Egy fantasztikusan fura nyár Szjg ff.

Indulás

Mivel a kanadai unokatesóim úgy döntöttek, hogy Magyarországon akarnak élni ideköltöztek. Csakhogy nem nagyon akarnak házat venni így nálunk csövelnek. Ezért kellett ma hajnali háromkor úgy kimásznom az ágyból, hogy a mellettem lévő Izit és a közvetlen az ágy mellett matracon alvó Jake - t ne ébreszem fel. Persze, hogy nekem kell mindig belül aludnom. Miután sikeresen átmásztam rajtuk gyors felkaptam az edzős ruhám és cuccom, majd lementem a lépcsőn. A konyhában gyors elkészítettem a szokásos kávém és át mentem a fürdőszobába fogat mosni. Ezek után elindultam. Mikor kiléptem megcsapott a hajnali órákban még friss, hűvös levegő. Beraktam a fülesem és elindítottam a zenelejátszom, majd elkezdtem futni a sportcsarnokhoz ahova tornázni járok. A következő zenénél mosolyogva megráztam a fejem: Jake már megint rátöltött valamit. Jake és Izi ikrek, Rentai Jakab és Rentai Izabella. Olyanok ők nekem mint a testvéreim. Én pedig olyan vagyok nekik mint a huguk. Izi például a ruha táram is felújította, Anyával, Virággal és Kingával karöltve. Persze én is ott voltam a vásárlásnál, de az egy kicsit sem számított. 20 perc és 7 km futás után már meg is érkeztem. Bemegyek az épületbe a portás már nem is kéri a belépő kártyám.
- Szia, Reni! - köszön nekem.
- Szia, Feri! - köszönök vissza. Feri a csarnok portása. Felmegyek az emeletre az öltözőhöz.
- Helló, Renikém! De korai vagy ma. - néz rám kedvesen a takarítónő.
- Jó reggelt, Margaret! Csak egy kicsit. - válaszolok szórakozottan. Előveszem a kulcsom és benyitok a csapat öltözőjébe. Általában én szoktam leghamarabb érkezni és csak én jövök külön edzésre. Ezért van saját kulcsom az öltözőhöz. És persze én vagyok Feri kedvence. Átveszem a torna dreszem, majd bemegyek a terembe a telefonommal és a hangszorómmal. Beállaítom a A sky full of Stars - t folyamatos lejátszásra, majd a kezem bekrétaporozom és kezdem is a korláton a gyakorlatokat. Mikor végeztem az edzéssel átöltöztem és indultam haza megint csak futva. Olyan öt óra lehetett, amikor haza értem.
- Jó reggelt, drágám! Ugye tudod, hogy azt, hogy ma korán kelünk úgy értettem, hogy majd most ébresztelek? - jönn egyből a kérdés amint belépek a házba.
- Jó reggelt, anyu! Igen, tudom, de el akartam menni edzeni egyet gyors. - válaszolok miközben elindulok letusolni.
- Várjcsak, Reni már nincs idő. - szól utánam anyu mire értetlenül nézek vissza rá. - Jake és Izi mindjárt jönn a cuccoddal. Nézd már jönnek is. - mutatt a lépcső felé, ahol tényleg jöttek le Iziék pár börönddel.
- De mi? Hova megyünk? - zavarodok össze teljesen.
- Csak te mész. - vágja rá Jake.
- De hova? Miért? És meddig? Nem értem. - tényleg nem értettem.
- Az osztállyal lesztek Hortobágyon egy tanyán, egész nyáron. - válaszolta meg anya a kérdéseimet.
- MI!? - akadok ki. - Én nem mehetek! Mi lesz az edzéseimmel és a japán óráimmal? - teljesen ki voltam; nem jöhet most egy szünet, hogy leszek így első a bajnokságon?
- Jaj, kicsim nyugi. A bajnokság így is, úgy is meglesz. A japánt meg majd tanulod a kis barátodtól. De most indunotok kell. - lát a gondolataimba majd mosolyog rám anyu. - Vigyázz magadra! - kiált még utánam. Jake berakta a táskákat a csomagtartóba, majd beült előre Izi mellé. Én hátul ültem még mindig sokoltan.
- D - de ez most mi? - kérdezem meg egy két perc után.
- Máday találta ki, hogy jobb legyen az osztály közösség. Elvileg. - néz hátra a válla felett Izi.
