A love unrequited

E L S Ő

T Ö R T É N E T:

Dávidnak hívnak, Török Dávid a család nevem. A nevem miatt nagyon sokan piszkáltak még általános iskolába, előfordult, hogy még a tanárok is. De màr gimnáziumba járok még van egy évem itt utána elmegyek az országból. Vagy is így terveztem, de van egy lány, Elizabet. Kiskorom óta legjobb barátok vagyunk csak én nem csak barátságot érzek felé. Tudomása sincs arról, hogy én mióta és mit érzek iránta. És szerintem ez marad is így örökké. Sok dolog nem tűnik fel neki, mert azt hiszi, hogy barátian teszem azokat, de próbálok jeleket küldeni, de nem igazán érti ezeket. Szegényke eléggé esetlen lányka, de én így szeretem. Egészen 17 évig összesen 2 barátja, ha volt, de ők se igazán becsülték meg úgy ahogy kellett volna. Én szívesen megbecsülném csak ő nem veszi észre, hogy sokkal jobb vagyok mint azok a srácok akikkel sokat van együtt. Szívem szerint az összeset leköpnél, pedig nem igazán vagyok ez a *flegma legyünk köcsögök* srác, de az ilyenek kihozzák belőlem.

A U G U S Z T U S  30.
S Z O M B A T:

Reggel nem nagyon keltem korán még kiakartam használni, hogy a nyár utolsó napjait, óráit töltöm. Olyan 12-kor keltem ki az ágyamból, rögtön ezután a fürdő fele vettem az irányt, hogy vegyek egy hideg zuhanyt. Úgy 5 perc után már kész is lettem magamra tekertem a törölközőt és lementem a konyhába "reggelizni" ami már igazából egy ebédnek felel meg. Egész nyáron ezt csináltam. Tudom nem igazán izgalmas, de én nem bántam, de így is tudtam a barátaimmal is lenni és pihenni is.
Ahogy leértem a konyhára szembe velem Elizabet állt. Kicsit megdöbbentem, de nem is azért, mert egy szál törölközőbe álltam előtte, hanem azért, hogy miért nem szólt, hogy ma átjön.
A testemmel soha nem volt bajom nagyon sokat edzek, hogy jól nézzek ki még ha nem is akarok ezekkel lányokat felszedni legalább az önbizalmamat megadja. De ha akarnék feltudnék szedni majdnem, hogy bárkit ez a vicc benne, de én nem élek vissza az ilyen dolgokkal. Nekem még mindig egy lány kell, de pont jól tudjátok, hogy kiről beszélek.
- Szia! - jött oda hozzám, hogy megölelje vizes testemet.
Szorosan magamhoz szorítottam mintha évek óta nem láttam volna, a két test úgy simult egymásra mintha össze tartoznának. Mivel eléggé vizes voltam, mert nem szokásom megtörölközni, kicsit Eli pólója is olyan lett.
- Ömm adjak egy másik pólót amíg ez megszárad? - közbe tarkómat vakartam, a számomra kínos szituációban.
- Megköszönném. - nevetette el a végét a köszönetnek.
Elindultam a szobám felé, Elizabet úgy követett mintha eddig egyszer sem lett volna ebben a lakásban. Bementem a szobámba Eli megállt az ajtó előtt mintha félne valamitől.
- Mi a baj? - megyek vissza hozzá.
- Hát nem tudom olyan rossz érzés van bennem. - kicsit elhúzta a száját.
- Jó akkor ezt megoldjuk. - vállamra kaptam es bevittem a szobámba ahol letettem az ágyra.
Kihúztam a szekrényből egy fehér pólót, de rögtön visszatettem mivel ha véletlen megint vizes lenne csak rosszabb lenne. Így elővettem egy sötét kék pólót és odaadtam neki. Amíg ő átcserélte a pólóját addig én kivettem egy alsó nadrágot és egy nadrágot a szekrényemből és a fürdő felé vettem az irányt, ahol felöltözök.
- Kész vagyok már, bejöhetsz. - benyitottam az ajtón és amit láttam istenem elolvadok.
Eli ott állt előttem rá úgy két számmal nagyobb pólómba, ami egyszerűen iszonyat aranyosan állt rajta. A rövidnadrágot nem lehetett látni rajta mivel akkora volt rá az a póló, mintha egy kisgyerek felvenné egyik szülője ruháját. Nagyon imádom ezt a lányt istenem!
Hírtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki csönget. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Hát nem erre a látványra számítottam amikor ajtót nyitottam.

——————————————————————————
Köszönöm, hogy elolvastad, hamarosan jön a következő rész.

2021.08.22.