Kyōki to notatakai-Harc az őrület ellen | 狂気との戦い |

2

A vagonra sírí csend telepedett egyedül a fékek hangja"muzsikált".Armin egyik kezével a lány mögé nyúlt kiemelve a táskát a hátától a másikkal pedig erőteljesen megragadta a karját, majd a nyitodó ajtók felé húzta.Ahogy leértek a lány mellkasához nyomta a táskát ezzel vissza adva neki.Közömbösen komor arccal indult el a fiú a felüljáró irányaba, de elötte még egy utolsó pillantás erejééig vissza nézett a ledöbbent lányra.

-Tegyél úgy mintha nem is látnád őket, nézz át rajtuk...-Ekkor ijesztő hangon suttogva folytatta a mondatot.-Mert ,ha rájönnek ,hogy látod őket felemésztenek!-ekkor a fiú mint aki jól végezte dolgát megfordult és elindult.A lányban kérdések ,gondolatok cikáztak a félelemtől nem is látott így mondhatni "vakon"nyúlt a fiú után hogy vissza rántsa.

-Nem mehetsz el!!Nem hagyhatsz itt ...-

-Figyelj amit most te át élsz azt többszázan átélik...nem vagy különleges max szerencsés mert én itt vagyok és adtam egy kis túl élési tanácsot ,ha nem így lenne akkor vagy diliházban vagy pedig holtan végeznéd...inkább köszönd meg!- kissé elhúzta a vállát a lány kezei közül.

-NEM!!Nem rázol le ennyivel csak van valami oka ,vagy talán haszna ennek!!-rántotta vissza Armint aki minden áron menni akart.

-Tudod sokakban meg van a "látás" ettől még nem leszel különleges ,ha csak nem tudsz repülni,lángokat hányni vagy  varázsolni akkor a mi a szavunkkal élve "selejtes'' vagy, egy olyan akiben a látás megvan de szart se tud vele kezdeni mert nincs ereje.Az ilyeneket hagyni szoktuk ,hogy a szellemvilág lényei akiket te is láttal elragadjon hisz ugy se tudja megvédeni magát minket pedig a "munkánkban" ,csak hátráltatna!Téged is csak azért mentettelek meg ,mert régóta ismerlek...de ennyi innentől boldoguln...-

-HALLGASS!NEM TEHETED EZT VELEM,NEM MONDOD EL MIK EZEK HONNAN VANNAK ÉS MIT TEGYEK ELLENÜK!?Egész életemben átnéztél rajtam most nem csinálhatod ezt!..-Miyako hangjától zengett az egész aluljáró persze erre sokan felfigyeltek és hosszasan bámulták az általuk szerelmi vitának vélt affért.A fiú alaposan körbe nézett sose szeretett a középpontban lenni így eltökélten tekintett vissza a lányra hogy elhallgatassa.Ahogy a lányra nézett hirtelen kihagyott egy dobbanást a szíve hasonló érzés volt számára ,mint félelem ,de ez most egy intezív döbbenet volt.Nagy puffanással dobta le a táskáját majd a kapucnis pulóverét amit nem rég még ő maga viselt a metron hamar a lányra húzta aki értetlenkedve kapkodta a fejét.A dühe hamar elszállt és kiváncsiságba csapott át .Sipitó hangon tiltakozott mikor Armin a kapucnit a fejébe húzta.

-Ne sipárogj már!Mindent tudni akartál a szellemvilágról tessék elviszlek a fejesekhez!-A táskákat hamar felkapta a földröl ,megbizonyosodott arról hogy Miyako arcát takarja a kapucni és maga után húzta.A lány nem értett az egészből semmit,de nem igen törődött vele olyan sok benyomás érte, hogy megpróbált csak az árral sodródni.Mindig is szerette a karcos férfi illatokat így mámorral szívta magába a pulóver íllatát míg uton voltak, bár nem volt tisztában vele ,hogy miért is kell takarnia az arcát ,de ügyelt rá ,mert Armin görcsösen figyelt hogy elfedje  majd dühösen húzta vissza ha nem így volt .Nem is véletlenül hisz olyat vett észre a lány arcán ami arra engedte következtettni ,hogy talán mégse "selejt" és a látásnál több is van benne.Időközben elértek egy birtokhoz ami tipikus japán stílusú volt.Alacsony kökerítés magas fákkal amik erdőként nőtték be a birtok kapujánál lévő területet mely beljebb érve eltünt és gondozott ápolt kert vette át a helyét.Kisebb Japán szemtélyek mellett haladtak el mire elértek egy vár féleséghez.Zsibongás hangja hallatszódott ki persze az ámulattól fel se tűnt Miyanak.

-Itt már leveheted ez biztonságos hely!-Nem is kellett kétszer mondani hamar lekapta a pulovert és jobban szemügyre vette a helyet ahogy beléptek az épületbe nem tudta mihez hasonlitani talán ahhoz mikor beírja a pinteresre hogy aestetich és csicsás várakat dob ki az algoritmus.