- Óh. - bólintok.
- Meg, hogy kimozdítson titeket a konfort zónátokból és az internetről. Ezért se lehet elektronikus eszközt vinni. - kezdte Jake, de a második mondatot már együtt mondták Izivel. - Jé, ott a te Rómeód, Reni. - néz a járdára egy pillanatra Jake. Én is oda kapom a fejem, Cortez sétált egy böröndöt húzva maga mögött. Amikor a kocsira kapta a tekintetét én a két vigyorgó unokatesómra.
- Nem a Rómeóm. - tagadtam a fejemet rázva. Nem valanám be, de még mindig szeretem őt és azt hiszem örökké szeretni is fogom. De elég az érzelgésből! Meg érkeztünk a suli elé. Jake leállt oldalra, majd kiszált. Én is kiszáltam és még mindig kicsit sokosan néztem, ahogy kiszedi a csomagjaim.
- Jó legyél, hugi. - ölel magához és add egy puszit a fejemre. Izi is magához ölel míg Jake oda kiált a többieknek. - Vigyázzatok rá, tudjátok milyen! - a többiek kábé mint én olyan sokkoltan bólintanak. Izi visszaszál a kocsiba, Jake kinyitja az ajtót, de onnan még vissza nézz rám. - Szeptemberben, hugi. - int majd beszál és elhajt. A többiek felé nézek akik ugyanolyan döbbent arccal néznek vissza rám, mint én rájuk. Megfogom a böröndöm, majd elkezdem húzni. Vagyis csak akarom.
- Mi a franc van ebben? - kerekedik el a szemem.
- Nem tudom, Ren. De nálad nehezebb dolgokat nem nehéz találni. - jön oda Ricsi segíteni.
- Hát igen, negyven kilónál tuti nehezebb. - bólogattok miközben Zsolti és Andris is oda jönnek.
- Negyven? A múltkor még negyvenöt volt. - néz rám rocker barátunk.
- Az két hete volt. - tárom szét a kezem amolyan "ez van" stílusban.
- Értem. - bicent majd felkap a vállára.
- Ezt most miért? - kérdezem értetlenül.
- Segíteni jöttem, de a srácok minden csomagod felszedték, így nekem csak te maradtál. - nevet fel és elindul a többi osztály társunk felé. Persze ők is csak röhögnek.
- Renáta látom te nem vagy olyan fáradt mint a későn kelő társaink. - próbál rám nézni Kinga csak ez úgy, hogy Andris vállán lógok elég nehézkes.
- Hagyá' már! Reni valami földönkívüli múltkor hajnali négykor hívott, hogy van - e kedvem futni. - magyarázza Zsolti, majd folytatja. - Én meg képzelhetitek milyen kómás voltam, fel sem fogtam mivan. - fejezi be a mesélést.
- Tehát hajnali négy, ez a rekord? - kérdi Dave.
- Nem. - szólók. - Ma háromkor keltem. - teszem még hozzá.
- Aha. - halom a két kocka hangját.
- Tök állat. Így olyan, mintha Reni egy beszélő popsi lenne. - röhög Robi.
- Kapd be, Robi. - mutatok be egy nőies mozdulattal neki. Vagyis ez volt a terv.
- Kicsit arrébb Ren. - nevet Ricsi miközben odébb tolja a kezem. Ezen mind felnevettünk.
- Andris, rakj már le! - kezdem csapkodni hátát.
- Miért? - kérdi de hallom a hangján, hogy valamit sunyul.
- Mert le akarok menni. - válaszolok neki.
- Én meg egy unikornis akarok lenni. Látod mindenkinek vannak álmai. - sóhajt tettet komolysággal. Éppen válaszolnék mikor megérkezi Cortez.
- Sziasztok! - köszön kicsit furán. Hát, igen. Nem mindennapi látvány, hogy Andris vállán lógok. Vagyis csak neki nem. Mindenki vissza köszön neki, majd én is.
- Szia! - intek neki, és....... - Andris komolyan mondom ha nem raksz le akkorát kapsz, hogy unikornisnak képzeled magad. - fenyegetem.
- Kockák! Számoljátok már meg, hogy hány fenyegetést halunk Renitől a nyáron! - kéri Macuékat miközben lerak a földre.
- Kösz. - igazgatom a felsőm.
