Horror Games [Herobrine x Reader] {{SZÜNETEL}}

2. Az üvegketrec

A földön feküdve ébredtem. A Nap erősen a szemembe sütött. 

Nagyot ásítottam. A padló nem valami kényelmes alvás szempontjából. Jobban megnézve, füvön feküdtem, ami gyönyörű, eddig még soha nem látott árnyalatú smaragdzöld színben pompázott.

De mit keresek én a szabadban?

A köd az agyamról felszállt, beugrottak a reggeliek. Pánikolni, egyben fangirlködni is kezdtem, miközben szétnéztem. Körülöttem minden olyan volt, mint a Minecraftban. Bekerültem volna a játékba?

- Igen. Itt vagy.

Egy picit megugrottam a hangra, amit egyből meg is bántam, mert nekiütődtem valaminek.  Jobban megnéztem. Egy üvegketrecben voltam!

Amit még észrevételeztem, hogy egyedül voltam egy kis tisztáson, mellettem egy végtelennek tűnő erdő. Na, jó, nem teljesen voltam magányos. Herobrine állt előttem egy ördögi vigyorral ajkain, világítóan fehér szemei engem fixíroztak.

Gyorsan végigpillantottam rajta én is. Be kell valljam, elég jól nézett ki. Egy picit még bele is pirultam a látványába. Ugyanúgy öltözködött, mint Steve a fanart-okon, de sokkal izmosabb volt, ráadásul néhol hegek borították a testét...

- HALANDÓ! Hozzád beszélek, ha még nem tűnt volna föl - ébresztett fel a gondolatmenetemből.

- Bo-bocsi. Kérlek, ismételd meg.

Hero nagyot sóhajtott. Látszott, hogy már most elege van.

- Figyelj, a kürtszóig mindent el kéne magyaráznom, szóval nagyon figyelj. Nem tudok időt adni a halandó kis agyadnak, hogy feldolgozza a dolgokat. Haladnunk kell.

Bólintottam, miközben normálisan talpra álltam.

- Nos, hát, a szabályok egyszerűek. A kürtszó elhangzása után be kell hatolnod az erdőbe, és ott legjobb tudásod szerint túlélni az alap Minecraft szabályok szerint. Favágás, bányászás, állatok levágása, szörnyharc, ilyenek. De - emelte fel a bal mutatóujját, miközben egyre közelebb, és közelebb sétált az üveghez. Én ösztönösen hátráltam, habár tudtam, hogy az üveg megállítja őt. Hát nem tette. Simán átsétált rajta, mintha ott se lenne, és olyan közel lépett hozzám, amennyire csak tudott. Arra viszont ügyelt, hogy ne kínos legyen a szitu, hanem inkább ijesztő számomra - Van itt egy kis csavar. Vagyis, inkább kettő. Látod a Bordert a mező szélén, a folyó mellett?

Gyorsan odanéztem, megbizonyosodtam róla, hogy ott van, majd vöröslő fejjel visszafordultam felé, és bólintottam.

- Remek. Na, szóval, a játékbelivel ellentétben, ezen túl tudsz menni, viszont minél több időt töltesz odakint, annál jobban elgyengülsz. Ha eltelik negyvennyolc játékbeli óra, ami a valóságban körülbelül negyven perc, és még mindig a Borderen kívül tartózkodsz, azonnali halál vár rád. Végelgyengülés formájában. Megértetted?

Szaporán bólogattam. Szerettem volna már, ha kiszállna az arcomból, de nem mertem szólni.

- Az utolsó dolog. Nem lesz ám olyan könnyű dolgod az erdőn belül. A mobokon kívül még meg kell küzdened három másik hozzád hasonlóval. Entity303, Null és Nightmare Steve kiválasztottjairól beszélek - forgatta a szemét, mikor fura arcot vágtam a ,,hozzád hasonló"-ra - Illetve... Velem is.

Ha lehet, még jobban félni kezdtem. Már így is az üvegnek nyomtam a hátam teljes erőből, de próbálkoztam, hátha meg tudok menekülni.

Herobrine szárazon felnevetett.

- Nem tudsz megmenekülni előlem. Előbb, vagy utóbb, de úgy is elkaplak, és véget vetek szánalmasan rövid kis életednek. Kérdés az előbb elhangzottakkal kapcsolatban?

Remegve bólintottam. Ekkor viszont, megszólalt a kürt. Az üvegfal eltűnt, én pedig fenékre estem. Herobrine persze kiröhögött.

- Siess azokkal a kérdésekkel, mert ha a második kürtszó is elhangzik, indulnod kell az erdőbe.

- Oké... - vettem egy mély levegőt - Mi történik, ha én maradok az utolsó, aki él? Úgy értem, kapok-e valami jutalmat, vagy ilyesmit... - motyogtam lehajtott fejjel.

- El kell szomorítsalak, Y/n, ebből a játékból már csak halva szabadulhatsz.

Elfehéredtem. Honnan tudja a nevem?

- Az most nem fontos, inkább mondd a következőt! - te jó ég, ő olvas a fejemben!

- Miért pont engem választottál? Lány vagyok, hallottam, hogy kinevetnek emiatt a társaid!

- Ennek a válasznak még nem jött el az ideje - fordította el a fejét Herobrine - Következő! Fél perc maradt.

- Notch tud erről az egész kis ,,játékról"?

- Miért is tudna róla? - nevette el magát Herobrine - A drága bátyámnak halványlila gőze sincs az egészről.

Ekkor megszólalt egy újabb kürt.

- Vége a kérdezősködésnek! Irány befelé az erdőbe! Most!