A főnököm vagy a szeretőm

5 rész

Nem is tudom hol kezdjem talán annál a pillanatnál amikor ez az egész elkezdődött talán már akkor le kellet volna állítanom magam, akkor lett volna esélyem elmenekülni és kifutni a karjaiból, de elhibáztam csúnyán elhibáztam.

- Yoongie figyelj oda már harmadjára mondom, hogy a második emeletre kell vinni a papírokat! -mondja kissé nagy hangon a csoportvezetőm szerencsétlen palinak már olyan vörös a feje, mint a frissen érett paradicsomnak. Én nekem meg persze nem a drága főnököm járt az eszembe a hatalmas nagy farkával észhez kell térnem. -Yoongie..házhoz figyelsz rám egyáltalán?-lóbálta a kezét az arcomnál a csoportvezető, hogy figyeljek már rá- Már vagy harmadjára mondom hogy kérlek vidd fel ezeket a maketteket Mr.Jeon irodájába.- Rendben uram.- szolaltam meg tisztelet tudóan bár ezt a kopasz hörcsög elküldtem volna a halál faszára de nem Yoongie nem neked menned kell cumi föncihez mert miért ne. Lassan lépkedettem a súlyosan nehéz makettekkel a kézben a lift felé de szerencsémre ahogyan kinyílt az ajtó egy mosolygó vörös hajú fiú segített nekem, hogy a makettek felét megfogta de úgy nézett ki mint aki unikornis kakit vinne olyan könnyen dőlt hátra a nehéz rakománnyal.- Oh jaj be se mutatkoztam Jung Hoseok vagyok sajnos most nem birok kezet fogni veled a makettek miatt - nevetett bután de mire mondani akartam volna bármit is kinyílt a lift ajtaja és se szó se beszéd elsietett egyenes jungkook irodája felé én meg csak pislogva vizslattam utána. Én is a magam tempójában igyekeztem az iroda felé venni az irányt nem át esve a kollégáim táskája, illetve cuccai között mire elértem a végcélt hoseok már integetett nekem, hogy ő már lerakta az irodában a dolgokat és, hogy a kockás fülű nyúl kissé morcos vigyázzak vele mondattal illedelmesen elköszönt a " majd még találkozunk" címszóval már ment is a dolgára én meg, mint egy farok álltam az iroda kellős közepén várva egy égi jelre vagy akármire csak, hogy Megúsztam ezt az egészet. Több mint tíz perc morfondírozás után erőt véve magamon megindultam a kedves kockás fülű nyuszi irodája felé nagyokat lépve és mire az ajtó elé értem már az se tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány idegességemben. Remegő kezeim szépen a kilincsre érnek majd lassan lenyomva nyitom ki az ajtót szépen lassan az említett személy éppen a nagy üveg ablakon bámult kifelé, de az ajtó nyitását meghallva megfordult és egyenes rám nézett azokkal a méz édes szemekkel, amibe sosem tudnék hazudni. -Jeon úr meghoztam a maketteket! -jelentettem ki magabiztosan majd vártam valami visszajelzést de mivel nem jött így beljebb mentem egészen a fekete modern íróasztalához. – Yoongiee..-szólalt meg végül jungkook a mély férfias hangján ami hatására az egész testemet, mintha áramütés járta volna végig a testemet e következtében pedig rögtön megálltam és meredten néztem a tőlem 2 méterre lévő férfira. – Még nem adtál választ a kérdésemre- sóhajtott egy nagyot majd folytatta- Illendő lenne válaszolni a kérdésemre vagy különben tudod mi lesz- nézett rám a nagy fekete szemeivel fenyegetően. – Uram én nem szeretnék önnel vacsorázni. - mondtam magabiztosan bár ez a magabiztosság egyből letört amikor megindult felém nagy léptekkel amire én csak hátrálni tudtam a makettekkel a kezemben. – Nem ezt a választ vártam- mondta közelebb érve hozzám, majd, amikor eléggé közel ért hozzám kitépte a kezemből a maketteket és elhajította az iroda másik végébe én meg a falhoz érve próbáltam keresni menekülő utat, de mire jutottam volna valamire már elzárta elölem a menekülésre az esélyt. – Cicám még egyszer megkérdezem velem jössz vacsorázni? vagy szeretnéd, hogy valamijen videó előkerüljön rólad? - mondta perverz hangon amire én fintorogva húztam el a fejem. Az a gáz, hogy így még szívdöglesztőbb de Várj milyen videó? Erre már felkaptam a fejem és rá néztem. – Milyen videóról beszélsz? Láttam, hogy a perverz vigyora még nagyobbra nő és előveszi a farmer zsebéből a telefonját, amin egy videó volt látható, hogy én éppen őt kényeztetem a számmal. – Te szemét! – üvöltöttem rá majd megpróbáltam elvenni tőle a telefont ő megkapva az alkalmon az egyik vastag karjával elkapta a derekamat és magához húzott a másik kezével pedig a telefont a magasba emelte. -Na Cicám velem jössz ma este, avagy sem – nézett rám vigyorogva én meg olyan mérges lettem hirtelen, hogy az nem igaz – Jól gondold meg yoongie csak én szeretném így látni az arcod- tette hozzá vigyorogva. Én csak sóhajtottam egyet és bólintottam erre eltette a telefont és átölelt, majd egy puszit adott a hajam közé – Tudtam, hogy igent fogsz mondani nekem. – Ölelt át még jobban

oh Yoongie, hogy fogsz ebből majd kimászni?

Bocsi, hogy eddig tartott. Igyekszem beérni magam de azért remélem, hogy tetszett.

:33