A szomszéd házban

2. rész ¦ Ablakon keresztül

Vissza kullogtam házam hátsó kertjéhez, a sötét, és egyre ridegebb éjjelben. Nem terveztem már többet kint időzni, a rideg szellők miatt ezért aztán úgy döntöttem hogy inkább bent, a lakásban fogom el tölteni lefekvésem előtti idejét.

Egy nagyobb lökéssel mondhatni ki is csaptam az üveg ajtót, melyet anyukám ezen pillanatban észre is vett.

Anyukám a konyhában tevékenykedett valamit ha jól láttam, de mire meg hallotta a nagy csattanást ezen tevékenység hallatán pedig, az üveg ajtó felé tekintett, de mire meg pillantott engem rögvest hozzám is  sielyetett.

Aggódó szülői tekintettel nézett végig két szememen. Egészen szemem legbújdosóbb sarkától, legeslegmélyebbi szemhéj részemig .

Ezek múltán lágy és szeretettel teli tenyerét rá helyezte arcom egyik részére. Gyengéden végig simította ujjait arcomon, majd ajkait felém merülő szókra nyitotta.

~ Meg tudhatnám hogy hová is mentél te ilyenkor, a legnagyobb korom sötét éjszakába? - Kérdezte tőlem egy nyugodtas hangnemben, melyen érződött a törődés sugarainak nyilalása.

Először anyám válaszokra vizslatva járta végig szempárával arcom tekintéseit, melyet gondolkodásom közepette hagyhattam el elvétve.

~ Kint néztem át a kotta soraimat, mikor egy nagyobb szél suhallatt fel kapta azokat. És hát... át vitte azokat a szomszéd kertjébe. - Ezen a ponton pedig már meg éreztem a köteléket, a nyakam körül szorulni. Melyek pedig nem mások voltak mint anyám ömlesztett és záporozó kérdésének hadai.

~ Ugye nem mentél át? Volt ott valaki? Hol vannak a kotta soraid? Ó kérem istenem, hogy csak nem tört be a lányom a szomszéd házába! - Csapta kezeit idegesen össze, közben pedig a falnak meredve tartotta kezeit.

~ Ne aggódj a szomszéd végett... jó bunkó egy alak. - Forgattam meg szemeimet mondatom közepette.
~ Ha pedig szeretnéd tudni hogy hová is tűntek el a kotta soraim, akkor csak nyugodtan csenges át a szomszédhoz. - Helyeztem kezeimet összefogott állásba.

~ Hát azt is fogom tenni! - Vágta rá habozás nélkül anyukám.

Először egy kisebb sokkot kaptam anyukám szavai hallatán, majd szemeim ki kerekedtek, és heves magyarázásba kezdtem.

~ Tudod anyu... nem is olyan fontosak azok a papírok, majd újra ki keresem őket! Nem kell ezzel fáradoznod, de tényleg. Egy két óra böngészés után már újra meg is lesznek ugyan azok a kotta sorok, sőt még lehet hogy jobbak is lesznek! - Pedertem el mondani valómat, a leggyorsabb módon ahogy csak lehetett.

~ Erről szó sem lehet! Sőt jössz velem át te is, úgy is meg kell ismerkednünk a szomszédainkkal. - Jelentette ki anyukám, arcán pedig meg pillantottam azt a mosolyát amit még a vak is ki tudna olvasni saját két szemével . Jelentése pedig egyszerű, és keserűbb mint ha, egy friss citromba harapott volna az ember.

~ Értem, értem... ne is kezd. Nem tudlak semmilyen módon meg győzni, hogy ne menjek veled. - Sóhajtottam mondatom után egy hatalmasat. Melyet lehet még az utca végén is hallhattak az emberek.

Ezen beszélgetés után fel kullogtam szombám megértő ölelésébe. Napellenzőimet ablakon egy kis résre nyitottam, majd ki tekintettem azon. Szerencsémre ablakom pontosan a szomszéd házára nyílt, ezek mellett egy sávba feküdt a szomszéd egyik ablaka is.

Rá pillantottam ablaka ellenzőire, melyek érdekes módon még fel voltak hajtva még így az éjjelek éjjelén is. Kisebb mozgások látszódtak az ablak előtt... néha, néha egy pár színes fény is meg bújt az ablak előtt.

Nem is tudom hogy már hány perce figyelhetem azt az egy ablakot. Idő érzékemet már ott el áshattam hogy, a hold még egy miliméternyit sem haladt előre az idők során.

Csak néztem ki a fejemből , és figyeltem azt az egy fényesen pislákoló ablakot. Egyszer csak az ablak melletti ereszek meg remegtek, az ellenzők pedig tisztára le hajtották fejüket.
Úgy éreztem itt az ideje véget vetnem ennek a kukkolás féleségnek, és be dobni magamat az ágyam takarásába.

Addig a szomszédban

Az idők közepette Tubbo is már úgy érezte hogy ideje haza mennie otthonába . Még egy kisebb beszélgetést meg ejtve el ütöttünk egy kis időt, majd ki kísértem Tubbot a kapuig, és el búcsúztunk egymástól.

Ezek után be zártam a kaput, és be siettem a házba. Úgy döntöttem fel megyek még egy kicsit YouTube-ra nézegetni a kommenteket, a nem régen fel töltött főzős videóm alatt.

Szépen telt is az idő, mikor utoljára rá tekintettem az órára akkor lehetett úgy fél kettő. Az óta pedig már rá sem néztem az időre, csak vártam hogy kapjon el engemet az álom szele.

Már, már úgy éreztem hogy az összes kommentet át pörgettem, ezért be ágyaztam a másik szobába. És még egyszer vissza mentem, a streamekre használt szobába hogy le hajtsam a napellenzőket.

Már húztam volna le őket a kis madzaggal, mire utolsó ki tekintésem közepette meg láttam egy erre felé leskelődő szempárat.

Gyorsan le húztam az ellenzőket, majd le rohantam a konyhába egy nagy papír ért, és egy toll ért. Kezembe markoltam őket, majd vissza rohantam a szobába.

Emília szemszöge

Már mindent is előkészítettem az ágyam mellé reggelre , ezzel a mozdulattal már feküdtem is volna  vissza az ágyamba. Hogy holnap egy remélhetőleg, jobb napra ébredjek, de az utolsó lépéseimmel még oda tántorogtam az ablakhoz hogy ki tekintsek rajta.

Mikor ki néztem az ablakon egyszerre földbe gyökereztem... a szomszéd ablakán az ellenzők teljesen fel voltak tekerve. Ebben a pillanatban pedig a szomszéd pattant az ablak elé, érdekes volt... Még mindig rajta volt a maszk és a szemüveg is.

Ekkor le hajolt valamiért, majd mikor vissza fel állt, akkor egy papír lapot tartott a kezében melyet felém fordítva emelt.

Láttam hogy van valami rá írva...

N.L.

Hali mindenkinek! 👋
Itt is lennék az új részel.
Remélem tetszett nektek a mai rész is, hamarosan pedig jövök az újabb részel. Addig is mindenkinek további szép napot és hetet! <3