Csapattársak/Szünetel/

1. rész

-Fhuuu...elegemm van már a melegbőll... - nyávogott mellettem a legjobb barátnőm a biziosztás kellős közepén kicsit sem halkan.
-csittegyen már de dinka hacsak nem szeretnéd hogy megint takaítsuk az egész tornacsarnokot. - csittegtem le kuncogva Bogit.
- ahjj de tudod hogy milyen megel van?? - nézett rám szenvedő arccal.
-Tudom. Szerinted én nem szemvedek? Basszus elegemm van. Lógjunk már be. Nekünk.már úgysem kell semmit sem csinálnunk. Vagyis majd pakolnunk de azt pomt leszarom.-néztem én is rá.
-okeee! - vidult fel.
-Na gyere! Judit nénit simán kicslezzük csak elkell játszanod hogy rosszul vagy.-vigyorogtam rá.
-Ohh oké! Abban jó vagyok-nézett rám vigyorogva.
-Tudom én! - mondtam-na gyere!
-Judit néni! Bekísérem Bogit a wc-re mert nagyon rosszul ~rzi magát. Nagyon hányingere van szegénynek! - mutattam a mellettem,, szörnyen rosszul levő,, barátnőmre.
-Igen! Eszti menjünk mert mjndjárt elhá yom magam. - tetetett öklemdezést a barátnőm.
-Jaj!Persze drágák menjetek csak! Maradjatok bennt! Nehogy ide hánjál nekem mert én nem fogom feltakarítani az biztos! Menj,menj!te meg kísérd el! - mutogatott a tanárnő.
-Rendben! - azzal elindultunk befelé én Bogit támogatva. Majd amikor láthatáron lívülre kerültünk akkor rohanva tettükeg a hátra lévő utat a terembe. Amikor felértünk, gyprsan felkaptuk a táskáinlat majd rohantunk le a földszintre ahol nagy pehünkre ott állt a tanárnő.
-Mi történt?nagyon pirosak vagytok!-nézett ránk. Gyors szem kontaktussal megbeszéltük hogy beszélek én és hogy bajban vagyunk.
-Háátt.... Öhmm.... Tudja tanárnő Bogi elhányta magát ezért ilyen piros! - válaszoltam
-És te Eszter? Te miért vagy piros? -nézett rám méregetve.
-Hááát...-folytatta Bogi - felszaladt a táskánkért mert nagyon nagyon rosszul vagyok. Ezért haza visz hogy nehogyegfertőzzek itt másokat is! Szóvak a futástól piros.
-Jesszuss! Tényleg tényleg! Menjél.is haza! Nehogy nekem itt engem isegfertőzz itt a nyár elején. Az kéne még nekem, hogy a Trópusi nyaralásom előtt itt megfertőzz engem. - Hessegetett el minket. - Gyerünk gyerünk. Kifele! Menj csak haza!
- Rendben! Köszönjük tanárnő!Jó nyaralást Önnek! - vaszoltam,majd magam után húzva Bogit elimdultunk kifele az iskolából.
De ahogy láttuk nem csak mi lógtunk el az évzáróról. Az iskola előtt ott állt két csapattársunk is, meg nekik néhány haverjuk.
-Hé csajok! - szólitott meg minlet Milán. - sajnos nem engedhetjük el a fülünk mellett a csapatkapitányunk szavait mert abnól csak mi jöhetünk ki rosszul így megfordultunk. Bogi égővörös fejjel nézett rám egy olyan: ÚRISTENN MEGSZÓLÍTOTT!!! - Nézéssel nézett rám. Mire én csak elmosolyodtam.
-Igen? - kérdeztem.
-hánykor van ma edzés törpilla? - kérdezte tőlem Balázs,more most én néztem úgy Bogira mint ő rám az előbb.
-Először is! Nem vagyok törpilla! Másodszpr meg az edző 18 órát mondott. Sőt! Még a csoportba is beírta a gyengébbek kedvéért! - mondtam neki flegmán.
-Köszi! - mosolypdott el Balázs. Nem tudom hogy hogy csináltam de fapofával végig bírtam az egészet. Nem bajajd Bogi fogja végig hallgatni az áradozásomat a mosolyáról.
-hogy sikerült kijutnotok a hegyibeszédről? - nézett végig rajtunk Milán.
-Az maradjon a mi titkunk! - kacsintott Bogi! - ha nem haragszottok akkor mennénk! - közölte még Bogi, majd sarkonfordulva elimdult a kocsija felé, mire én is gyprsan követtem mielőtt még szóba kéne állnom ezzel a két félistennel.
-Na akkor menjünk el vásárolni a ma esti film nézéshez!
- oké! Én megyek a kisbolta chipsért meg egyéb nyalánlságért, te meg menj el gyros-ért! - mondta Bogi.
-oksa! És akkor otthon tali! Pussz! - öleltem meg, majd előkotortam a kocsikulcsom a zsebből majd beültem. Mire beimdítpttam a motort addigra Bogi már kihajtott a sport kocsijával elég nagy gázzal a parkolóból.
Erre a tettére én csak nevetve megráztam a fejem majd én is beindítottam az audi rs8-amat és szintén nagy gázzal hajtottam el a suli elől. Nekem csak azzal volt egy kis gomdom hogy még a fiúk előtt is elkellett hajtanom. Amikor elmentem előttük ők hál istennek nem kerítettek ennek nagyobb gödröt mint a múltkor. Most csak szimplán utánam néztek.
Elmentem a kedvenc kajás helyünkre, ahol szinte már törzsvendégek vagyunk. Egyszer csak a semmiből odapattan mellém egy elég fura ember majd elkezd nekem beszélni valamiről. Nem igazán figyelek rá csak elimdulok a kocsim felé. Úgytűnik hohy neki ez nagyon nem tetszett.
- hé cica! Még nem fejeztem be! Várj már! - kapott a csuklóm utáb majd az említett testrészemet amit a hatás kedvéért még jól meg is szorított.
- kérem engedjen el! - mondtam neki.
-A szemembe nézz ha hozzám beszélsz! - szorította tovább a csuklóm mire nekem könnyek szöktek a szemembe a fájdalomtól.
-Engedjen el vagy... - nem tudtam befejezni mert belevágott a szavamba.
-Vahy mi lesz édes? - kérdezte kemény hangon.
- Azt mondta hogy engedje el! Ha pedig nem teszi meg akkor sajnálom de velem fog meggyülni a baja. - lépett mellém a legnagyobb meglepetésemre Balázs
- De hát mi csak beszélgettünk!-momdta gúnyosan a fickó.
-Engedje el! - sziszegte az engem védelmező fiú.
- Boldog vagy? - mosolygott egyre gúnyosabban a férfi,majd elengedte a csuklómat ami be is lilult az erős szorítás hatására. Gyorsan a mellkasomhoz szorítotam a sajgó csuklómat. Amikor felnéztem egy aggódó szempárral találtam szembe magam.
-Jól vagy?? - kérdezte aggódva
-Igen! Köszi hogy megmentettél! - mosolyogtam rá.
-Semmiség! - mosolyodott el ő is. Azzal elfordulva elimdultam a kocaim felé.
- Áhhá! Szóval te volták az aki idióta módjára mennt ki a parkolóból! - kiáltott utánam.
-nem tudom mire gondolsz! De lehet! - Kiáltottam vissza sem nézve. Mire csak egy nevetést kaptam válaszul.

Köszönöm az ihletet bagolyszeder-nek❤️❤️❤️