Harc a lidérceimmel...
•
Ez a könyv az "Alkonyat - Délia Naplója" c. könyvem második része, ha azt még nem olvastad el, tedd meg s majd csak azután olvasd ezt!
•
A sors sosem volt kegyes hozzám, először még csecsemőkoromban majdnem meghaltam egy aut...
Alice és Jesper újra elhagytak minket. Azt mondták ki kell deríteniük, hogy kik állnak a rablás és a támadások hátterében. Kértem Alicet hogy ne menjenek mert szükségem van rá, azt felelte, hogy ezzel nekem tesz jót és hogy ő nem tud úgy élni, hogy engem nem tud biztonságban, így hát hagytam...bár ne tettem volna. Túl sokan sérültek már meg, az én biztonságom érdekében. Nem érek én annyit, hogy a családom veszélybe sodorja saját magát.
A következő napok a ház akadálymentesítésével teltek. Kaptam egy kerekesszéket is, mikor először megláttam, erős sírás fogott el. Azt kérdeztem magamtól, komolyan ebben kell leélnem a hátralévő életemet? Akárhányszor csak arra gondoltam, hogy sosem járhatok-futhatok többé, egy részem meghalt belűl.
Nappal a saját életemmel kell szembenéznem. Minden egyes reggel egy álmosolyt helyezek az arcomra, hogy a családom azt lássa milyen jól vagyok. De belűl? Belűl nincs semmi, mikor ébren vagyok csak a történteken jár az eszem, de ha álmodok. Mikor esténként lefekszem, áldom az eget, hogy meghagyta nekem azt az egy örömöt, hogy az álmodhatok. Az elmúlt hetekben csak egyvalakivel álmodtam és az a valaki nem Seth volt, de mit tegyek ha egyszerűen annyira gyönyörűek... Ezek az álomképek tartják bennem a lelket, valamint a képek tárgya, ő. ~ A mai álmom volt a legfurcsább. A tengerparton voltunk, a szokásos Forks-i fagyos esős és ködös időhöz képest most egy meleg nyári nap volt, sütött a nap igazán kellemes érzés fogott el. A parthoz egy kocsiban vittek, nem láttam ki vezette, először azt sem tudtam hova tartunk. Mikor kiszálltam a távolban egy aranyló hajú tetovált férfi állt, integetett nekem. Lementem hozzá, mire így szólt: -vártam már rád, csodás lehet a víz, gyere fürödjünk egyet. Szólt, majd levetkőzött. Én csak sodródtam az árral, hirtelen a normális ruhám helyett bikini lett rajtam. A férfi után mentem a vízbe. Kellemes és meleg érzés fogott el. Előttem ment egy ideig, majd hátrafordult, rámmosolygott és kézenfogva mentünk tovább. A hátán egy női alak jelent meg, a haja helyén kígyók tekeregtek és pontosan rám néztek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aztán minden homályossá vált. A víz egyre forróbb lett, a távolban a nap egy hatalmas fénycsóvává alakult, és közeledett felénk. Mi pedig egyenesen belesétáltunk a fénybe. Egy percig sem hezitáltam, nem féltem és nem akartam őt elengedni. Csak mentem..
Az álom itt véget ért, izzadtan és lihegve keltem fel. A bőrömön szinte még éreztem a tengervíz melegét, a kavicsok csikorgását a talpam alatt és a szorítást. Az ő kezének szorítását. Újra a valóságban vagyok, ahol-
már csak lélegzem, de nem élek...
•
Carlisle |-Lia, szivem! Fordul hátra a két férfi egyszerre. Az ajtóban Délia van, karjával lassan kilöki a nehéz ajtót, majd közelebb gurul. Délia |-sajnálom, hogy megzavarom a beszélgetést, apa egy régi barátod érkezett épp. Azt állítja életbevágóan fontos most beszélnie veled! Carl bólint a lánynak, majd komoly pillantást vetve Nicolaira. Carlisle |-még nem fejeztük be. Mondja majd hirtelen kisuhan az ajtón. Délia |-miről beszélgettetek? Nicolai lágyan rámosolyog a lányra. Nicolai |-én, mi-mi csak... Délia |-ne hazudj nekem Nicolai...tudom, hogy rólam beszéltetek. El fogsz menni igaz? El fogsz tűnni innen, de nem tűnhetsz el csak úgy. Annyi kérdésem van a számodra. Annyi gondolat van a fejemben amit szeretnék megosztani veled. Kérlek ne menj... Nézrá Délia könnyes szemekkel. A fiú közelebb lép Liához, majd lassan legugol elé két karjával támaszkodva a kerekesszéken. Lassan közelebb húzza magához a lányt úgy, hogy Lia térdei lágyan hozzáérintődnek Nicolai mellkasához. Nicolai egyik kezével szépen eltörli a délia arcáról lefolyó könnycseppet. Nicolai |-nem megyek sehova... Történt valami köztünk, amiről eddig azt sem tudtam, hogy létezik. Nem hagylak magadra, itt maradok és vigyázok rád. Beszélek hozzád ha az nyugtat meg, Délia... mutatóujjával lassan feltolja a lány állát, így már szemkontaktusban vannak egymással. Én bármit megtennék érted...
Délia lepillant a férfi karjára majd végigsimítja ujjait az azon lévő tetováláson. Délia |-"sacris metam" Olvassa fel halkan. mit jelent? Kérdezi Nicolai |-latinul azt jelenti, "a szent cél" Egy jelmondat, ami a célomra emlékeztet. Délia |-és mi a célod? Néz rá csillogó szemekkel. Nicolai |-a célom megváltozott a napon, amikor megismertelek. Lia haját a füle mögé simítja. Délia |-ne mondd ezt, hisz nem is ismersz. Húzza el a fejét a fiú kezétől. Nicolai |-van bennünk valami közös ami nem engedi, hogy eltávolodjak tőled Délia Cullen. Délia |-mi lenne az? Nicolai lágyan nevet Nicolai |-idővel majd, mikor készen állsz rá elmondom. A férfi hirtelen az ajtó felé néz, mintha hallana valamit. Délia |-mi az? Mit hallasz? Nicolai feláll, majd Liára néz. Nicolai |-maradj itt és ne mozdulj. Azzal a lendülettel kirobog a szobából, az ajtót bezárja maga mögött.
Délia nem hallgat a szóra, túlságosan kiváncsi lenne? Vagy csak szimplán úgy érzi, már nincs mit veszítenie?
• • • • • • Ki lehet az idegen? Nicolai miért nem vall színt Déliának? Mit jelent a furcsa álom?
A folytatásban kiderül! ~ Kérlek, ha tetszik a munkám díjazd egy csillaggal és ne felejts el követni, hogy le ne maradj a következő részről!
