érezni akarom. érezni akarom mégegyszer, azt amit akkor. azt a leírhatatlan és megfoghatatlan érzést. olyan filmbe illő volt ahogy ott ült mellettem, nézett, és szinte elvesztem a szemeiben. átkarolt, aztán gyengéden a fülembe súgta, szeretlek. megfogta a kezem, szinte az egész testem bele remegett akárhányszor csak hozzám ért. szeretlek, súgtam neki vissza, ekkor a világ megszűnni tűnt körülöttünk. néztük a vízen megcsillanó napfény sugarait, aztán ahogyan szépen lassan eltűnnek a színek az égbolt felszínéről, azok az élénk szép színek amik egykor voltak. akárcsak ő, akárcsak mi, elhalványult. eltűnt, és többet ugyanúgy sohasem láttam már. olyan gyorsan történt. de hát ez az élet rendje. egyszer mindenki elkezd halványulni, és végül eltűnünk a föld felszínéről, és soha többet nem lát minket senki. ezért hát élvezd ameddig lehet, és ameddig tart. mert egyszer, úgyis mindennek vége.
