Gondoltad volna?

]Harmincegyedik rész[

„Készen állok rád. Mindig is készen álltam rád."
_______________________________________

Hozzá érve, rajtunk kívül tényleg senki nem volt a házban. A szülei, mint mondtam wellnessezni vannak, Chloe pedig a nagyszüleiéknél addig.
Lepakoltunk, Brian pedig oda adta nekem az ajándékot. Egy kis ékszeres dobozt adott a kezembe. Kinyitottam és egy arany lánc volt benne, amin egy kis szív forma volt. Meseszép volt. Könnyes szemekkel csókoltam meg Őt.

- Ez azt jelenti, hogy tetszik?

- Igen! Egyszerűen imádom! - csókolom meg újra. - Feltennéd nekem, kérlek?

- Igen. - hajamat össze fogva fordulok neki háttal, hogy jobban be tudja kapcsolni a nyakéket. Miután kész vissza fordít és arcomra ad egy puszit. - Mit nézzünk addig?

- Marvel?

- Hol voltál eddig te lány?

- Itt. Csak tudod San Francisco elég nagy város. - nevetek fel.

<<<>>>

Elkezdtük újra nézni a Marvel filmeket, az elejétől, de nem jutottunk sokáig. Csak egy részt tudtunk megnézni, mert készülnünk kellett a buliba.

Hajamat csak átfésültem, azzal sokmindent nem kellett csinálnom. A ruhám egy vörös, mini egyberuha. Semmi csicsa nincs benne csak maga az anyag és kész. Húzok hozzá egy átlátszó harisnyát. Cipőm egy hozzá illő vörös magassarkú. Az ékszereim azok amiket Briantől és a Hale lányoktól kaptam. Sminkem egy vörös rúzs, szememre pedig szempillaspirál kerül fel. Késznek állapítom meg magam és lemegyek az emeletről. Ő már ott áll készen. Egy fehér ing van rajta, aminek az első kettő gombja nincs begombolva, nadrágja egy fekete farmer és haját belőtte. Eszméletlenül jól néz ki és a legjobb az egészben, hogy az enyém ez a fiú. Többszörösen végignéz rajtam míg nehezen, de szóhoz jut.

- Te ma el nem mész mellőlem. - nyel egy hatalmasat.

- Oké.. - kuncogok.

A kabátjainkat felhúzva ülünk be ismét az autóba és indulunk el a házhoz. Ez is egy elég nagy háznak néz ki. Sőt, ahogy látom még medencéje is van. Brian írt a csopiba, hogy merre vannak, de senki nem reagált. Fél óra keresgélés után úgy döntöttünk, hogy megírjuk a srácoknak, hogy haza megyünk, mert nem érezzük jól magunkat. Hát végülis fölöslegesen öltöztünk ki.

Már az autóban ülünk és keze szokásosan a combomon pihen. Elkezd körkörösen simogatni, mire beszívom a levegőt. Egyre feljebb kezd el haladni keze, de én gyorsan ráteszem kezére kezem, hogy ne menjen tovább és az ablakon keresztül kezdem el nézni az éjszakát.

Be állt közénk a kínos csend. Egyikünk se tudta, mit mondjon és ezzel a helyzettel nem tudtunk sokat kezdeni. A kabátjaink és cipőink levétele után az emelet felé mentünk. Előtte mentem...

- Jó, Én ezt nem bírom tovább! - éppenhogy felértünk a lépcsőn, kijelentette.

Magafelé fordított és vadul kezdte el falni ajkaimat. Hajába markolva folytattam tovább a csókot, amit elkezdett. Ölébe felkapva kezdett el velem az ajtó felé haladni, amit berúgott. Egyszer se szakítottuk meg a csókunkat. Addig - addig hátrált, míg az ágynak nem ütköztünk és ráestünk. Elszakadtunk egymástól és szemeimbe bámulva nézett engem. Én csak elkezdtem szépen lassan kigombolni az ingjét. Felült és Ő is elkezdte kigombolni az inget. A fehér anyag kigombolása után a vállánál fogva toltam le a földre az anyagot.

- Hupsz... - harapom be alsó ajkam és végignézek a felsőtestén. Két kezemmel megérintem izmos vállait és végighúzom kezeimet. A szíve feletti dátumon akad meg újra a tekintetem. - Mit jelent ez a dátum?