Osztálytársba szeretve

part 18

Október 24. Szombat

 Nem pont így terveztem elkezdeni az őszi szünetet.. Na de mindent sorjában.Hajnalban iszonyatos fejfájásra ébredtem, és arra, hogy még az átmelegedett takaró alatt is fázok. Jobban magamra húztam, pont annyira, hogy még kilássak a paplan alól, és próbáltam figyelmen kívül hagyni. Így utólag belátom, nem volt a legjobb ötlet.

Anya megszokásból mindig be szokott rám nézni, amikor alszom, és most így tett, ebből arra következtettem, hogy még korán van.

Éppen ültem az ágyamban, amikor benyitott, így már nem volt lehetőségem arra, hogy alvást színleljek. Már csukta volna vissza a szobám ajtaját, mire leesett neki, hogy valójában fent vagyok. 

Ha éppen nem lettem volna rosszul, akkor elnevettem volna magam a helyzeten. Azonban most nem voltam jó kedvemben.

Anya felkapcsolta a villanyt a szobámban, mire azonnal hunyorogni kezdtem, és miután hozzá szokott a szemem a fényhez anyára néztem. Az arcán aggódást véltem felfedezni, gondolom látszódott rajtam, hogy nem vagyok jól.

- Jól vagy, kicsim?- ült le az ágyamra és a kezét a homlokomra helyezte, azzal a szándékkal,, hogy megnézze van-e lázam.

Hideg kezét megérezve, újra elkezdtem fázni és összébbhúztam magamon a takarót. A válaszomat meg sem várva, sietve kisietett, és amikor pár perccel később visszaért tele volt a keze mindenféle gyógyszerrel, illetve hőmérővel.

- Mid fáj?

-  A fejem, és fázok- húztam el a szám.

- Nincs hányingered?- kérdezte. Válaszul csak egy fejrázást kapott, és egy "akkor jó" biccentéssel a hónom alá dugta hőmérőt.

Vártunk pár másodpercet vártunk, mire anya megnézte majd felém mutatta: 38,2.

- Ma nem rendel az orvos, de van itthon minden gyógyszerből ami kell- és a kezembe nyomta a lázcsillapítót és a vizes törülközőt a homlokomra helyezte.

- Próbálj meg pihenni, még korán van- pillantott az órájára.- A gyógyszereket itthagyom az éjjeliszekrényen, ha bármi van szólj!

Majd halkan kiment, és résnyire nyitva hagyta az ajtót. 

- Jól kezdődik a szünet- motyogtam halkan magamnak. Ezután még egy pár percig a plafont bámultam, majd visszaaludtam.

...

Körülbelül másfél óra múlva ébredtem fel az esőcseppek kopogására az ablakon. A fejem újra sajogni kezdett, és fázni kezdtem. A szekrényemhez lépve előszedtem a rég használt köntösömet, amit általában ebben az időszakban kezdek használni.

Kómásan és fáradtan ballagtam le a konyhába. Anya a konyhaasztalnál ült és a laptopján írt valamit. Anya könyvelő, így szinte egész nap a gép előtt ül.

- Jó reggelt- motyogtam rekedten és a konyhapulthoz léptem hogy levegyek a szekrényből egy bögrét.

A hangomra felkapta a fejét és felpattant, hogy megnézze lement-e a lázam.

- Fáj valamid?

- A fejem megint, fázok, és a torkom is kezd kaparni.

- Jó akkor,egész nap pihensz, én pedig majd csinálok neked teát- kapta ki a kezemből a bögrémet, és elkezdett vizet forralni.

Én addig anya aggódó, és szemrehányó kijelentéseire nem figyelve leültem a laptopja elé és megnéztem min dolgozik.

- Hogy betegedhettél le? Csoda hogy nem prüszkölsz- morgolódott magában.