, bár már 8 éves. Kis ördögfióka, mint a bátyja, de jobb napjain rendes kissrác, őt anyáék zongorázni íratták be, de miután megszökött egyik óráról, inkább nem erőltették. Tehát ennyi a családunkról.

Már úton vagyunk a suliba, anyu visz minket, ha már úgyis ott fog dolgozni.  

Mielőtt kiszálltunk a kocsiból, anyu ellátott minket -pontosabban csak hármunkat- néhány beilleszkedési tanáccsal...mint mindig -na,Liamnek erre természetesen nincs szüksége,úgyhogy ő hamar kipattant az autóból- tekintve, hogy egyikünk sem annyira népszerű,meghallgattuk bár én igazából jól megvagyok egyedül is.

Elindultam a húgommal befelé, Dilan még általános iskolás korban van, úgyhogy ő másik épület felé vette az irányt. Belépve az iskolába, körbepillantottunk, de nem volt semmi extra a többi sulihoz képest...mind egyforma. Aztán elindultunk a folyosón, igazából néhányan figyeltek fel ránk, a legtöbben csak beszélgettek csoportokban állva, a szekrényeknek dőlve. Hát a bátyám természetesen egy csinos, szőke lánnyal fecsegett, aki közben a haját piszkálta és szinte itta Liam szavait, szememet forgatva tovább is álltam, annyira azért nem lepett meg a dolog. A folyosó végén a húgommal elváltunk, ő megtalálta a termét. Én meg elindultam az elsőre, ott lesz az első órám,irodalom...

Beléptem a 104-es terembe, a kiírás szerint itt lesz az órám.

-Sziasztok!- köszöntem oda azoknak,akik bent ültek. 

-Hello-szóltak vissza páran.De volt aki fel sem nézett..vagy észre sem vett, na mindegy.

 Besétáltam és leültem egy szabad helyre, szinte a terem végében. Ledobtam a táskám magam mellé,aztán a telefonomat elővéve foglaltam le magam,mígnem egy árnyék jelent meg felettem. Odapillantottam és láttam,hogy egy lány áll ott, kissé alter stílusa volt, feketére festett szemével nagyokat pislogva meredt rám.

-Öö...sziaaaa -feleltem kicsit talán már túlságosan is elnyújtva és furán néztem a csajra-       Segíthetek?

-Sziaaaa! Luna vagyok. Te új vagy itt,ugye?Hogy hívnak?És honnan jöttél és....jajj bocsi,kicsit letámadtalak.-nevetgélt

-Hát...khm,igen,Arianak hívnak és most költözünk ide Louisianaból.

-Huu,hát az elég messze van Nevadától. Na de nem akarlak zavarni,ne haragudj,hogy így lerohantalak.Ha gondolod később beszélhetünk vagy ebédelhetnénk együtt..de persze csak ha szeretnél. Mondd,szeretnél?-néz rám bociszemekkel,folyamatosan pilláit rebegtetve.

-Ööö,hát végülis..miért ne?!-gondoltam, úgyse ismerek senkit,jobb,mint egyedül.

-Uuuuu,de szupiiiiiii-hirtelen megölelt és elfutott..mindenesetre érdekes lány,habár aranyosnak  tűnik.

Becsengettek. Első öt percben nem jött a tanárunk. Aztán a következő 10-ben sem. Aztán egy nő jött be az ajtón, az igazgatónk volt az.

-Jó reggelt kívánok mindenkinek! Mr. Collins sajnos lebetegedett, így a mai irodalom elmarad, a hátralévő időt töltsétek hasznosan. Holnapra ha minden igaz, már jön a Tanár Úr -mondta. Viszlát! -és ezzel kiment a teremből.

A fennmaradó időben zenét hallgattm és rajzoltam,mikor kicsengettek, a lány akit megismertem, már oda is pattant mellém és szinte ijesztő közelségbe hajolt.

-Hűűű, te ilyen szépen tudsz rajzolni?-csodálkozott.

-Hát..nem tudom,csak firkáltam igazándiból-feleltem.

-Micsodaaa?Eeeeez firkaaa?Bárcsak én is így firkálnék...de még egy fát sem igazán tudok rajzolni. Na,de mindegy is. Neked hol lesz órád?

-Hm...hát nem is tudom. Ha jól nézem, akkor a 206-os teremben lesz franciám. Na és te milyen órára mész?-kérdeztem.

-Francia?Hú, te aztán bevállalós vagy. Én kémiára megyek a harmadikra.

-Hát, csak tetszett ezt a nyelv, annyira nem vészes, mint gondolnád.

- Huu, hát majd taníthatnál pár dolgot esetleg. Naa, de szaladok, mert Mrs. Wilson leharapja a fejem, ha megint elkések. Ebédnél majd mindenképp keress meg. Na sziaaaa!

- Szii... -igazából be sem kell fejeznem, mert Luna időközben elviharzott.

Elindulok, hogy megkeressem a termemet, amit sikeresen meg is találok és gyorsan leülök egy üres helyre. Éppen a cuccaimmal babráltam, próbáltam kihalászni a felszerelésem a táskám mélyéről, amikor valaki megkopoktatta a hátam. Megfordultam és egy sráccal találtam szembe magam. Barna haj, szeplők, szemüveg, de egész helyesnek tűnik.

-Segíthetek? - kérdeztem.