Horror Games [Herobrine x Reader] {{SZÜNETEL}}

1. Meglepi mise közben

Vasárnap reggel alapjáraton is korán akartam kelni, hogy a 10:00-ás mise előtt legyen egy kis időm Minecraft-ra. Meg amúgy is, titokban kell csinálnom. A szüleim ki nem állhatják azt a játékot, mint a pestist, és minden alkalmat megpróbálnak megragadni, hogy akadályozzanak/eltiltsanak. De én okosabb vagyok náluk. A játékot mélyen elrejtettem egy mappában, aminek körülbelül annyi köze van a játékhoz, mint creeper-nek a Végzetsárkányhoz, és csak akkor játszok, amikor nincsenek itthon/mélyen és sokáig alszanak.

A mai reggel is egy ilyen volt. Kelés tíz perccel hét előtt, gyorsan betöltöm a játékot, és az egyjátékos világomban folytatom a megkezdett projektemet. Vagy túlélőzök. Igen, ez sokkal jobban hangzik.

A starter menübe lépve valami furcsa szúrt szemet, ami a játékosok döntő többsége nem biztos, hogy észrevett volna. A szokásos ,,MINECRAFT" feliratban felcserélődött pár betű, és most azt mutatta, hogy ,,MINCERAFT". Egy pillanatra összehúzott szemmel néztem, majd eszembe jutott, hogy ez természetes dolog, ráadásul 10.000 játékindításból csak egyszer fordul elő. Úgy néz ki, ma szerencsés vagyok.

Létrehoztam egy új világot. A vízbe spawnolódtam, mellettem hegyek. Meg egy kis vegyes erdő.

Gyorsan kiütöttem az első fát, megcsináltam néhány cuccot, majd úgy döntöttem, megkeresem a megfelelő helyet, ahol házat építhetnék. Én helyek terén ugyanis, eléggé válogatós voltam.

A századik blokk után már kezdtem félni. Egyre több olyan fába futottam bele, aminek nem volt lombja. Egyből a legrosszabbra gondoltam. Hogy Herobrine a játékomban van.

Nagy rajongója vagyok a Teóriáknak. Amikor éppen van szabad időm, és azt nem Minecrafttal töltöm, róluk nézek mindenféle videót/olvasok kitalált történeteket. Kedvencem Herobrine. Egyértelműen.

Szerettem volna jobban felfedezni a dolgokat, esetlen megkeresni Hero-t, de nem maradt rá időm. Anyám már így is össze-vissza járkált a folyosón.

TIMESKIP

Fáradtan görnyedtem, és a padlót bámultam. A pap éppen a hosszú prédikációjába volt belemélyedve. Nagyon untatott. Utáltam itt lenni. Ateista vagyok, mi keresnivalóm egy templomban??

A válasz: A szüleim.

Ők nagyon vallásosak. Minden eseményen részt vesznek, ha tudnak, és ebbe engem is belerángatnak. Hiába mondtam már meg nekik százezerszer, hogyha kényszerítenek, nem fogom megszeretni a vallást. A falun élő dédnagymamám fia is ezt mesélte. Amikor kicsik voltak, a felnőttek kényszeresen templomba hurcolászták őket. Ma egyikőjük sem jár oda. Soha.

- ... Ez az Isten igéje - fejezte be a pap.

- Istennek legyen hála - válaszolták a hívők. Ilyenkor komolyan el szoktam gondolkodni, vajon ezt azért mondják-e, mert ez a szabály, vagy megkönnyebbülnek, hogy végre befejezte?

Mindenki felállt. Következik a hiszekegy.

A pap már kezdte volna, mikor hirtelen megjelent... Ezt nem fogjátok elhinni nekem... Egy nether portál a pap mögött.

Nem csak én vettem észre, hanem kábé mindenki. Elég feltűnő jelenség volt- Hogy mi történt ezután?? Még én magam sem nagyon hiszem el, pedig ott voltam és láttam.

Négy emberformájú lény lépett ki a portálból. Minecraft gonosz legendák voltak mind.

Elől ment Nightmare Steve, utána Enitiny303, majd Null, és végül... Herobrine.

Elnyílt ajkakkal bámultam őket. Ők meg a lesokkolódott tömeget. Herobrine világítóan fehér szemébe bámultam. Pár másodperc nézelődés után ő is megtalálta az enyémet. Száját gonosz vigyorra húzta. A semmiből a kezében termett egy gyémánt kard, amit elhajított. Az nyílegyenesen beleállt  pap szívébe.

Mindenki pánikolni kezdett, és kifelé rohant a templomból. Egy pici fáziskéséssel én is menekülőre fogtam. Herobrine megölt egy létező embert. Féltem, hogy nekem is bajom esik.

Néha vissza-vissza néztem, hogy megbizonyosodjak róla, egyik legenda sem követ. Úgy nézett ki, hogy nem. Mindegyik mással volt elfoglalva.

Null egy középkorú, öltönyös férfit üldözött, Enitiy303 egy, velem nagyjából egykorú fiú eszméletlen (vagy halott?) testét vette a nyakába. Nightmare Steve pedig kigáncsolt egy huszonéves apukát. Herobrine nem volt a tömegben.

Félelem öntött el. Ezzel egyidejűleg pedig nekimentem valakinek. A fejem a padlónak ütődött. Megpróbáltam felkelni, de szédelegtem. Valaki megragadta a karomat, és felrántott a földről. Meglepettséggel vegyes félelemmel néztem rá. Egy pár fehéren világító szempár tekintett vissza rám. Sikítani akartam, de beragasztotta valamivel a számat, és a vállára hajított.

Hangosan hümmögve verni kezdtem a hátát, próbáltam kiszabadulni. Herobrine mintha meg sem érezte volna. A többiekhez ment velem, akik egy-egy eszméletlen testet tartottak maguknál.

- Mindenki megvan? - kérdezte. A hangja mély volt, és félelmet keltő.

- Igen - válaszolt Nightmare.

- Hero, nem hittem volna, hogy ennyire mélyre süllyedtél - nevette el magát Entity303 - Most komolyan? Egy lány?

Méltatlankodva hümmögtem egy sort.

- Alkalmas a feladatra. Feltéve, ha nem ölöm meg előbb, szóval melegen ajánlom neki, hogy hagyja abba a hátam verését. Idegesítő. És nem ér el vele semmit.

A hangja annyira fenyegető volt, hogy inkább hallgattam rá.

Sziréna hangja hallatszódott odakintről. Megjöttek a zsernyákok!

- Sietnünk kell - szólt Null.

- Indulás.

Mindannyian a portálhoz siettek az eszméletlen testekkel. Herobrine ment leghátul, velem. Egyesével beléptek a nyitott portálba. Amikor mi következtünk, bepánikoltam. Izegni-mozogni kezdtem Herobrine vállán, és majdnem a padlóra zuhatam.

- Maradj már veszteg - szorította meg a bokámat Herobrine, és belépett velem a portálba. Minden elsötétült.