--Sziasztok!--
Már az elején leszögezném,hogy nem vagyok író alkat és ezeket a történeteket a saját szórakoztatásomra írom.
És ha ezek még tetszenek is valakinek annak örülni fogok.Egyenlőre ennyi.
---------------------------
2018 nyarán járunk egy fülledt pesti lakásban amikor csengetnek.
-ki lehet ez ilyenkor?-gondoltam magamban majd elvánszorogtam az ajtóig.Mikor kinyitottam egy magas fiú állt ott barna hajjal és kék szemmel.Egész helyes lett volna ha nem árad belőle az alkoholszag.
-Hellóka.Krisztián merre van?-kérdezte
-Már ne is haragudj de megtudhatnám ki vagy?
-Ádám vagyok,Kriszti haverja.
-Krisztiáán!-kiabáltam mire a bátyám kidugta a fejét a szobájából.
-Mi van?-mondta
-Valami Ádám azt állítja a haverod.
Ammenyiben ez tényleg így van legyél szíves és vidd innen minél messzebb mert mennék vissza aludni!-mire ezt kimondtam Ádám be esett a lakásba és Krisztián felé fordult.
-Csá tesó!-köszönt
-csá-köszönt a bátyám is.
-Na látom jól elvagytok de én mentem aludni-mondtam és elviharzottam onnan.Igazából még eszem ágában sem volt aludni,mert fel akartam hívni a legjobb barátnőmet Klárit.
Klári és én egy suliba járunk de nem vagyunk osztálytársak,viszont mindig tud olyat mesélni az osztályáról,hogy utána fetrengek a röhögéstől.
Már éppen meséltem neki a dolgokat amikor egy nagy puffanást hallottam.
-Mi volt ez?-kérdzete Klári.
-Nem tudom de mindjárt meg is nézem.-mondtam majd a telefonomat a kezembe fogva kimentem a nappaliba.
-Mi a...
-Na mi az??
-Ezt a látványt sosem fogom elfelejteni az biztos.Krisztián egyik haverja a földön fekszik csorgó nyállal és PUCÉRAN.Ahogy látom ez pont az a srác akit én engedtem be.
-Phu az a rohadt fantáziám.Miért nincs rajta kikapcs gomb??-szörnyülködött Klári
Na igen,elfelejtettem említeni,hogy elég nagy képzelő ereje van.
Másnap mire fölkeltem már nem voltak ott aminek örültem mert alig tudtam aludni a horkolásuktól.