- Ez jó ötlet. Felírhatjátok a kis noteszeteikbe amit telefon és gép helyet hoztatok. - bólogat Zsolti.
- Jaja. Fogadjunk lesz vagy száz. - szál be Ricsi is.
- Száz? Egy hónap alatt meg van. - legyint Kinga. - Háromszáz, plusz - mínusz ötven. - teszi hozzá.
- Jó, jó. Akkor felírjuk ki mire tippel és szerintem meglesz az négyszáz is. - magyaráz Dave.
- Egyébként egy már meg van. - szól Macu a noteszébe írva.
- Mi van? - kérdeztük kábé egyszerre Cortezzel teljesen értetlenül meredve az osztálytársainkra.
- És mi van ha arra fogadunk, hogy Renivel, hogy innentől fogva egy határon belül tud - e maradni? - néz érdeklődve Robi. Mindenki - persze Cortezen és rajtam kívül - belegyezett.
- Ezek hülyék. - nézek Cortezre.
- Azok hát. - bicent.
- Tudjátok mit, legyen mind kettő. Ren úgyse bírja ki. - mondta Ricsi.
- Mi!? Én kibírnám. - szólalok fel.
- Csak? - vonja fel a szemöldökét.
- Ez kérdés? Egy folytában felkaptok meg izé...... Gyorsan felmegyem ám a vérnyomásom. Vagy mit tudom én, de a rockerek idegesítőek abban megegyezhetünk, nem? - jó lehet, hogy tényleg nem bírnám, de ezt azért se valom be.
- De nem azt kérdeztem miért csinálod. - közli velem Ricsi.
- Hagyjál! - fonom össze a kezem magam előtt.
- Na, most megfogtalak! - nevet fel Ricsi és mi is elnevetjük magunkat.
- Ha annyira fogadni akartok legyen inkább csak az első. - adom be a derekam. De még véletlenül sem azért mert abban nem veszíthetek. Áh, nem.
- Jó. C, te is fogadtsz? - bólint majd néz a legjobb barátjára Ricsi.
- Az úgy nem lenne igazságos. - rázza a fejét Kinga. Az értetlen tekinteteket láttva pedig folytatja. - Cortez nem tudja, hogy Renáta egy 360° - os fordulatott vett és konkrétan már verekedett is. Vagyis nem pontosan, de ti is láttátok mire képes és nem csak arra gondolok. - magyarázta.
- Jaja. - bólogat Zsolti. - Múlthéten elvittem box edzésre. - magyarázza. - Ti ne tegyétek. - ráza a fejét.
- Hé! - teszem fel a kezem. - Te mondtad, hogy üthetek és rughatok is. - védekezek.
- De a boxzsákra gondoltam. - néz rám.
- Én meg azt céloztam. Most tehetek arról, hogy túl közel állt az srác? - vonom fel szemöldököm.
- Agyrázkodása lett és egy hétig bent tartották a kórházba.
- Bocsánatot kértem. - kérem ki magamnak.
- Ez igaz. - bicent. Szerintem a többieknek is lenne ezzel kapcsolatban kérdésük, de Máday mintha csak tudta volna a kisbusszal egyszerre megérkezett.
- Gyerünk, gyerünk! Mindenki hozza a holmiját. - tapsol. Mind megfogjuk a táskáinkat és el kezdünk bepakolni a buszba. Sofőr is segít aki meglehetősen fiatalnak tűnik.
- Elpakoltad az egész lakást vagy mi? - értetlenkedik mikor oda jönn nekem segíteni.
- Nem én voltam. - szólok, majd sóhajtok egyet. - Csak tudnám ki. - rázom meg a fejem. Mikor mindegyik csomag bekerült felszáltunk és elindultunk.

                 Folytatás következik

Sziasztok! Borzasztóan sajnálom, hogy ennyit késtem. És nem csak itt, hanem a másik könyvnél is. Elégé zsúfolt hetek voltak ezek. Dolgozatok és a többi. Aztán meg, hát mondhatnám, hogy lesérültem, de ez nem igaz mert a nem sérültem meg. Szóval már kétszer megjártuk a klinikát, de ígérem, ha már itthon kell lennem igyekszek hozni a részeket. Köszönöm a türelmet, azt, hogy vártátok a részt és, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Csoki és pusszancs Rózaszál!